Belém senki nem nevelte a Fradi szeretetét, a sport csak úgy volt jelen az életemben kisgyerekként, hogy fociztunk a haverokkal meg néha valamilyen meccseket néztünk otthon a tévében. Külön senkiért nem rajongtam. Aztán megjelent a Sztár Sport (vagy akkor még Bravo Sport? a fene sem emlékszik már) és elkezdtem jobban követni, mi is történik kis hazánk sportvilágában. Beindult a csapatkeresés, találnom kellett egyet, akinek szurkolhatok. Ekkor még csak fociban gondolkodtam ilyen téren.



Ekkortájt történt az (ha jól emlékszek), hogy láttam egy meccset a tévében, a Fradi játszott valaki ellen a bajnokságban és Lipcsei egy szép hosszú szóló után betört a tizenhatoson belülre, de ott úgy tűnt, elveszíti a labdát. A védő arrébb ment, de Peti nem adta fel és becsúszva úgy szerelt, hogy mikor felállt, nála volt a labda. Ezután szépen beadta és gól lett belőle. Nagyszerű megoldás, egyből szimpatikus lett. Utánanéztem a csapatnak, megnéztem még egy-két meccsüket, majd eldöntöttem, hogy nekik fogok szurkolni. Az is számított, hogy Lipcsei a 6-os mezben játszott (a születés és a névnapom is erre a napra esik, ez a kedvenc számom :)) és a csapat színe zöld-fehér, ami részben megegyezik a kedvencemmel, a zölddel.

Mint mondtam, eleinte csak a focicsapat érdekelt, de később talán mondanom sem kell, a hazai magas színvonalú foci mellé/helyett kerestem valami mást. Pontosan nem tudom, mikor figyeltem fel a kézilabdás lányokra, de abban biztos vagyok, hogy a BL döntőt már láttam. Sajnos azt erősen befolyásolta a két bíró, hogy finoman fogalmazzak... A focit egy jó darabig még követtem (a fiúk utolsó nagy fellángolása az UEFA kupában volt, mikor a Kobenhavn ellen kiestek, izgalmas meccs volt, de azóta nem sokat alkottak), de miután a híres Fradi szívnek nem sok nyomát láttam, mikor őket néztem, éreztem, ideje inkább a lányokra fókuszálni. Így alakult, hogy ha ma a Fradiról beszélek, akkor a kézis csajokat értem alatta, nem a semmirekellő "focistákat".

Fradi szív? Hogy mi az? Nos, aki látta a lányok 2006-os EHF-kupa döntőjét (összefoglaló és felvétel az ünneplésről itt) vagy a 2007-es bajnoki címről döntő meccset (zenés összefoglaló), az tudja, miről beszélek.


Ez azóta is az egyik kedvenc képem. :)

Ezek a fantasztikus lányok évek óta méltatlan körülmények közt tengődve is hozzák az eredményeket (16 éve nem végeztek a harmadik helynél hátrébb, sok bajnoki és MK cím, BL döntő, KEK elődöntő, valamint EHF-kupa győzelem), úgy is, hogy sokszor újra kellett építeni a csapatot. Volt olyan év, hogy egy teljes kezdőcsapatnyi játékos elment. De Németh András, Zsiga Gyula és most Elek Gábor is hozza az eredményeket ezekkel a szép és tehetséges lányokkal. Idén is emberfeletti teljesítménnyel megkaparintották az erősebb kerettel és több pénzzel rendelkező Loki elől az ezüstöt a lányok, míg a Győrtől több pontot is elvettek és megőrizték a bajnokságban a hazai veretlenségüket. Mindezt úgy, hogy előzetesen a felsőházba jutás is bravúrnak tűnt, sőt, több szakértő még középcsapatokhoz sem hitte, hogy felzárkózunk. De a csapat újfent rácáfolt az esélyekre és bizonyították, bennük még erősen dobog a Fradi szív. (Csak megjegyzem, így zárójelben, hogy a lányok is voltak nem túl rég olyan helyzetben, hogy nem tudták, miből fizetik majd a számlákat, mert nem jött a pénz a klubtól, mégis kitették a lelküket a pályára. Sopiéknak milliókkal tartozott a klub már évek óta, mégsem érződött ez a meccsek alatt. Ellentétben a "focistákkal"...)



A kézilabdás lányok megérdemelnek minden tiszteletet és szeretetet, ami a szurkolóktól árad feléjük. De persze a kézis fiúk, a vízilabda és a jégkorong csapat, illetve a többi szakosztály felé is tisztelettel adózok.