A Locke & Key és a Devil’s Candy után ismét igazi finomságok, szó szerint csemegék kerültek hozzánk, elvégre a Fumax folytatta a Jason Aaron-sort, ami végre igazán kiteljesedhetett, méghozzá egy meglepően eposzi történetben, Megtorló pedig közben nemcsak szembefordult a teljes Marvel-univerzummal, de bizony szó szerint párját ritkítja, méghozzá két sztori, egy rövidebb és egy hosszabb segítségével. De nézzük is, mitől döglik a Marvel-hős, vagy éppen a Marvel-szörnyeteg! 

A Megtorló a Marvel Univerzum ellen

  • Író: Jonathan Maberry és Garth Ennis
  • Rajz: Goran Parlov és Dougie Braithwaite
  • Oldalszám: 152
  • Ár: a kiadó webshopjából 5595 forint

Az egész úgy kezdődik, hogy Frank Castle nemcsak lenyomja Deadpoolt, de fel is darabolja, majd a város különböző pontjain elássa a testrészeket, hogy a zsémbes zsoldos soha nem térhessen vissza. Valaki mégis kiássa Wade Wilsont, aki így visszatérhet az élők közé. Ja, bocs, nem is így kezdődött, hanem azzal, hogy egy titokzatos kórnak hála mindenki kedvenc Pókembere beszabadult egy stadionba, ahol nemcsak összeverte Rinót, de utána el is kezdte felfalni. Innentől már, érthető módon, kevésbé volt közkedvelt. Aztán szépen lassan mindenki megőrült, az emberek és szuperhősök vagy éppen -gonoszok törzseket alakítottak, majd megölték és felfalták egymást. Nem zombik voltak, de talán rosszabbak azoknál, hiszen minimálisan ugyan, de gondolkodtak. És a Megtorlónak velük kell felvennie a harcot, hogy azt a kevéske túlélőt megmentse, aki maradt. Mindezek mellett, egy alternatív világban Frank Castle családját nem a maffia, hanem a szuperhősök ölik meg, így némi támogatással a nyomukba ered, hogy levadássza őket. Egytől egyig.

Két történet, egy kötet. És bizony, egyik sztori se semmi. A címadó, 4 füzeten át kibontakozó eset nekem kimondottan tetszett, pedig nem akkora nagy eresztés, ráadásul a rajzstílus sem az, ami a kedvenceim közé tartozik, mégis megvan a hangulata. Egy kicsit Marvel Zombies, egy kicsit DCeased vagy éppen Blackest Night, némi Old Man Logannel (itthon Logan) is nyakon öntve, de tökéletesen működik, és azért kemény látni, ahogy kedvenceink megőrülve, emberekre vadászva forgatják fel a világot. Nem rossz az extra történet, a one-shot A Megtorló kinyírja a Marvel-univerzumot sem, de ennek nincs olyan hossza, hogy komolyabban kibontakozzon, a rajz pedig itt sem eget rengető. Mégis működik, pláne így együtt a két sztori, ami valahol rokon egymással. Ebből kifolyólag, ha nem is példaértékű műről van szó, a kiadvány messzemenőkig érdekes és izgalmas, kimondottan ajánlott, elvégre itthon eleve ritkán láttunk olyat, hogy valaki karóra tűzi a szuperhősök fejét. Van még némi vázlat, extra rajz, de összességében a kötet abszolút megéri az árát.  

A Birodalmak háborúja

  • Író: Jason Aaron
  • Rajz: Russel Dauterman
  • Oldalszám: 200
  • Ár: a kiadó webshopjából 6395 forint

Volt ez a Thor-sorozat Jason Aarontól. Egyik pillanatban még több Thor volt, aztán lett Méltatlan Thor is, megjelent mellé Thorina, tudod, több köteten át lehetett magyarul is olvasni. Na, ha a hullámzó minőség és sztori fura volt, az azért lehetett, mert mindez csak felvezetésként szolgált egy sokkal nagyobb sztorihoz. Ez a sokkal nagyobb sztori pedig A Birodalmak háborúja, melynek kezdetén Malekith, a sötét elf, aki már járt a Földön, nos, seregeivel és szövetségeseivel nemcsak a mi légkörünket mérgezte meg, de a birodalmakat is megszállta, közben legyözve rengeteg ellenségét, majd legvégére hagyva végül Midgardot, bolygónkat is megrohamozta. És ezt a rohamot tessék szó szerint érteni, elvégre pokoli teremtményekkel és vazallusokkal támadta meg a lakosságot és a polgárokat védelmező szuperhősöket, miközben a gonosz seregek nem riadtak vissza a gyilkolástól sem. Egymás után láthatjuk hát elhullani kedvenceinket, akiknek hullái felett a megmaradt szuperhumánok és istenek egy végső és elkeseredett válaszcsapást terveznek. Ezt mutatja be történetünk, a 6 füzetből álló A Birodalmak háborúja, és a kiegészítő kis történeteket rejlő Omega

Oké, ez a kötet eposzi kalandot és háborút mesél el, ez nem kétséges. Benne van szinte minden, amiért szeretjük a Marvel hőseit és amiért odáig vagyunk a közös, nagyobb összecsapásokért. Itt nem elszigetelt kis bunyó alakul ki, hanem szinte mindenki megmutatja magát, aki még életben van és képes harcolni, miközben láthatjuk, hogy vannak, akik utolsó leheletükig küzdenek. A hősies pózok és szövegek nagyon jól állnak a történetfolyamnak, ami szépen belecsap a lecsóba, majd kicsit lassabban kezd el csorogni a kezdéshez méltó végkifejletig. Ha nem is a Marvel legjobb rajzait látjuk végig, de összességében nincs okunk a panaszra, és bár láthattunk a neten csúnya összefoglalókat az arcokról, amibe persze, bele lehet kötni, csak éppen, amikor ilyen események zajlanak, senki sem azzal fog foglalkozni. A sztori jó, a képregény élvezetes, így számomra például ez a kötet az idei év egyik nagy kellemes meglepetése és pozitív csalódása. A végén még kapunk extra rajzokat is, amik szintén nagyon jól mutatnak. Ajánlott darab, nemcsak Thor-rajongóknak!    

Az évnek azonban még nincs vége, így a Fumax sem áll meg pihenni: már a nyakunkon az Északi mitológia és a Loki második kötete, valamint folytatódik a Monstress is, avagy hamarosan remélhetőleg mi is folytatjuk a képregények bemutatását. Reméljük, a minőség maradt, mert most sikerült ismét elég magasra tenni a lécet.