Két hetem van a nyári szünetből, két rohadt hét! Olyan nagy kérés lenne az tőlem, kedves Gábor bá', hogy szeretnék minimum kilencig aludni? Nem hinném.
Már azon is gondolkodtam, hogy írok neki egy szép levelet, természetesen névtelenül, de véleményem szerint azt is letojná, úgyhogy már a feljelentés határán vagyok, mindössze a jó szívem tart vissza. De ez most nem csendháborítás? Jó, elfogadom, hogy "jó munkásembör" a Gabi bá', de akkor miért nem veri délután? Süti a nap a szép megkopaszodott feje búbját? Oké, megértem, meleg van, akkor meg verje a kotláit délután öt, hat óra felé, akkor gondolom nem fogja már a napocska sem úgy sütni a ét. Mindenesetre egy anonim levéllel bepróbálkozok, hátha az hat a nyugdíjas vadásznak. Apropó vadász, engem már az is felháborított, már régebb óta, hogy az elejtett állatokat nyitott kapuknál, felakasztva az udvar közepén nyúzza. Hát normális? Azért nap mint nap haladnak el az utcán kisgyermekek, mondjuk a ma már a kis óvodások is csonkolós animéket néznek, tisztelet a kivételnek.
Ennyit szerettem volna itt, most hajnali hét után megosztani veletek, természetesen puszta felindultságból írtam a bejegyzést, de valóban úgy éreztem, hogy ezt most le kellett írnom.