A Blizzard már évek óta abból él, hogy a három jól ismert sorozatának egy-egy új részével örvendeztet meg minket -- ám a híres csapat is nagyon jól tudja, hogy a folytatások vég nélküli adagolása hosszú távon nem kifizetődő. Éppen ezért dolgoznak már egy ideje az új szellemi tulajdonra épülő MMORPG-jükön, s dobják piacra „hamarosan” a csak félig új ötletre épülő, mégis nagyon frissnek ható Hearthstone: Heroes of Warcraft című ingyenesen játszható kártyajátékot.

Ez, a Blizzard mértékeivel mérve szinte már garázsprojektnek minősülő program sokkal fontosabb annál, mint aminek elsőre tűnik, hiszen ez lesz a cég első, csak a free-to-play üzleti modellre támaszkodó játéka. Könnyen belátható, hogy a csapatnak kifejezetten érdekében áll, hogy egy arányosan kevés rizikót jelentő alkalmazás segítségével élesben teszteljék le, gyűjtsenek tapasztalatot arról, hogyan is működik ez a manapság egyre népszerűbb szegmens. A jótékony mellékhatása mindennek pedig az, hogy kapunk egy szórakoztató játékot.

Régi ötlet új formában

Kezdésnek tisztáznunk kell azt, hogy a Hearthstone: Heroes of Warcraft nem új ötlet. Ez a fajta kártyajáték mélyre nyúló gyökerekkel rendelkezik mind a virtuális, mind a való életben, a Blizzard tehát egyszerűen csak annyit csinált, hogy a lefektetett játékszabályokra ráhúztak egy Warcraft-köntöst, ezzel egy ismerős, de friss élményt nyújtó játékot alkotva -- ugyanakkor olyan terméket tettek le elénk, ami jó eséllyel teljesen idegen, de minimum kevésbé ismert a rajongói tábor jókora hányada előtt.

A HoW azonban jó munkát végez abban, hogy e csoport tagjainak bemutassa, mi vár rájuk azokban az órákban, amit a játékkal fognak tölteni: az első elindításkor automatikusan egy gyorstalpaló fogad minket, amely hat, fokozatosan egyre nagyobb kihívást jelentő karakter közreműködésével mutatja be a játékmechanizmusokat. Eme kiképzés sikeres elvégzése után garantált, hogy tudni fogjuk, mit kell tennünk a Hearthstone sava-borsát jelentő online összecsapások során -- ám ennyi gyakorlás értelemszerűen még nem elég ahhoz, hogy győzelmet győzelemre halmozzunk.

Az ördög a részletekben rejlik

A Hearthstone: Heroes of Warcraft tipikusan az a játék, amit könnyű megismerni, de nehéz mesterévé válni. Esetünkben ennek oka az, hogy számtalan kártya áll a rendelkezésünkre, amelyek különböző képességekkel bírnak: van olyan, ami a többi lapunk erejét fokozza, van, ami védelmet nyújt, de vannak varázslatok, fegyverek és totemek is -- és akkor azt nem is mondtam, hogy ezek hatását még kombinálni is lehet, illetve figyelni kell arra is, hogy az egyébként 5-10 percnél nem hosszabb meccsek során mikor és hogyan vetjük be lapjainkat. Egyszóval bonyolult játék a Hearthstone, de éppen abban rejlik az erőssége, hogy az egyszerű felszín alatt egy nagyon komoly taktikai vonulat húzódik.

A játékszabályokról röviden azt kell tudni, hogy a két szembenálló játékosnak van egy-egy, harminc lapot számláló paklija. Ez természetesen össze van keverve, s a meccsek kezdetén mindkét fél három véletlenszerűen kiválasztott, de az indulás előtt szintén random módon lecserélhető kártyával kezd; aki a kezdést eldöntő pénzfeldobás vesztese, az egy bónusz, negyedik kártyát kap. A pakli tartalma lehelyezésig kölcsönösen rejtett a felek számára.

A varázslatokat leszámítva a kártyák három, számmal kifejezett tulajdonsággal bírnak: mennyi életereje van, mekkorát tud sebezni, s mennyi manakristály szükséges ahhoz, hogy lehelyezhessük az asztalra. Általános törvényszerűség, hogy minél több mana kell egy kártyához, annál hasznosabb tud lenni, ám ebben is nagyon fontos figyelembe venni, hogy mikor sütjük el -- tudni kell ugyanis, hogy a lehelyezett, támadásra képes egységet jelképező kártya (kivéve a speciális támadók és varázslatok) csak a következő körben válik használhatóvá, de a különleges (támadást vagy életerőt fokozó/visszaállító) képessége azonnal működik. Ezt elfelejtve előfordulhat, hogy egy kemény, sokat sebző kártyát rossz időpontban letéve azonnal elveszítünk, ezzel semmissé téve a spórolást. Igen, spórolást, ugyanis csak körről körre bővül az elérhető manakristályok sokasága, így a mérkőzések kezdete javarészt azzal telik el, hogy felmérjük a paklink kezdő leosztását, s félretesszük azokat a kártyákat, amiket később hasznosítani tudunk.

Fontos szabály még, hogy az az egység, melynek van valamekkora támadópontja, garantáltan meg fogja sebezni azt a katonát, aki ráront. Ez azt jelenti, hogy ha van egy öt sebzést tudó, de két életerőponttal nyöszörgő emberkénk, akkor az őt megtámadó, négyet sebző, öt életerővel tipp-topp állapotban lévő agresszor nem éli túl az összecsapatást. Ez még egy taktikai réteg, hiszen nem ritkák az olyan egységek, akik böhöm nagyot sebeznek, s a leterítésükhöz két közepes egység feláldozása kellhet, ezzel csökkentve az asztalon lévő embereink számát, akiket inkább a hős támadására lehetett volna hasznosítani -- a hősnek, vagyis magának a játékosnak ugyanis alapesetben, vagyis fegyver nélkül nincs támadópontja.

Magukról a hősökről annyit, hogy kilenc kategóriát találunk, s attól függően, hogy melyiket használjuk, változik, milyen kasztspecifikus képességünk, fegyverünk és különleges kártyáink lehetnek. Természetesen minden kasztnak megvannak a maga erősségei és hátrányai, így teljesen az egyéni preferenciáktól függ, melyiket választjuk -- már persze csak azután, hogy meg tudtuk szerezni az óhajtott hőst, kezdésnek ugyanis csak egy avatarunk lehet, az egyéb kasztokat az adott hőst használó játékos legyőzésével oldhatjuk fel.

Ide a pénzt!

A Hearthstone: Heroes of Warcraftban van lehetőség arra (és nagyon ajánlott is), hogy egyéni paklit állítsunk össze. Ez egy nagyon egyszerű folyamat, hiszen a fejlődésünk során begyűjtögetett kártyák egy nagy könyvbe kerülnek, ahonnan aztán csak ki kell választanunk a megfelelő lapokat.

Új kártyákat azonban nem csak a fejlődéssel és meccsek szorgos teljesítésével tudunk szerezni, hanem vásárlással is. Itt jön képbe a játék mikrotranzakciós rendszere, melynek keretében egyrészt játékon belüli pénzért, másrészt pedig valódi valutáért vásárolhatunk. Ha nem szeretnénk a pénztárcánk tartalmát kiüríteni, akkor a szintlépésekért és a mellékes kihívások (ölj meg x csatlóst stb.) teljesítéséért járó aranytallérokat egyetlen Expert Pack csomagra költhetjük el, ami öt kártyát rejt, ezek közül legalább egy ritkaság -- ám ezzel ki is merült a virtuális pénzzel történő vásárlási lehetőségek sora. Minden más kiszerelésért valódi fizetőeszközt kell áldoznunk: vehetünk kettes (2,69 euró), ötös (8,99 euró), tizenötös (17,99 euró) és negyvenes (44,99 euró) csomagot. 

Ígéretes kezdés

A Hearthstone: Heroes of Warcraft megtévesztően szórakoztató játék. Az elindítás előtt nem gondoltam volna, hogy meg tudja majd kedveltetni velem magát, de egy-két óra után beköszöntött a „csak még egy kört” szindróma, pedig egyáltalán nem vagyok jó játékos ebben a műfajban. 

Ennél nagyobb dicséret azt hiszem, nem is járhat a programnak, de hozzá kell tennem, hogy van még hova fejlődnie. A kártyák és a kasztok közötti egyensúly például elég sok munkára szorul még, illetve valamiféle jobb közösségi élményt is illene kiépíteni, hiszen egyelőre csak megnyomod a Play gombot, majd a gép összedob egy véletlenszerűen kiválasztott emberrel, akivel nincs semmiféle kommunikáció, holott éppen az a koncepció, hogy egy asztalnál ülünk és játszunk.

Úgy gondolom, nagy jövő áll a Hearthstone: Heroes of Warcraft előtt, abban az értelemben mindenképp, hogy sokáig képes lesz elszórakoztatni a játékosokat a jól kimunkált, stabil mechanizmusaival, de ismétlem, csak akkor, ha a Blizzard fejlesztői eltávolítják a zavaró sorjákat.