Röviden és tömören, hogy mindenkinek időt spóroljak, ne is gondolkozzatok azon, hogy érdemes-e megvenni ezt a játékot, hanem amit csak tudjátok, tegyétek rá a mancsotokat. Egészen egyszerűen elképesztően jó lett a Sleeping Dogs. Sokat vártam tőle, pontosabban szólva sok reményt fűztem hozzá és végül minden igényemnek megfelelt, sőt, néhány esetben felül is múlta az elképzeléseimet.

A történet nem fogja megreformálni a műfajt, azonban engem gyorsan magába szippantott a remekül megírt karakterekkel és a kiszámítható, ám még így is izgalmas fordulatokkal. Az meglepett, hogy sok helyen olvastam, hogy sokan szerették volna, ha több befejezése van a játéknak, mert úgy érezték, hogy főhősünk és rendőrkollégái között olyan erős feszültség van, hogy talán Shen a végén átáll a kevésbé fényes oldalra. Szerintem azonban mindvégig nyilvánvaló, hogy a feszültséget nem az okozza, hogy hősünk lojalitása meginog, hanem csupán az, hogy másként képzelik el a feladat megoldását. Én tökéletesen elégedett voltam a lenyűgözőre sikerült utolsó küldetéssel és a lezárással is.

A harcrendszer elsőre egy kicsit szokatlan volt, ám a második-harmadik tömegverekedésre már tökéletesen kézre állt. A játék előrehaladtával elérhető fejlesztéseknek hála pedig elég gyorsan el lehet jutni arra a szintre, hogy akár tucatnyi ellenféllel is látványosan és könnyedén végezzünk. A lövöldözés a TPS-ekben megszokott módon zajlik, noha a fedezékből kiugrás közben lelassítható idő abszolút valódi akciófilmes hangulatot ad a játéknak. A járműves üldözések pedig... váó! Azok lenyűgözőre sikeredtek. Az egyetlen, amit felróhatok, hogy nekem néha egy kicsit gyengének tűntek a fegyverek. A fejlövés persze instant halál, de gyakran a pólóba és farmerbe öltözött ellenek bekaptak 5-6 lövést a mellkasukba, mire végre kifeküdtek.

Imádtam, hogy a játékban mindennek van szerepe. Az összes utcai árusnak, némely ruházatnak, az üdítő automatáknak, a masszázsszalonoknak, mindennek. A rengeteg mellékküldetésről, melyek gyakorta nagyon humorosra sikerültek, és történettel nem rendelkező extra lehetőségekről már nem is beszélve. A kedvencem az egykori mesterünknek visszaszállítandó szobrok összegyűjtése volt. Ezek amellett, hogy segítettek új mozdulatokat megtanulni, még azt is magukba foglalták, hogy hallhattuk Shen és a mestere beszélgetéseit, amik szerintem gyönyörűre sikeredtek.

A szerelmi szálak rendben voltak, de nekem túlságosan is szegényesek lettek. Persze, érthető és a karakterhez is illettek az egyéjszakás románcok és természetesen a GTA V óta a legkevésbé sem szeretnék egy túlságosan követelőző barátnőt a játékaimba, de azért egy erősebb szál nem ártott volna. Mondjuk valakivel, aki szintén a triád tagja és főhősünknek őt is el kellett volna árulnia. Ez szerintem remek dinamikát adhatott volna.

Grafika tekintetében sem lehet panasz a programra. Nem a legszebb, amit valaha láttam, de egy pillanatra sem kiábrándító. Hong Kong-ot sikerül úgy megcsinálni a készítőknek, hogy az egyik kedvenc játékbeli városom lett. A piacok, a szűk sikátorok, a felhőkarcolók, a dokkok, a gazdagok lakta negyedek, minden nagyon a helyén volt. Igazán élveztem száguldozni az autópályákon, vagy éppen csak futni egy kicsit az utcákon.

Mindehhez persze sokban hozzájárult az is, hogy a rádiókat is nagyon jól összerakták, noha ebben a tekintetben azért számomra még mindig a GTA-k a nyerők. Ami kifejezetten tetszett a hangzások terén az az volt, hogy nem csak a rádiókban, de a beszélgetések során is rengeteg kínait használnak. Valódibbá tette az egészet, hogy erőlködés és szünet nélkül szőttek kínai kifejezéseket akár az angol mondatokba is. Személy szerint többet is elviseltem volna ezekből, de talán a készítők úgy vélték, hogy a nyugati közönség számára ennyi is épp elég lesz. A szinkron előtt pedig le a kalappal, így kell ezt csinálni.

Összességében elképesztően jól szórakoztam ezzel a játékkal, mindenféle folytatásra vevő leszek. Számomra a Sleeping Dogs felért a Mafia első része és a Yakuza sorozat epizódjaihoz. A GTA-kat pedig csúnyán elveri, ahogy, az előbb említett két másik cím is.