A We Create Stuff fejlesztőcsapat egy Half-Life 2-moddal hívta fel magára a figyelmet korábban, mely a Nightmare House 2 nevet kapta. Bár ez már egy folytatás volt, szélesebb körben terjedt el, mint elődje, és igen sokan rákaptak a masszív horror-hangulatot árasztó, és egyébként teljesen ingyenes programra. Aztán tavaly bejelentésre került az In Sound Mind, amiből még egy demo is napvilágot látott, most pedig megnézhetitek, hogy mennyit fejlődött azóta ez a rémisztő utazás az elme legmélyére!
Rémes álmok jönnek
A történet szerint egy pszichológust, Desmondot alakítjuk, akinek rá kell jönnie, hogy mi a kapcsolat a Milton Haven szürreális városában tett utazás során talált áldozatok között, akik valamiért mindannyian ugyanazon a furcsa terápián estek át. Ehhez különféle borzalmas emlékeken át vezet az utunk, ahol a játék nem csupán a frászt hozza ránk néha, de még groteszk ellenfeleket is a nyakunkba szabadít. A megvalósítás egyébként nem sokban tér el a manapság futószalagon érkező horrorjátékoktól, azaz itt is gyalog kell rohangálnunk, zseblámpával a kezünkben (ehhez ugyanúgy elemeket kell gyűjtögetnünk, mint az Outlastben) és bizonyos tárgyakat felszedni, majd azokat a megfelelő helyen használni. Legyen az egy relé, vagy akár egy kulcs, érdemes mindent összeszedni, amit pedig nem tudunk, azt megjegyezni, hogy hol hagytuk. Ezáltal az In Sound Mind inkább a DYING: Reborn irányába kacsintgat, vagyis a fő hangsúly a továbbvezető út megtalálásán van.
Viszont mivel eltorzult emlékekben járunk, gyakran előfordul, hogy a pálya megváltozik körülöttünk. Ez a Layers of Fear ismerőinek már nem lehet újdonság, de helyenként egész szépen fel tudja dobni a játékmenetet, akár csak azzal is, hogy egy hotelszoba ajtaján minden esetben más szám rajzolódik ki. Kapunk közelharci és kézifegyvereket is, ám a lőszert igen szűrmarkúan adagolja a játék, ezért érdemes inkább kifigyelni az ellenfelek útvonalát, és ahol csak lehet, lopakodni. Ha gyanúsan sok lőszer szakad a nyakunkba, akkor ott biztosak lehetettek benne, hogy jópár ellenfél fog betoppanni, és nekünk csak túl kell élni az egészet. Szerencsére az In Sound Mind már most sem megy el az eszetlen lövöldözés irányába, és főként a hátborzongató atmoszférájával operál.
Beszélő macska és síró lidércek
Ez mindjárt akkor megmutatkozik, mikor egykori páciensünk, Virginia síró szelleme ered a nyomunkba, és addig nem békél meg a lelke, amíg meg nem oldjuk az ehhez a szinthez tartozó babaházas puzzle-feladványt. Persze amíg ezzel végzünk, a játék legalább harmincszor hozza ránk a frászt, de a legszebb az egészben, hogy ez csak egy nagyon kicsi szelete a teljes egésznek. A változatosságra tényleg nem lehet panasz, hiszen egyik percben még egy lepukkant gyárépületben mászkálunk, a másikban pedig már egy gyerekszobára emlékeztető álomvilágban. A pályatervezés klassz, és néha egészen elborult ötletekkel is találkozhatunk (például mikor Tonia, hőn szeretett fehér cicánk, egyszer csak elkezd beszélni hozzánk). A látvány egy kissé fapados, vagyis nekem több textúra is 5-10 évvel ezelőtti játékokat juttatott eszembe, de ezen még bőven csiszolhatnak a szeptemberi megjelenésig. A zenét pedig az az electro-rock The Living Tombstone duó szolgáltatja, akik már hírnevet szereztek maguknak a Five Night’s at Freddy’s muzsikáival.
Jelen állapotában az In Sound Mind olyasmi, amire érdemes odafigyelni. A történet elég változatos játékmenetet, és egy felettébb érdekes sztorit ígér, ahol megfelelő egyensúlyban van a horror, a lopakodás, a puzzle-feladványok megfejtése és az akció. Erősen bízom benne, hogy a fejlesztők nem esnek át a ló túloldalára, és nem viszik túlzásba a lövöldözést, hiszen végtére is, ez mégiscsak egy horrorjáték, ugyanakkor legalább lesz nálunk valami, amivel megvédhetjük magunkat az élesebb helyzetekben. Kíváncsian várom, hogy a szeptember 28-ra tervezett megjelenéskor mi sül ki ebből a koncepcióból!
