Szóval, tegnap is játszottam egy sort, kitakarítottam a mocsarat, megcsináltam a temetős küldetéseket, elértem a 7. szintet a mágusommal. És így, 7. szinten már meg is van a mágus-képzettségfa két legalsó képzettsége: amivel kétszer lehet varázsolni egy kör alatt (csatánként egyszer) illetve amivel a varázslatok sebzése nő. De úgy érzem, ez kicsit hamar jött: oké, hogy lehet minden képzettséget több szinten is fejleszteni (mindegyiknek három szintje van, ha jól láttam), de mégis, a "lényeg" már megvan, és hol van még a vége..? Ha hinni lehet a statisztikáknak, akkor olyan 25-27. szintig el lehet jutni a kampány során. És innentől mi lesz a karakterfejlődés? Sokkal kevésbé lesz látványos, mint eleinte, úgy tűnik. Ezt egy kicsit elbaltázták, jobb lett volna szinthez is kötni a magasabb szintű képességeket, ahogy más játékokban szokás. A szintlépésekről nem érdemes beszélni, kapok 1-2 pontot varázserőre vagy vezetésre akár, és ennyi, nem túl látványos. Persze majd pár pont erejéig talán átnézhetek a másik két képzettségfába is, de egyelőre nehéz megtippelni, mennyi nem-mágikus rúnára lesz szükségem, és mennyi marad "szabadon". (Mert ez úgy működik, hogy a mágikus képzettségekhez is kell 1-2 nem mágikus (hatalom vagy elme) rúna, de azokból meg ugye jelentősen kevesebbet kapok szintlépésenként, mint a mágikusból. A másik két képzettségfánál meg ugyanez van fordítva: több elme- vagy hatalomrúna, kevés mágikus.)

Vagy akkor a seregem fejlődése lesz a lényeg? Az, hogy folyton cserélem majd az egységeimet, ahogy egyre keményebbeket találok? Lehetséges, már most is 1-2 típust lecseréltem, az íjászok helyett törpe alkimistát, a növény-lények helyett "beholdert" (a magyar nevére nem emlékszem, de egyértelműen ez lehet az angol megfelelője ), testőr helyett vérfarkas-elfet (ez nagyon faján tud átváltozni ). Szokatlan módja ez mindenesetre a fejlődésnek, ha valóban így fog menni. A létszám meg ugye fokozatosan nő, ahogy a vezetési képességem emelkedik. Szép lassan, mert a mágusoknak ebből nagyon kevés jut.

Talán csak rá kell érezni az ízére. Végülis ez nem egy hack&slash, máshogy mennek a dolgok. Csak mivel nagy stratégiázás nincsen, így a hős és a sereg fejlődése nyújt olyan kihívást és szórakozást, amiért érdemes továbbmenni.

Viszont ami meglepően jól sikerült, azok a küldetések. A mocsárban békaemberek küldözgettek körbe, hogy tűzzem ki a zászlajukat a másik házára, de ő meg akkor a harmadik felé terjeszkedne, de ő meg.... Volt olyan választási lehetőség, hogy "De ez az összes terület a királyé, megöllek titeket jól!" - már bánom, hogy nem azt választottam. Vagy épp a boszorkány, aki megkért, hogy tegyem tönkre a törpe főzetét, és ezzel akaratom ellenére robbanószert alkottam. Jópofák, szellemesek, érdekesek. Még magyar fordítással is egész jók, bár azért látszik, hogy jóval kisebb volt az anyagi- és emberi keret, mint pár nagy címnél - helyesírási-elgépelési hibák, nehezen érthető mondatszerkezetek tarkítják. Nem biztos, hogy ezt könnyebben értem, mintha angol eredeti lenne. (Bár talán az angol eredeti se túl jó, hisz a játékot eredetileg oroszok készítették.)

Még egy apróság csak eszembe jutott: a csatamezőkön időnként található ládák. Az ellenfélnek időnként szokása, hogy felveszi, de miért? Semmire nem megy vele, csak velem szúr ki, én nem vehetem fel miatta. Ha meg csak én vehetném fel, akkoris mi értelme? Ráadásul ha csata közben nem nyitom ki, akkor csata után persze nem kapom meg automatikusan, hiába nyertem (legalábbis én így vettem észre). Viszont a különböző egyéb tárgyak (robbanó hordók, csontvázkoporsók, átkozó bálványok stb) már érdekesebbek, legalább visznek egy kis extra taktikai lehetőséget a csatákba.