Eme 2004-ben megjelent művészi alkotás a Creative Assembly messze leghangulatosabb alkotása mind a mai napig. És is nagyjából be is fejezhetném az írást, de ilyen formában valószínűleg nem nagyon lehet értékelni.

Divinitus

Szóval adott a már megszokott szituáció: van egy családunk, vannak városaink és egy maréknyi emberünk. Ezzel kellene megalkotni az ókori világ egyik legnagyobb és legfejlettebb birodalmát. De mielőtt belemennék az előző két irományban is részletezett mélyebb játékmechanikai dolgokba, szeretném kicsit elfogultan körbe ajnározni a játék kinézetét, habár ezt az írásaim végére szoktam tartogatni.

Azt a rohadt, hogy néz már ez ki? Még tizenhárom évvel a megjelenés után is azt mondom, hogy ez az egyik legjobban kinéző TW játék. Bármerre nézünk, mindenhol csillogó páncélok, ragyogó márvány, babérkoszorúk, menetelő légiók, arrogancia és dicsőség fogad bennünket. És ami a legfontosabb, hogy mindez már igazi, színes és remekül kinéző 3D-ben!

Legnehezebb viszont azt nehéz leírni, hogy mit érez egy ember, ha ezúttal meghallja Jeff van Dyke melankolikus, a régmúlt idők dicsőségét idéző szólamait. Ugyan is a Creative Assembly Hans Zimmere harmadszor is lecsapott, jött, látott és győzött. A dallamok hol kellemesen megnyugtatóak, hol vérpezsdítően dicsőségesek és ahol kell, ott pedig felszültséggel és bizonytalansággal tölt el.

Nyugi, minden a régi

Sok újat játékmenet tekintetében nem igazén lehet mondani, ami van az a diplomáciát és a nagytérképen való közlekedést érinti. Immár seregeinket nem provinciáról provinciára tudjuk mozgatni, hanem út és terepviszonyoknak megfelelően bizonyos távolságokat tudunk megtenni. Habár remekül van álcázva, a térkép apró négyzethálóra van osztva és ezen tudunk mozogni. Ami a diplomáciát illeti: ezúttal lehetőségünk van seregek és városok lefizetésére és megvásárlására, térkép információk cseréjére, kereskedelmi tárgyalásokra, vazallusállammá tenni a másikat és még sorolhatnám.

Bekerültek még kisebb újítások is, mint például ostromnál készíthetünk ostromeszközöket, a falakra immár felmennek a katonák védekezni a tornyok és létrák ellen, a városok úgy néznek ki, mint ahogy egy városnak illik kinéznie, a tábornokaink és ügynökeink a szakértelem jelzőjük mellé kaphatnak kísérőket, akik befolyással lehetnek egy-egy akció sikerére, a sereg vagy éppen a provincia moráljára és lojalitására.
Minden más igazából maradt a régi, de erre én még mindig azt mondom, hogy ami jól működik, azt felesleges bolygatni.

Vae Victis

A csatákról meg kell említeni, hogy valami hihetetlenek. Mintha az egységek is sokkal használhatóbbak lennének, mint az előző játékokban. Az íjászok most már el is találnak valamit, a lovasok kíméletlenül rohamoznak, a légionáriusok, hopliták és berzerkerek félelmet nem ismerve harcolnak az ellenséggel. Mind ezek mellé még jönnek a rettenetesen jó hangeffektek - ahogy az lenni szokott-, és a színek bátor használata. Én különösen örültem neki, amikor megláttam, hogy a rómaiaknál vannak kicsit extravagánsabb színekkel élő házak -Scipio, Brutus-, mint a hagyományos vörös-arany ábrázolás.

Az ütközetek végre tökéletesen átláthatóak és végre nem kell a fejünket vakargatni, ha ki akarjuk találni éppen ki tartozik hozzánk. Bekerült valamint még egy kezdetleges kis animáció is a harcokba, ahol azt láthatjuk, hogy pár katona egymással harcol. Nem kell túlgondolni, annyi az egész, hogy az egyik szúr egyet, a másik hárít pajzzsal és hasonlók. A későbbi részekben ez már jóval kiforrottabb és látványosabb, de jó látni, hogy már itt is igyekeztek hasonlót belecsempészni az agyatlan vagdalkozás és szurkálás helyett, ami az első két játékra volt jellemző.

Számokban az erő

A játékot megjelenését hihetetlenül pozitív kritikai visszhang fogadta, rengeteg magazin és ezzel foglalkozó oldal 2004 stratégiai játékának kiáltotta ki - valljuk be, nem ok nélkül- és számos díjat söpört be.

Az eladásokat pedig tovább fokozta a Barbarian Invasion és az Alexander c. kiegészítők megjelenése. Az Egyesült Államokban 2006 augusztusáig 390 000 kópia fogyott, 2013 augusztusáig ez a szám elérte a 876 000-et. Az Egyesült Királyságban is fogyott belőle 300 000 darab, ezzel minden idők legjobban fogyó Total War játékává nőve ki magát.