Az első pár képkocka nem volt valami bíztató a "bambi szemek" miatt, melyek főhősünk és rajta kívül, szinte minden gyermek fején ott trónoltak. Na, de szerencsére ezt kinőtte a mi kis emberkénk, és mikorra már nagykorú lett, már semmi nem látszott ezekből, az "nézőkékből", mármint normális szemei lettek. Na de nem is fecsérelném fovább a szót az ilyesmi légypiszok méretű dolgokra, hanem bele is vágnék az egészbe. Az elején meglepett, hogy a Fable RPG létére nem ajánlja föl a karaktergenerálás lehetőségét, de végül is a Witcherben sem lehetett. Mikor "végre" harcolhattam" egyből föltűnt, hogy milyen jó a harcrendszer illetve a csata maga. Látványos, pörgős, izgalmas, mindkettő. Érdekesnek találtam még azt, hogy a párbeszédek folyamán, mi végülis nem válaszhatunk választ egy-egy kérdésre, hisz ezt a játék automatikusan csinálja. Bár kicsit elszomorító volt, ez az észrevétel, de ettől korántsem lett rosszabb a játékélmény. Sőt, talán még egy kicsit könnyedebb lett a játékmenet, attól, hogy nem kellet jóideig bajlódnunk azzal, hogy jó döntést hozzunk, egy-egy fogósabb, nagyobb súlyú kérdés megválaszolásakor. A Fable, "játékmehanizmusa", nem mutat föl semmi iszonyatosan nagy újítás, ám ettől eltekintve az ember sokkal jobban el tud lenni vele, mint mondjuk valami másik RPG-vel (kivétel KOTOR-ok, és Witcher) ami tényleg mutat valami újat. Bár ez csak az én véleményem. A játék hangulata, nagyon kellemesre sikeredett. Az egész tényleg olyan meseszerű. Ennek a hangulatnak a megteremtéséhez, hozzájárul, az úgyszint "meseszerű" grafika is, ami mellékesen, a gamma korához képest nagyon csinos is. Egyenlőre, még nem pontoznám a játékot, mert bár már kezdek belekóstolni jobban, de még egy kicsit jobban meg kell ismernem az egészet. De biztosíthatok mindenkit arról, hogy majd lesz pontozás is, csak majd később.