Agent Blaskowitzpzfkcz
Mit is vár az ember el egy ilyen furcsa szerzettől, mint ez a Wolfenstein? Nácikat, sejtelmes, gyönyörű helyszíneket apró zugokat, választékos arzenált. Megkapjuk. De mit kapunk még? Hisz a sztorin nincs mit újítani, a nacionalista hadak a háttérben az okkultizmussal és a fekete mágiával próbálják uralmuk alá hajtani a világot. A kedves fejlesztők egy igen okos, bár még egyenlőre elég botladozó rendszert dolgoztak ki az új Wolfensteinnek, ez pedig a szabadság, fegyverfejlesztés és a küldetésvállalás. (természetesen vannak a küldetések közben összeszedhető apróságok, amik plusz pénzzel jutalmaznak) Azért írtam, hogy botladozó, mert a mellékküldetések kvázi nyúlfarknyiak, valamint kevés is van belőlük, a fegyverfejlesztés rendkívül primitív, a szabadság meg csak úgy ahogy jelenik meg a játékban. Igazándiból ezt csak olyan "bevételnövelő" fogás, a játék legélvezetesebb dolgai nem ezen tevékenységekben nyilvánulnak meg, de még mielőtt rátérnék a játékmenetre, engedjétek meg, hogy bemutassak pár fontos karaktert. Itt van természetesen a főhős, Blazkowicz (XD) ügynök, akit egyenesen Amerikából szalajtottak, hogy segítsen az ellenállóknak és kiderítse, hogy mi folyik a háttérben. Segítségére lesz jó pár itteni, mint például a készséges sofőr, az ifjú agytröszt vagy a zsémbes, öreg, mágiakutató. Szerencsére ellenfelekben is bővelkedik a program, akik nem csak változatosak, de rendkívül erősek is (már amelyik). A sima, emberi németek nem, de a mutálódott, félig túlvilági, félig ember harcosokkal azért meg fog gyűlni a bajunk. Lesz itt lángszórós, lopakodó ninja-izé (ha nem lenne ilyen nem is lenne akciójáték, na igen
), megvadult, állati formájú idegroncs valamint izzó, tiszti-csontváz is (XD), lásd, hivatalos játékborító. 
Bumm-bumm, csatt-csatt, spricc-spricc (?)
A játék első húsz percében ne számítsunk okkult mutánsokra, az majd csak utána következik, azonban addig is, egy élvezetes FPS-t kapunk, amiben ugyan semmi különös nincs, de olyan rész osztogattam már jó kis "heccsátokat" konzolon. Na, jó, nem akarok elfogult lenni...(XD) Azonban nem sokkal ezután szó szerint elszabadul a pokol. Földalatti laborokban fogunk járni, farmokat, zeppelineket fogunk átkutatni és a játék vége felé még a túlvilágban is megküzdünk egy-egy kemény főellenféllel. Apropó, a boss-fightokról csak annyit, hogy ugyan viszonylag egyszerűek, azért számítsunk arra, hogy nem egyszer fogjuk őket újrapróbálni. Szóval egy kicsit frusztrálóak, ez elsősorban mondjuk annak köszönhető, hogy főhősünk nem szuperhős, az élete elég hamar lemegy, és olyankor egy jó kis fedezék mögé kellene húzódnunk, azonban ez nem csak a főellenségeknél, de egy-egy nagyobb tűzharcnál is sok fejfájást okozhat. Szóval kihívás akad majd bőven, ami alapvetően nem baj, csak a készítőknek cseppecskét arra is oda kellett volna figyelniük, hogy a játékidő nem négy és fél, hanem legalább 10 legyen, ha már a küldetéses rendszert használja a programjuk. Ugyan ez über vagy hard fokozaton valószínűleg több lesz, de én nem sok olyan játékost ismerek, aki rögtön a legprofibb fokozatokon kezdi. Azonban bőven van pozitívum is, elsősorban most a Black Sunt, avagy a mágikus medálunkat említeném meg, amire a játékmenet elvileg épül. Négy képességet kapunk ez által. Egy különleges látásmódot, amivel akár a falakon is átjárhatunk, egy időlassító funkciót, aminek hála az elektromos mezőkön és a gyorsan becsapódó ajtókon is könnyedén átjuthatunk, de itt van még egy jó kis pajzs, ami ugyan sok energiát elhasznál, de elhanyagolhatatlan eszköz a nagyobb összecsapások közepette. Végül megemlíteném a vörös kristály által megszerezhető képességet is, aminek segítségével az ellenfél pajzsain könnyedén átlőhetünk. Ha valakinek ez nem lenne elég, akkor annak még mindig tartogat a játék valamit, a szép kis fegyverarzenált, amiben úgyszintén megtalálható a német géppuska, a lángszóró, a Garant és az aknavető, mint a sugárspriccelő, az elektromos sokkoló az és a sugárgránátvető, amikkel porrá hamvaszthatjuk az ellent. Szóval van miből válogatnunk, és ami még tetőzi ezt a szép kis gyűjteményt, az a fegyverek fejlesztgetése, ami ugyan fapados, mert csak meg kell lennie az elegendő pénznek és már be is zsebelheted, de azért igen előnyös is. Persze meg lehetett volna ezt okosabban is csinálni, mondjuk mint a DS-es GTA-ban, a Chinatown Warsban, hogy magunk rakosgatjuk össze a kiegészítőket, de úgy látszik ezzel sem foglalkoztak túl sokat. A grafikáról és a hangokról azért nem írok külön, mert nincs miért túlragozni, a látvány jó, de inkább közepes, az audió effektek meg szintén jók, de inkább közepesek...
Multiplayer nagy vonalakban
Azért nagy vonalakban, mert sajnos nem volt (még) esélyem kipróbálni a játék ezen funkcióját, de úgy hallottam, hogy igen jól sikerült, így az olvasottak alapján próbálom ide firkantani azt, amit tudok. Tulajdonképpen a többjátékos mód is csak átlagos, nincs benne semmi korszakalkotó, olyan mint a kampány mód, jó, de van rajta mit javítani. És fognak is rajta, ugyanis már be van jelentve az első hivatalos patch, pedig a játék még alig pár napos! Ez is bizonyítja, hogy siettek a Wolfensteinnel. De kérdem én, hogy minek? Szorította a nyakukat a kiadó, vagy mi lehet az oka? Hisz a játék akár zseniális is lehetett volna, ha még dolgoznak rajta egy icipicit, nem sokat, csupán egy-két hónapot. Na, de hogy magáról a multi játékmenetéről is beszéljek, három kaszt közül lehet választani mind a két oldalon, (természetesen ellenálló vs. náci) van orvos, katona és mérnök, azt tulajdonképpen nem igazán tudom, hogy mit tudnak ezek külön külön, gondolom semmi különöset, azt amit minden multiplayer játékban, anno az Enemy Territory Wolfensteinben is nagyjából ez a három típus volt az előnyös, na jó ott volt ilyen field-ops, stb., de azokat szinte senki nem is használta. Mindenesetre annyi újító csak van a multiban, hogy itt is használható a Black Sun, ami azért tesz annyit hozzá, hogy egy jó pár élvezetes harcot vívjunk, remélem lesz erre igény, mert pár folt és sokkal jobb lesz, ez, hiszen a Wolfensteinekben mindig is fontos volt a többszemélyes játékmód.
Auf wiedersehen!
Nagyon röviden összefoglalva vegyes érzelmek keringenek bennem a Wolfenstein végigjátszása óta, tulajdonképpen ez egy jó játék, nagyon elkurtítva, látszik rajta, hogy ezen még lett volna mit dolgozni. Én komolyan nem értem, hogy miért nem foglalkoztak vele többet, elvégre lett volna ennek még pár hónap csúsztatás után is várója, például én. (XD) Komolyra fordítva a szót a Wolfenstein rendkívül élvezetes, tele van zseniális dolgokkal, formabontó ötletekkel, nem igazán szoktam ilyet mondani, de igazán húzhatták volna még, hiszen ebben a játékban még van élet, ez a három-négy bossfight, ahhoz képest, hogy mennyi fegyver van, milyen ötletesek a különleges képességek, mennyire sok a helyszín, mennyi elrejtett kis zug van. Komolyan mondom én örülnék egy DLC-nek! Lehetne rá egy tök jó kis sztorit kereálni, mondjuk egy kaput még rejtegettek a nácik, és az véletlenségből átszippant minket, újra megkapjuk a Black Sunt, stb. Szerintem ügyes dolog lenne ezt megcsinálni, mert sajnáltam, hogy vége lett a játéknak, én nagyon élveztem, minden percét. Valószínűleg újrajátszom, valamit felfedezgetek a városban, és azt a pár mellékküldetést is befejezem, mert én még akarok ezzel a játékkal játszani, nem untam meg. A játékot inkább mondjuk majd akkor vásároljátok meg, mikor cseppet lecsökkent az ára, úgy még jobban meg fogja érni azt a pénzt.
Amúgy én is készülök már írni róla a blogomban 
Nekem nem nagyon jött be, de majd elolvashatjátok, ha minden jól megy, holnap már közzé teszem.
