Aztán mikor Bate rámcsörgött, hogy esetleg itt lenne ez a levrov, kéne kezdeni vele valamit, a szar is kockára fagyott bennem rögvest, hiszen olyan nagy nevek jutottak eszembe, mint Brazil vagy Zak, ráadásul mostanában nagyrészt erőteljes kritikákat kapott a levelezési rovat, volt akinek ez nem tetszett, és akadt olyan, akinek meg valami más, így a régebben potya melónak vízionált két oldal az egyik legnehezebb szülés volt - mármint elkészültem vele hamar, de elég sokáig gondolkodtam, mire el mertem küldeni Bate-nek, hogy na, izé, én ilyesmire gondoltam.

Végül azzal győztem meg magam, hogy héjj, azt sem gondoltad volna, hogy cikkeket írhatsz, most meg a levrovot is megkaptad, hát na, lehet, hogy csak egyszer, de legalább volt rá lehetőséged, örülj, te dinnye! (Igen, én már csak így beszélek magammal.) Így hát, tessék, teljesen igazzá vált a mondat: a gyerekkori álmomat olvasgatjátok.

Jó szórakozást mindenkinek!