Hát az a gyerek elég klinikai eset volt Elég sokat játszom a WoW-val (2-3-4 óra), de nem napi 6-8-10 órákat, csak ha kimondottan annyi fölös szabadidőm van, de azt is nagyon-nagyon ritkán . Inkább az a menetrend, hogy hazajövök (jó esetben 3 körül, rossz esetben fél 5-kor, vagy később), tanulok valamennyit (amennyit muszáj, semmi többet ), aztán estefele, mondjuk 7 körül bekapcsolom, és 10-ig tolom Jó, jó, ez se kevés, de nem is függőség . Azt mondják, hogy aki annyira élvezi a WoW-ot, az napi 10, vagy több órákat játszik vele... Nem tudom, biztos vannak olyanok (hülye kínaiak... ). Én nem, pedig piszkosul imádom az egész Warcraft-ot, mitológiástul, és a WoW még külön olyan jól meg van valósítva, hogy hihetetlen De egy idő után, bármennyire benne vagyok, nem érzem a késztetést, hogy "csak még egy küldetést", mert pontosan tudom, hogy a következő küldetés még legalább 3 óra lenne .







1. Hát igen, a pénzkérdés probléma tud lenni, nekem éppen nem . Úgy értem, én most veszek 2 Game Card-ot (ma jön meg ), az 120 nap WoW, plusz még ami a kezdeti 30 napból megmaradt, kb. 10 nap, az bőven elég, aztán még ha akkor is tolom majd, rendelek még 1, vagy 2 gémkárdot .

2. Ön dönt, iszik vagy vezet, de egyszerre a hármat ne csinálja

3. Kikérem magamnak a WoW nevében Ez is szerepjáték... Csak MMO Na jó, és azért bőven "akciósabb", de attól még szerepjáték valamilyen szinten. Tény, hogy teljesen más kategória, mint a BG2, vagy akár az IWD, de ez nem is baj. A karakterfejlődés inkább hajaz a Diablo-ra, de ahhoz képest sokkal kevésbé akciódúsabb. Ami nem hátrány néha, és ami külön jó dolog, hogy itt ki lehet használni az olyan dolgokat, mint a terep, a saját elhelyezkedésed, míg a D&D-kben kockadobás dönt szinte mindig . Ezzel nem akarom leszólni, csak ez is a kategóriakülönbségből fakadó dolog . Egyébként a WoW igazi ízét a saját fejlődésed mellett a csapatmunka adja, és itt nem feltétlenül csak az instance-okra gondolok. Sokszor találkozok magyarokkal (a Bloodscalp szerveren ez nem ritkaság... ), akikkel ketten, neadjisten hárman lenyomunk egy nehezebb küldetést, amit mondjuk egyedül nem menne. Olyan közösség van ott, akiknek tagjai (kivéve a notórius Vérpistikéket, sajnos erre is volt példa, csak elenyésző kisegítik egymást, hogy ha arra kerül a sor, és szívesen kalandoznak csapatban, például vállvetve lenyomni egy törzsnyi cúnya nagy pókicát

Che: "leállni ezzel a szarral"? Vigyázz, Don Francis kitagad

blarskerin HSZ-ére reagálva: Ja, így van ez... Az ember azért játszik, hogy ki tudjon kapcsolódni a valós életből egy kis időre. De azért annyira nem lehet beleélni magunkat, hogy szinte érezzük a tapintást . Ennek technológiai okai is vannak (legalábbis PC-n még). De szerintem a legfőbb az, hogy azért a gamer-ek nagy része is szocializált ember, van egy jól működő valós élete, s így nincs szüksége arra, hogy sikereit állandóan a virtuáli térben érje el. Én pl. elég szarul éreztem magam, mikor a GTA: SA-ban fejlesztgettem CJ-t, hatalmas izmokkal, s közben eszembe jutott: "miért is nem megyek le inkább gyúrni, hogy ÉN fejlődjek???" . Azt hiszem, doktor úr, még van esély a gyógyulásra .

GOROBAL: . Grat. a nővérednek! Remélem, valami ilyesmire én is viszem majd bölcsészként . De az semmiképp nem igaz, hogy a bölcsészek nem csinálnak semmit, vagy nem lesz munkájuk... Vagy elismert művészek leszünk, vagy pizzafutárok . De nem fogunk cél nélkül a levegőben lobogni . (Filmes diplomával meg már tényleg csak nem leszek "vándorköltő" .) Ja, és persze Jó 8 .

dragon83: BG . Már épp fogalmazódott meg bennem, hogy "és akkor az a BG Marathon mi volt?" XD
Amúgy én is kevesebbet játszok már, még akkor is, ha Xfire mást mutat . Régebben azért mindennap betöltöttem valamit... Mióta meg egyetemre járok, inkább csak hétvégén... Na, doktor úr, talán még van remény .

Sajnos rossz a link. De ha arról van benne szó, hogy halálra klikkelte magát egy kínai, akkor csak azt tudom mondani, hogy: megérdemelte!

Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy milyen előadás keretében tanulták ezt, de ő mondta nekem. Amúgy a bölcsészeket mindenki lenézi, pedig nem kéne. Csak azért mert nem csinálnak semmit. Amúgy a nővérem nem tudom mi akar lenni (nem tanár), de versei már jelentek meg könyvben, szóval elméletileg tehetséges. Amúgy egy versét sem olvastam még, mind túl hosszú és nem az én műfajom (pedig többször is belekezdtem).

szerk.: Najólvan, megyek bevágom a szunyát. Mindenkinek jó éjt!

Ha már a számítógép/net/játék függőség szóba került, egy cikk, amit érdemes elolvasni.

Engem ez a függőség-dolog egy nagyon régen olvasott sci-fi novellára emlékeztet.
Filmek helyett olyan "tekercseket" készitenek, amik az ember összes érzékszervét befolyásolják. Pl. ha a főszereplő akciózik egy nővel, azt a "néző" úgy éli meg, mintha vele történne.
Csakhogy az emberek beleszürkülnek és beleunnak a valós életükbe, mert az nem tud versenyre kelni a tekercsekben átélhető kalandokkal.
Na ez az én szerencsém a játékokkal. Nem tudnak ilyen magas szinten pótolni minden mást. Nem érzi az ember igazán a küzdelmet, nincs ott ténylegesen a hős helyében.

Gorobal, ezen hatalmasat nevettem. Egyébként nekem van meghatározott életcélom (jó munka, család), de ennek ellenére szeretek játszani. Persze nem vagyok hardcore játékos, örülök, ha kéthavonta végigjátszom egy játékot...

Játékfüggőség? Az mi, nem ismerem. Vagy az is annak számít, hogy nyáron reggel tíztől este nyolcig folyamatosan Baldur's Gate-ezel? Vagy, hogy hetente viszel ki egy összetettebb játékot. Ja akkor...öö...mégis ismerem.
Vallomás (mint az anonim alkoholistáknál :lol: dragon83 vagyok, játékfüggő. De már több éve egyre kevesebbet játszok.

Most komolyan: régen nagyon rá tudtam kattanni a játékokra. Mondjuk MMORPG-k nálam szóba sem jöhettek, jöhetnek mert 1. nem volt rá pénzem. 2. most már lenne rá, de nem fogom erre költeni 3. túl sok időt rabolna el és van egy rakás értékesebb játék. Viszont egy jó szerepjáték - BG, IWD, Neverwinter N. , Gothic- nagyon le tudott kötni régen. Mondjuk nem csak ez, mert én mindenevő vagyok játékok terén. Szóval a lényeg, hogy élvezetes legyen a játék, és akkor órákat tudok megszakítás nélkül játszani. Ma már sajnos(?) nincs annyi időm a játékra, mint szeretném, de majd igyekszem.

Azok, akik belehalnak a játékba, nem csak függők, de elmebetegek is. És sajnos pár nemnormális kihasználja ezeket az eseteket és felhasználja a videójátékok elleni "hadjáratához"(ala Jack Thompson).

LOOOL! Ezt pont a BTK-n mondták? Ugyanis ott alakulhat ez ki, hogy nincs célja az embernek .
Amúgy tényleg, ezt aláírom: ha nincs életcél, akkor csak a játszás, vagy ivás marad . Vagy a többi ilyen szenvedélybetegség...
Nekem is van életcélom: kipróbálni a Diablo 3-at . A másik meg 18+ - os . (Meg enyhén elmeosztályi eset XD - szóval hagyjuk .)

Amúgy BTK-n ilyeneket tanul a nővéred? BOW . Jó, mondjuk filmszakon gondolom ilyenek nem fognak előjönni . De nekünk tavaly ott elmondták, hogy pszichológiát nem oktatnak már a BTK-n . Akkor most hogy van ez???

Amúgy a nővérem mondta, hogy ők tanulták (ELTE-BTK), hogy csak azokban alakulhat ki játékfüggőség, vagy bármilyen ilyesmi, akik az úgynevezett "meanworld syndrome"-ban szenvednek, azaz nincs életcéljuk és semmivel nem törődnek az életükben. Na én nem vagyok ilyen, nekem az az életcélom, hogy gameljek.

Jaj, a Gothic . Anno egy egész tavaszi szünetet elcsesztem rá (pedig megfogadtam: érettségire tanulok ). Rendesen odaszegez az is, nincs mit tenni . Pedig istentelen nehéz és bugos játék volt az is...







Oh, ez csak természetes! Jaj, de mit beszélek . Mehetünk elvonókúrára XD . Már gamer-eknek is van ilyen....

Engem anno a legjobban a Gothic első része varázsolt el. A világ legjobb szerepjátéka (aztán a Morrowind). Miatta még pár napot ki is hagytam a suliból. Amúgy nem vagyok játékfüggő, legalábbis most már kevésbé. Az még nem jelent függőséget, hogy fontosabbank tartom a gamelést a tanulásnál, nemde?

Jaja! A SeaDogs nagy volt... Szegény az is bugos volt, mint az utódja (a PotC - vagyis a SeaDogs 2), de rohadt élvezetes volt, hogy a Pirates! után lehetett kicsit szabadabbra is engedni a dolgokat . Sajnos csak kipróbálás szinten volt szerencsém hozzá... Ma meg már reménytelen a beszerzése (illetve nem... de ezt hagyjuk ).
Tényleg: ha már addikció... Engem az original és a remake Pirates! is kb. egy napra totálisan a gép elé szegezett . Majdnem 12 óráig nyomtam egyfolytában az original-t, a remake ennél sajnos rövidebb volt (aka: elég gyorsan kivégezhető volt ).

Nekem a régi-régi SeaDogs a nagy kedvencem. Sajnos kicsit rövid a története. De annyira szeretem a vitorlás hajókat, hogy azért idődől időre előszedem. A Pirates of the Caribbean amilyen csodás grafikalilag az elődhöz képest, olyan gyenge a története.

Nah, kaszinóban aztán tuti nem játszanék... Nem is értem, hogy lehetnek olyan emberek, akik ettől remélik a megváltást... Ennek is pszichológiai háttere lehet, legalábbis a környezetemben sajnos elég sok ilyen van, aki játékgépezik is... És tönkre is ment a házassága is benne az egyiknek. Többségük szakmunkás, szerintem ez mindent elmond. Nem nézem le a szakmunkásokat, félreértés ne essék... Legalábbis nem én nézem le őket, hanem azok, akik nem becsülik meg őket, így nem jár nekik elég pénz a megélhetéshez, s ezért ilyen baromságokra kényszerülnek.
Persze van, aki csak "poénból" játszik vele, utána meg nem bír leállni, ha egyszer nyer. Pedig a legtöbb ilyen gép egy nagy baromság, még annyi tartalma sincs, mint egy aknakeresőnek (jó, tudom, az a legjobb játék a Világon, de nem éppen bonyolultságáról híres ). De mégis játszák...
Ha én játszok, akkor nekem azért egy komplexebb világ kell ahhoz, hogy ott is ragadjak . Oblivijon és Diablo 2... Nekem ezek a gyengéim .

A WoW-ról meg megpróbálom lebeszélni magam . Isteni lenne, de félek, hogy nem bírnám lerakni .

blars: Szerintem az a normális, még aryany középút, ha el tudsz benne merülni, de nem felejted el, mi is az igazán fontos.

Che: Hááát... Nem, már nem. Még játszik rendesen, de már nem függő, simán él nélküle. Csak épp mit csinálni nincs neki az iskolán kívül.

Ne értsetek félre és ne itéljetek el az előbbi kérdésemért. Én is vagyok úgy, hogy órákra beleveszek valamelyik játékba, még evés közben is töröm a fejemet a megoldásokon. De nem tudnék éhen halni a gép mellett, mint az a kinai fazon, akit emlitettem.
Tulajdonképpen - meglehet, hogy elmaradott emberke vagyok - de én a kóros játékszenvedélyt sem tudom megérteni, mikor valaki eljátsza a házát-vagyonát egy kaszinóban, vagy játékgépen. A legvadabb játék közben is tudom, hogy van még egy fél órám, aztán menni kell megetetni, tisztába tenni, stb. a fiamat. Baromi erős a fantáziám, annak a segitségével irogatok, de mindig tudom, hol van a határ a valóság és a képzelet, vagy éppen a játék között.

Azt sejtettem, én a legjobb barátodat kérdeztem . Ő még függő?

Amúgy vermeskrisztian: érdemes kipróbálni, hidd el XD. Veszteni nem veszthetsz vele, csak néhány napot a szabadidődből . De azon kívül semmit .
Én, mikor a trial-ba beleugrottam, az első két napon 48 órából vagy 30-at a játékban voltam . Szóval veszélyes drog a WoW is, meg a többi MMO is .

BLARSKERIN: A függőség azt jelenti, szerintem, itt, hogy a játék már túlságosan is magába szippant. Ennek persze vannak "szociális" hátterei is... Szerintem, pszichológiai tanulmányokkal a nyakamban , főleg azok válnak függővé, akiknek nincs túlzottan szociális életük. Tehát nem találják meg, nem képesek megtalálni azt a való életben, amit egy MMO-ban.
Én is tudok sokat játszani, elismerem, de mivel vannak jó haverjaim, meg jó a családi környezet is, így soha nem fontosabb pl. egy jó kis kocsikázásnál egy GTA .

De ez csak egy röpke példa, hogy még tudjak szerkeszteni .

Mondja már el valaki, hogy mit jelent ez a "számitógép-függőség"! Ma olvastam, hogy egy kinai fazon háromnapig abba se hagyta a játékot és végül belehalt!
Én ezt nem értem! Van egy halom dolgom, amit akkor is el kell intéznem, ha éppen van egy jó játékom. De ha veszek egy jó könyvet (az áruk miatt egyre ritkábban történik meg sajnos!), akkor akár napokig felé sem nézek a gépnek.
Persze egy ideje én is abbahagytam a modellezést, mert festés közben nem lehet letenni egy modellt, amikor a pici fiam valami egetverő rosszaságba kezd. De mit jelent a függőség? Van olyan játékom, ami engem is elvarázsol, de annak a világa a monitor üvegének a tulsó oldalán van, az enyém meg az innensőn.

Nem, már abszolút nem vagyok benne. Legutóbb két hónapja indítottam el.

Ja, tényleg, azt mondtad is MSN-en anno . Még ma is benne van? Az elég súlyos eset volt, elmondásod szerint.
Nekem a WoW úgy elsőre nem ütött... De mostanában, mikor meglátom egy-két plázában, CD Galaxisban, 576-ban a WoW-ot, egyre jobban szuggerál .

Én a LineAge II-vel voltam így egy időben, ám szerencsére mára kigyógyultam. A legjobb barátom viszont annyira függő, hogy már meg is házasodott a játékban. Nincs ezzel semmi baj, csak érdekes... Vajh ha nem így alakul, én is ugyanilyen addikt lennék?

Hah! Csak vigyázva eme kijelentéssel . Én anno durcásan raktam le a WoW-ot, hogy "kész, leálltam ezzel a szarral" XD . S most azon gondolkodom, hogy megveszem a WoW Battlechest-et, és bevonulok "játékszerzetesnek" XD . (Vagyis: semmi mással nem fogok játszani XD).

Egyébként, ha Szegedre akarsz jönni, sir Francis, ahhoz nem kellenek milliók. Elég jelentkezni a SZOTE, vagy a JATE valamelyik karára és felvételt nyerni.
Persze van ám itt még tanárképző főiskola is!
De ha nagyon sietsz, elég egy vándorbot, egy batyu némi kenyérrel, meg egy bdarab vas. Napoleon vassal és kenyérrel Moszkváig is eljutott és nem kellettek neki milliók az utazáshoz.

Persze...mindenki így kezdte, fyk... Az a gyerek is, aki a YouTube-on úgy vált híressé, mint a "WOW jeark-off kid!" XD