Valamikor a 2000-es évek elején, egy informatika óra során láttam először a Jazz Jackrabbitet. A játék már akkoriban is felkeltette a figyelmemet, de más címek (valamint az ezekre szánt, limitált mennyiségű időm) rendre megakasztották a zöld nyúl kalandjával való próbálkozásaimat. Szerencsére a középiskolai tanórák már jóval nagyobb teret biztosítottak az ismerkedésnek, ráadásul addigra bőven túl voltam az olyan platformer-élményeken, mint a Cool Spot, az Aaahh!!! Real Monsters vagy az Earthworm Jim-epizódok, melyek csak tovább növelték az érdeklődésem a nyulas kaland iránt. Így aztán a Jazz-játékok még ott melegükben, kiegészítőkkel együtt végigjátszásra is kerültek.
Epikus kezdet
Az eredeti Jazz Jackrabbit egy Epic MegaGames nevezetű cég kreálmánya volt, a név pedig nem véletlenül cseng ismerősen, ez a csapat volt ugyanis a mai Epic Games elődje. A zöld nyúl első, 1994-es kalandja kellő elismerést kapott a megjelenésekor (ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a nem túl kiemelkedő eladások ellenére is érkezett hozzá folytatás), a mérsékeltnek mondható sikert azonban a második rész hozta meg – be anyagilag ez sem tudott megfelelni az elvárásoknak.
Az akkoriban felettébb népszerű 2D-s platformerek egyik nagy öregje, Sonic jelentette a legfőbb inspirációt a készítők számára, ami több hasonlóságot is szült a karakterek között – persze kellő mennyiségű változtatás mellett. Vegyük például azt, hogy mindkét főhős antropomorf, tehát állat létükre emberi tulajdonságokkal vannak felruházva. Emellett mindketten harsány, ám a valós megfelelőjükre egyáltalán nem jellemző színben tündökölnek, plusz szintén egy-egy adott tárgyat kell, hogy gyűjtögessenek a teljes történet során. A hasonlóságokat viszont olyan jól sikerült kendőzniük a készítőknek, hogy eszünkbe sem jut ezeken rágódni. Mint azt már említettem, a második rész jóval sikeresebb lett, mint elődje, az érkezéséig azonban egészen 1998-ig kellett várni. A fejlesztést természetesen ezúttal is a jogokat birtokló Epic MegaGames végezte, a csapat azonban minden téren szintet lépett, melynek köszönhetően a Jazz Jackrabbit 2 nagyobb, szebb és jobb lett, mint az elődje.
Epikus történet
Közvetlen folytatásról lévén szó, a történet pontosan ott vette fel a fonalat, ahol az első rész abbamaradt: Jazz megmentette a hercegnőt, Eva Earlongot a gonosz Devan Shelltől, és ezzel együtt a Carrotus bolygó is megszabadulhatott a teknős őrült terveitől. Jutalmul a nyúlkirály herceggé tette Jazzt, aki nőül is vette volna Evát, ám az ádáz teknős tönkretette a menyegzőt és lenyúlta Eva jegygyűrűjét, melynek visszaszerzése természetesen Jazzre hárult. Persze legyinthetnénk a csodás ékszerre, ám hamar kiderült, hogy az is a gonosz terv részét képezte, a benne foglalt mutatós gyémánttal ugyanis elkészülhetett volna az az időgép, melynek segítségével a tekik kitörölhetik a nyulakat az idővonalról. Ezt meg ugye mégsem hagyhattuk. Ezzel a felütéssel vághattunk neki a 12 pályából álló kalandnak, melynek során nyolc főellenfelet is le kellett nyomnunk.
A játék az akkori mércével nézve remekül nézett ki, a siker azonban elmaradt – vagyis inkább Európára korlátozódott. Az öreg kontinensen kívül valamiért nem lett túl népszerű a zöld nyúl históriája, holott abban az időben szinte mindenhol taroltak a zsáner képviselői. Pedig az alkotók valóban mindent megtettek a minőség érdekében, hiszen alaposan kibővült például a fegyverválaszték, az időutazásnak köszönhetően pedig a pályák változatosságát sem érhette panasz. A nehézségi görbét viszont teljes joggal érhették kritikák – a játék vége felé haladva már akadt néhány főellenfél, melynek láttán (pontosabban néhány próbálkozás után) sokan fanyar szájízzel tették félre a programot.
Epikus előrelépés...vagy mégsem?
A Jazz Jackrabbit 2 igazából minden tekintetben jobb lett elődjénél: több pályát és főellenfelet kaptunk, megnövelték a látómezőt, emellett pedig a választható karakterek, fegyverek és lehetőségek köre is alaposan kibővült. Láthatták ezt a szériával foglalkozó pénzemberek is, mivel zöld utat kapott a franchise harmadik, sokat ígérő része, ám az sajnos sosem jutott ki a fejlesztői pokolból – ahogy az animációs sorozatból sem lett végül semmi. A széria következő feltűnésére egészen 2002-ig kellet várnunk, ekkor jelent meg ugyanis a Gameboy Advance-re optimalizált reboot, ám a siker ebben az esetben is elmaradt, így a sorozat hosszú álomba szenderült. Tavaly azért volt némi pezsgés a franchise háza táján, hiszen a GOG ingyenessé tette a Jazz Jackrabbit 2 Collectiont – persze csak pár nap erejéig. Bízom benne, hogy szemfülesek voltatok és behúztátok, hiszen most kaphattatok egy kis löketet a nosztalgiázáshoz!
