Aki nem játszott még Tony Hawk játékkal, az talán nehezen tudja elképzelni, hogyan lehet egy ilyen sportot számítógépen (vagy konzolon) leképezni. Pedig nem is olyan nehéz: adott egy gördeszkás, akivel különféle látványos fogásokat kell bemutatnunk, azokat egybefűzve pedig egyre több pontot kaphatunk.

Mivel én legutoljára a Pro Skater 3-mal játszottam, így óhatatlanul is ahhoz fogom hasonlítani az egyes elemeket.

Az American Wastelandben két játékmód van: történet és klasszikus mód. A történetben egy fővárosba érkező gördeszkás életét követhetjük nyomon, akinek érkezéskor kapásból elveszik az összes cuccát, ezt kell visszaszereznie, majd be kell illeszkednie a helyi közösségbe. A sztori módban amolyan GTA-szerűen szabadon járhatjuk be a várost, vállalhatunk kisebb feladatokat pénzért (ebből ruházatunkat, deszkánkat, kinézetünket csinosítgathatjuk), vagy szponzori megbízásokat a tulajdonságaink javításáért. A történetet egész jópofa küldetések viszik előre, amikből nem hiányzik a humor, és a deszkás léthez elengedhetetlen lázadó szemlélet sem.

A klasszikus mód ezzel szemben követi a sorozat hagyományait: egymás után megnyíló pályákon kell előre megadott feladatokat hajtani úgy, hogy egy-egy futamra két perc áll rendelkezésünkre. Ilyen feladatok:

* meghatározott kombópontszám gyűjtése

* meghatározott összes pontszám gyűjtése

* a pályán elszórt ilyen-olyan kitalált dolgok összeszedegetése (pl cipők leszedése vezetékről, kajásdobozok begyűjtése, stb)

* bizonyos helyszíneken (vagy helyszínek felett) megszabott mutatványok végrehajtása

* titkos videokazetta felszedése



Emellett minden pályán található 5 statpont, amivel a tulajdonságainkat javíthatjuk, illetve gyűjtögethetünk "gap"-eket, amik tulajdonképpen különleges helyszíni lehetőségek kihasználása - például egyik padról a másikra ugratás, üvegen átrepülés, korláton végigcsúszás, ilyesmik.



Na és akkor térjünk át a szimulációra:
A karakterünket a WASD és a numerikus billentyűkkel irányítjuk. Előbbiek az irányt határozzák meg (pontosabban a sebességet és a forgást), utóbbiakkal pedig a trükköket lehet előcsalni. Ezek főbb csoportjai:

* Ollie: vagyis ugrás a deszkával

* Kick: a deszka megforgatása a levegőben a lábunkkal

* Grab: a deszka megragadása kézzel

* Grind: deszkával csúszás (pl korláton, pad tetején, vezetéken), Ekkor a jobbra-balra gombokkal kell egyensúlyban tartani a karaktert. De ugyanez a gomb szolgál a negyedcsövek (quater pipe, remélem jól fordítom) tetején különféle pozíciókban való megállásra (Lip - ilyenkor szintén egyensúlyozni kell)

* Revert: 180 fokos fordulat a deszkával, csőben landolva igazán hasznos

* plusz mégegy, afféle "kézzel forgás", mikor leguggol a figura, és köröket ír le a deszkával - megmondom őszintén, ennek még nem láttam hasznát

* Manual - erre nincs külön gomb, alapból gyors előre-hátra iránygombok után lehet előhozni, ilyenkor a deszka elején gurulunk, két- (vagy kevesebb) keréken, így nem törjük meg a kombót


A mozdulatok végrehajtásához iránygombot is nyomni kell, ezzel lehet a különféle speciális trükköket előcsalni, külön bónusz jár, ha közben még meg is tudunk fordulni a levegőben. Emellett vannak speciális trükkök is, amik sok-sok pontot érnek, de használatukhoz a Special meternek fel kell töltődnie - ez afféle adrenalin, sikeres mozdulatokkal töltődik, elég hamar, és ha teli van, akkor gyorsabbak és ügyesebbek leszünk.

A kombó létrehozásának lényege, hogy egy pillanatra se ereszkedjünk le hagyományosan négykerékre, mert akkor megszakad a sorozat, és megkapjuk a pontokat. Ha meg még elesnünk is sikerül (például oldalirányból érkezünk a talajra deszkával, vagy elveszítjük egyensúlyunkat, vagy szimplán csak fejjel előre érünk betont), akkor pedig a pontjainknak is búcsút inthetünk. A kombók számolása két tényezőből áll: van egy alappontszám, amit a trükkökért kapunk, emellett pedig van egy szorzó, amit az összefűzött trükkök száma határoz meg. Ezért egy átlagos kombózás menete általában valami hasonló szokott lenni (nálam legalábbis):
Feltöltött Special meterrel csőben egy jó nagy, masszív ugratás, forgással, akár szaltóval, majd leérkezéskor rögtön Revert, és Manual. Ezzel van egy masszív alappontszámom, amire jöhetnek a szorzók: minél több mozdulatot belefűzni, amire leginkább a Grind az alkalmas: csúszás közben felugrani, pozíciót váltani (minél gyakrabban használjuk ugyanazt egy kombóban, annál kevesebbet ér), ha van elég tér és sebesség, akkor ugrás közben még Kick. Ha elég jó a sebesség, meg lehet próbálni még egy kisebb csőugrást, esetleg Lip-et. Persze mindezt érdemes speciális mozdulatokkal végrehajtani, ezek bár nehezebben megoldhatók, de több pontot érnek.



Amiben az American Wasteland másabb, mint a Pro Skater 3:

* Az említett sztorimódon kívül jelentős újítás még a gyaloglás bevezetése. Egyrészt bizonyos helyekre könnyebb így feljutni, másrészt egy elrontott ugrásnál, mikor pl kiszállunk egy csőből az aszfalt felé, leléphetünk a deszkáról, és akkor nem nyikkanunk ki - ráadásul marad pár másodpercünk visszaugrani, majd rögtön folytatni a kombót valamilyen mozdulattal. Sőt kezdhetjük gyaloglásból is a kombót, akár a hónunk alól előszedve a deszkát, akár azt eldobva, és arra ráugorva.


* Szaltók! Ugrás közben a Grab folyamatos nyomása mellett dupla iránygombnyomásokkal lehet szaltókat előcsalni, amik egész szép pontokat érnek.


* Apróság, de egyes csúnyább esések után lehetőségünk van dühbe gurulni, a Grind gyors nyomogatásával. Ekkor elrúgjuk/eltörjük/eldobjuk a deszkát, ami szintén pontot ér egy újabb kombó kezdésénél.


* Van BMX is, bár nem hiszem, hogy sokakat érdekel egy gördeszkás játékban, de a lehetőség adott.


* Álló oszlopokra fel lehet ugrani, és körbe-körbe forogva egyensúlyozni (Natas spin)


* a Special meter feltöltődésével "bullet time"-ba válthatunk, kombónként korlátozott számban. Ilyenkor lelassul az idő, és lehetőségünk van végrehajtani pár nehéz mozdulatot.


* néhány további, nem túl jelentős mozdulat



Nagyjából ezek a fő jellemzők. A zene a stílusnak megfelelően punkos/hardcore-os/rapes számokból áll, a grafika kb semmit nem változott az utóbbi években (értsd: irtó ronda már), a menürendszer kezelése elég logikátlan (egér persze nincs), de a lényeg, a deszkázás nagyjából ugyanolyan jó gombnyomkodós őrület, mint volt eddig mindig. Nem sokat változott a játéksorozat, a történet-mód amolyan "eh, van ilyen is, oké, tőlem hadd legyen", szóval ha megvan egy korábbi rész, akkor nem feltétlenül éri meg befektetni ebbe a játékba is (bár megjegyzem, veszett olcsó, ezer forint alatt kapható, amit akár a pár új pálya és a sztori-mód megérhet), ha viszont új játékos vagy, és nem zavar az ocsmány grafika, akkor hajrá, deszkára fel!

(2.0)