Volt persze bevezetés, meg történeti megalapozás, meg nyilván lesz is még, de a kettő között, nagy mennyiségben szinte nincs más, csak gyepálás. Nagyüzemben. Kriptákba érkezve tucatnyi csontváz támad egyszerre, a felszínen goblinok, jetik, árnyéklények törnek életünkre, itt-ott néhány csapdával nehezítve dolgunkat.

Ezek a csaták azonban nem nehezek. Sőt, kifejezetten könnyűek voltak idáig, halál miatt csak egyszer kellett visszatöltenem, mert kicsit azért elhamarkodottan küldtem be az embereimet a tömegbe - ráadásul a nyilam is elfogyott rég, így a tolvaj is bevonult csatasorba, aki mondanom sem kell, nem oda való. Szóval könnyűek a harcok, nyers erővel végig tudtam darálni idáig mindenen. Úgy tűnik, jó dolog volt ennyire harcközpontúra venni a csapatösszeállítás sémáját. Sőt odáig mentem, hogy a karaktereknek scripteket állítottam be, amivel automatikusan tudnak támadni, nem kell nekem kijelölgetni minden egyes csontvázat. Persze a varázslatokat azért nem engedélyeztem, azokat tartogatom a nehezebb szituációkra, csak a közelharc mehet. (Illetve az íjászat mehetne, ha lenne még nyilam. A 3x40 nyíl/íjász nem elég egy hosszabb kiruccanásra, ezt most megtanultam. )

Nem rossz dolog ez a folyamatos hentelés, időnként a BG2-ben is jó lett volna pár ilyen rész, mert az meg már a másik véglet: szinte minden harcot alapos taktikai tervezés, felkészülés előzött meg. Ezzel szemben itt kijelölöm a harcosokat, katt az ellenfélre, aztán hadd szóljon. Tisztára, mint egy csapat alapú hack&slash-ben - és végülis erről is van szó. Csak furcsa, hogy Infinity engine-es játékban ilyet látok, na.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Oké, ezt még régebben írtam (Vale of Shadows végefelé), azóta haladtam előre (Dragon's Eye kész), és két dolog változott:
- Volt kemény(ebb) harc is: pár közepesen odafigyelős, amihez esetleg kellett 1-1 haste (gyorsító) varázslat is a csapatra, hogy úgy gyaluljon végig mindenen, és volt egy kifejezetten nehéz, ahol trollok és ellenséges papok támadtak nagy tömegben, ráadásul szűk helyen (ez a Dragon's Eye második szintje, aki játszott vele, nyilván emlékszik arra a harcra). A trollokat egyébként véglegesen csak tűzzel vagy savval lehet elpusztítani, így még az is külön kihívást jelentett, hogy valamiféle plusz sebzést vigyek be nekik - a varázsló egycélpontos varázslataiból nincs elég, a területre ható tűzlabda többet árt nekünk, mint az ellenfélnek, tűzzel vagy savval sebző kardom pedig még nincsen, így többnyire maradt az íjász különleges nyila - egyet betáraz, elsüt, troll végleg meghal, majd vissza a sima vesszőkhöz. Kicsit körülményes, de hatékony megoldás.

- Most már vittem elég nyílvesszőt: mindkét íjásznál a három lövedék-helyet, plusz a teljes zsákot feltöltöttem nyilakkal (40-es kupacokkal), plusz még a többi közelharcos karakternek is raktam be a tegezébe nyilakat. De mire végigértem a teljes Dragon's Eye labirintuson, már majdnem kevés lett a végére. Viszont így már ők is nagyon hasznos tagjai voltak a csapatnak. Nem csak a sebzésük miatt, hanem azért is, mert így a varázshasználókat gyakran félbe tudták szakítani még azelőtt, hogy ellőtték volna a nyitó, kemény varázslatukat. A második kör végére meg már csak sündisznó maradt belőlük.

Egyébként a játék határozottan jólesik. Kellemes átmenet a Diablo-féle agyatlan hentelés és a Baldur's Gate 2-féle folyamatosan odafigyelős taktikázás között. Ha valaki először szeretne megismerkedni az Infinity-motoros játékokkal, lehet, hogy ezt ajánlanám neki.

Idegesítő volt viszont az utolsó két szinten, hogy nem lehetett pihenni. Oké, addig is veszélyes volt, mert ránk támadhattak közben, de az inkább csak plusz XP-t hozott, így viszont vagy visszamentem az előző szintre, vagy elkocogtam azokhoz a kalandozókhoz (a 4. szinten), akik vigyáztak álmomra. Az 5. szinten meg semmi ilyen nem volt, onnan vissza kellett gyalogolni a 4. szintre, hacsak nem bírtuk egy huzamban végig a teljes pályarészt - ami kb teljesen kizárt dolog. Remélem ilyen korlátozás azért nem lesz gyakran.


(Folyt. köv. - gondolom, bár nem tudom, miről fogok még írni)