A Macskák egy musical, szóval nem szigorúan vett színház. Menj el, és nézzél meg egy Shakespeare vagy Csehov darabot, abból majd épülsz. Vagy nem. Anyádra pedig hallgass, mert nem feltétlenül beszél baromságokat. A videójátékoktól az átlaggyerek nem lesz agresszívabb (na, ez a sztereotípia), de aki túl sokat játszik, az 'életidegen' lesz. Remélem érted, mit akarok mondani. Ami pedig Amerikában folyik, a szenátorok folyamatos törvénytervezet-benyújtása, az panem et circenses. A politika úgy működik, ha aktuális topikokat erőltetsz, a potenciális választóid szája íze szerint. De ez már másik sztori...

Gondolataiddal rokonszenvezek Nekem is sokszor mondják, hogy mennyek színházba, mert oda járnak az emberek művelődni. Én annak idelyén elmentem a Macskákra... Hát mit ne mondjak... Az előadás miatt fél fokkal nem lettem okosabb Sztem egy jó mozi többet ér mint egy színház... Azt meg tényleg nem értem, hogy mitől lesz az ember menőbb, csak azért mert színházba megy? Ok! Aki akar az menjen, de nem kéne ezt ráerőszakolni a fitalaokra. A videójátékok elitélése meg általános sztereotípia. Anyukám is támogat mindenféle szigorító törvényt, csak azt nem tudja, hogy miért... "Szellemi fejlődésre káros" mondja ő. Csak mindenki ezt mondja, és azért így elég sablonos szöveg. De ő nem akarja kipróbálni, pedig sztem még néhány tetszene is neki... Szóval ExE-vel értek egyet.

CAT(ha szólíthatlak így): /bow. 1:Vegyünk példának engem.Hazaérek negyed 4-re a suliból(ha szerencsém van,akkor csak 3 doga van aznap),4-ig pihenek,netezek,eszek,MSN-ezek stb.4-től kb. 8-9-10-ig megy a mass lörning arra a rohadt érettségire.Egyik napról a másikra német esszék,3 oldalas fogalmazások irodalomra,töri felelések minden órán már hetek óta,szóbeli tételek kidolgozása,most szombaton megyek angol felsőfokú írásbeli vizsgára(már van 2 középfokúm,de kell az angol felső a 24 ponthoz) és még sorolhatnám.Alig alszok 5 órát naponta,reggelente fejfájásra ébredek,napközbe fáj a gyomrom...mindez a stressznek tudható be.Számomra hétvége és hétköznap között annyi a különbség,hogy hétvégén nem kell reggel 6-kor kelnem kb.Egyetlen szórakozásom a héten a péntek esti foci és a pénteki-szombati max 5 óra WoW-ozás.Másra egyszerűen képtelen vagyok időt szakítani,így a színházra is.Jó nem azt mondom,hogyha meglesz érettségim,meg túlleszek ezen az egészen,első dolgom lesz egy színházba rohanni...de jelentősen megnő ennek az esélye. 2: Aki nem jár színházba,az miért lenne már műveletlen?Milyen jogon mondják azt az emberre,hogy kultúrálatlan?Azért,mert ezt már az iskolában beleverik minden gyerek fejébe,hogy a színház a kultúra és a művészet központja.De ezt persze senki nem tudja megindokolni,hogy miért...azért mert hozzátartozik az alapműveltséghez.Jó,de miért, kérdem én?Általánosan elterjedt vélemény,hogy aki színházba jár és könyvet olvas az művelt.Ezzel szemben ha valaki játszik,az már rögtön antiszociális és fölösleges.Pedig ez nem igaz.Írnék is erre egy példát.Ha például Kertész Imre a Sorstalanságot könyv helyett videojáték formába öntötte volna,akkor most kb nyolcadannyi ember ismerné,nem kapna érte semmilyen díjat,holott ugyanolyan értékeket képviselne,mint könyvalakban.Ugyanez a helyzet a színházzal is.Oda is ha bemegy az ember,mások azt gondolják róla,hogy igen ez egy művelt ember,lehet nekem is a példáját kéne követnem.Ellenben ha pl. az átlag,TV-re szűkűlt magyar ember hall/lát valamit,aminek köze van a videojátékokhoz,többnyire le se zsírja,max. megtiltja a gyerekeinek,hogy játszanak,ha kiderül,hogy a játék véres.Most ennyi erővel ne legyen kötelező olvasmány a Szigeti veszedelem,vagy az Egri Csillagok,mert vér van mindkettőben bőven... Félreértés ne essék,én nem lázadozni akarok a rendszer ellen 18 éves fejjel;én is elismerem,hogy művelődésre a színház a legjobb hely.Én csupán azzal a felfogással nem értek egyet,hogy aki nem jár színházba az kultúrálatlan.Miért?Egy videojáték is képviselhet ugyanolyan(urambocsá' magasabb)szintű értékeket,mint egy színdarab.Csak sajnos ezt ma a világon a dél-koreaiakon,kínaiakon és franciákon kívűl máshol nem ismerik el.Néha komolyan mondom olyan érzésem van,hogyha mondjuk regelek valahova és magamról kell infókat írnom,jobban teszem,ha nem azt írom,hogy videojátékok,hanem hogy színház vagy olvasás.Vagy ugyanez az érzés,ha pl. társaságba megyek. De persze szerintem megint hiába koptattam az ujjaimat,úgysem fog velem senki egyetérteni.De ezt muszáj volt leírnom,mert már régóta bennem volt.

Gondolataiddal rokonszenvezek Nekem is sokszor mondják, hogy mennyek színházba, mert oda járnak az emberek művelődni. Én annak idelyén elmentem a Macskákra... Hát mit ne mondjak... Az előadás miatt fél fokkal nem lettem okosabb Sztem egy jó mozi többet ér mint egy színház... Azt meg tényleg nem értem, hogy mitől lesz az ember menőbb, csak azért mert színházba megy? Ok! Aki akar az menjen, de nem kéne ezt ráerőszakolni a fitalaokra. A videójátékok elitélése meg általános sztereotípia. Anyukám is támogat mindenféle szigorító törvényt, csak azt nem tudja, hogy miért... "Szellemi fejlődésre káros" mondja ő. Csak mindenki ezt mondja, és azért így elég sablonos szöveg. De ő nem akarja kipróbálni, pedig sztem még néhány tetszene is neki... Szóval ExE-vel értek egyet.

CAT(ha szólíthatlak így): /bow. 1:Vegyünk példának engem.Hazaérek negyed 4-re a suliból(ha szerencsém van,akkor csak 3 doga van aznap),4-ig pihenek,netezek,eszek,MSN-ezek stb.4-től kb. 8-9-10-ig megy a mass lörning arra a rohadt érettségire.Egyik napról a másikra német esszék,3 oldalas fogalmazások irodalomra,töri felelések minden órán már hetek óta,szóbeli tételek kidolgozása,most szombaton megyek angol felsőfokú írásbeli vizsgára(már van 2 középfokúm,de kell az angol felső a 24 ponthoz) és még sorolhatnám.Alig alszok 5 órát naponta,reggelente fejfájásra ébredek,napközbe fáj a gyomrom...mindez a stressznek tudható be.Számomra hétvége és hétköznap között annyi a különbség,hogy hétvégén nem kell reggel 6-kor kelnem kb.Egyetlen szórakozásom a héten a péntek esti foci és a pénteki-szombati max 5 óra WoW-ozás.Másra egyszerűen képtelen vagyok időt szakítani,így a színházra is.Jó nem azt mondom,hogyha meglesz érettségim,meg túlleszek ezen az egészen,első dolgom lesz egy színházba rohanni...de jelentősen megnő ennek az esélye. 2: Aki nem jár színházba,az miért lenne már műveletlen?Milyen jogon mondják azt az emberre,hogy kultúrálatlan?Azért,mert ezt már az iskolában beleverik minden gyerek fejébe,hogy a színház a kultúra és a művészet központja.De ezt persze senki nem tudja megindokolni,hogy miért...azért mert hozzátartozik az alapműveltséghez.Jó,de miért, kérdem én?Általánosan elterjedt vélemény,hogy aki színházba jár és könyvet olvas az művelt.Ezzel szemben ha valaki játszik,az már rögtön antiszociális és fölösleges.Pedig ez nem igaz.Írnék is erre egy példát.Ha például Kertész Imre a Sorstalanságot könyv helyett videojáték formába öntötte volna,akkor most kb nyolcadannyi ember ismerné,nem kapna érte semmilyen díjat,holott ugyanolyan értékeket képviselne,mint könyvalakban.Ugyanez a helyzet a színházzal is.Oda is ha bemegy az ember,mások azt gondolják róla,hogy igen ez egy művelt ember,lehet nekem is a példáját kéne követnem.Ellenben ha pl. az átlag,TV-re szűkűlt magyar ember hall/lát valamit,aminek köze van a videojátékokhoz,többnyire le se zsírja,max. megtiltja a gyerekeinek,hogy játszanak,ha kiderül,hogy a játék véres.Most ennyi erővel ne legyen kötelező olvasmány a Szigeti veszedelem,vagy az Egri Csillagok,mert vér van mindkettőben bőven... Félreértés ne essék,én nem lázadozni akarok a rendszer ellen 18 éves fejjel;én is elismerem,hogy művelődésre a színház a legjobb hely.Én csupán azzal a felfogással nem értek egyet,hogy aki nem jár színházba az kultúrálatlan.Miért?Egy videojáték is képviselhet ugyanolyan(urambocsá' magasabb)szintű értékeket,mint egy színdarab.Csak sajnos ezt ma a világon a dél-koreaiakon,kínaiakon és franciákon kívűl máshol nem ismerik el.Néha komolyan mondom olyan érzésem van,hogyha mondjuk regelek valahova és magamról kell infókat írnom,jobban teszem,ha nem azt írom,hogy videojátékok,hanem hogy színház vagy olvasás.Vagy ugyanez az érzés,ha pl. társaságba megyek. De persze szerintem megint hiába koptattam az ujjaimat,úgysem fog velem senki egyetérteni.De ezt muszáj volt leírnom,mert már régóta bennem volt.

ExE: Kösz! bigbone-nal és SB-vel viszont én most nem tudok egyetérteni... Persze jogosan mondhatja az az ember, aki művelt, hogy a francos műveletlen nehogy már hazamenjen és otthon tököljön, mikor mehetne művelődni... Ok, de gondoljunk a dolgozó emberekre... Szerintem egy fáradt munkásnak fikarcnyi kedve sincs ahhoz, hogy jól viselkedve, nyakkendőben és öltönyben színházba menjen valami késői órában... Persze attól nem lesz műveltebb, hogy hazamegy, és leissza magát... De ha ezt teszi, attól már nem is ember? Ilyen alapon már szerintem az országban élők 90%-a műveletlen tuskó, mert nem jár el színházba... Jól van... De mára, ha megnézzük, az elit kiváltsága lett az egész. Nemcsak az ár miatt, mert havonta 3-4 ezer forintot még csak kifizetek egy jegyért, nem azt mondom, hogy ez vág meg. Hanem ez egy zárt világ lett. Nem az a nyitott valami, ami Shakespeare idején élt, hogy az emberek kocsmákban nézték a darabokat, vagy még korábbra visszamenve, minden athéni állampolgár beült egy jó kis komédiára, vagy egy borzalmas Oidipusz, vagy Prométheusz tragédiára. Ma már a puccos sznoboké a színház nagyrészt, akik elég rossz szemmel nénznek az idegenre. Legalábbis én eddig 10 alakalomból 9-ben biztosan eléggé forrónak éreztem a levegőt... Sőt, még egy olyan megjegyzést is elcsíptem, miszerint mi a francnak hoznak ide diákokat, akiket úgy sem érdekel? Tehát a hozzáállás is eleve olyan a rendszeres látogatók részéről, ami elriaszt egyeseket. Illetve ott van a távolság is... Nekem a közelben Bp lenne, de túl messze van, és hát... Izé... A környezetemben nincs olyan, aki szívesen elmenne színházba . Mondjuk mindettől függetlenül színész szívesen lettem volna . Imádtam játszani, na... Igazából szerintem az az igazi, ha te játszod el a darabot... Na, de ez már más tészta .

Én Szakácsi Sándort a Bruce Willis-filmek némelyikéből ismerem (pl.: Bérgyilkos a szomszédomban asszem ő a magyar hangja), illetve egyéb híres filmekben híres színészek hangjaként. De az István, a király c. kedvenc "operám"-ban is ő szerepelt ugye... Annyira én sem ismertem, de mindenesetre szomorú, hogy többé nem fog Bruce Willis-ként megszólalni... Na, igen, a színház... Problémás dolog. Én középiskolában 3 évig a "másik oldalról" is megízleltem, milyen is az. Több előadásunk is volt az iskolám színjátszó csoportjával, és átéltem a varázslatot, mikor az ember játszik, az ember tényleg megmutatkozik. Nem is a vastaps és a közönség általi ujjongás volt az, ami miatt az ember csinálta... Hanem az, hogy önmagán is észre vette, hogy egy másik világ részese lett, azzá vált, akit játszania kellett. Ugyanakkor 4 drámát is írtam (egy pocsék komédia közülük ), tehát a színházhoz pozitívan álltam, nagyon is. Sőt, még látogattam is sokszor, az iskola révén is. Néma Levente, Vörös postakocsi, és egy Moliére-ről szóló darab voltak azok, amikre még emlékszem is (bár a Vörös postakocsi irtózatosan rossz volt, még akkor is, ha Kamarás Iván, és egyéb hírességek játszottak benne - sajnos az alapmű nem nyerte el a tetszésemet). Szerintem a film után a legkifejezőbb művészet, ebben van a legtöbb érzelem, feszültség, itt lehet legjobban kihegyezni az embert, és az emberi kapcsolatokat. Irodalomban is sokkal szívesebben olvasok Shakespeare-t, vagy akár Katona József: Bánk bánt, mint egy hosszú regényt... Nagyon szép, és imádok regényeket olvasni, de a dráma az, ami szerintem a legkifejezőbb írott formában. Előadott formában már csak második, mert a film trükkjeivel, kiszélesített terével, s eleve a kamera objektívével bekebelezte azt és túllépett azon. A színház is egyfajta "hagyomány" lett már, csak az elit és az iskolások látogatják jobban. Hogy ez jó, rossz, mindenki döntse el maga. Szerintem egy Hamlet-et, vagy III. Richard-ot, de egy Tartuffe-öt is említhetnék, színházban lehet igazán jól eljátszani. Egy filmben ezek szétfolynak, és már nem azok lesznek, amiknek meg lettek írva. De egy Sin City-t, vagy ha klasszikust akarunk, akkor egy Ben Hur-t, mondjuk, nem lehetne színpadon előadni... Vagyis lehetne, mindent lehet, de csalódás éri az embert. A színház a dialógusokra, monológra épít, jobban élteti a szöveg, a díszlet és a figurák statikusak, kevesebb a mozgás. A filmben ott a mozgás élménye, a hatalmas tér, a dinamika... Van, ami színházra, van, ami filmre született. Van, amit meg jobb lett volna, ha nem dolgoz fel egyik sem (pl.: a magyar regények többségét hagyhatták volna a francba, szerintem... Regényként imádom az Egri csillagokat, filmként már szerintem nem az igazi...). Színházba járás... Nem járok mostanában. Ennek legfőbb oka, hogy az előadások többsége este van, legkorábban 6-7 óra környékén... S majdnem 3 órás mindegyik, de a 2 óra az minimum. Nos, én vidéki vagyok, 50 Km-re Bp-től, így nem lenne megoldható a hazamenetelem. Egy színdarab miatt pedig értelmeszerűen nem fogok Bp-en éjszakázni . Vidéken pedig nincs színház... Erre nincs. Tehát könnyen beszél némelyik elit néha felháborodottan újságokban is, vagy TV-ben is, hogy "így kulturálatlanok az emberek", meg "ilyen műveletlen bunkó, hogy nem jár színházba". Ok, de könnyen beszél az, akinek másnap nem kell munkába menni, vagy közel lakik a fővároshoz, vagy esetleg ott is lakik. Bár kijelentem őszintén: én a film híve lettem abszolút, s bár szeretem a színházat, de egyszerűen nem tudnék hetente beülni egy darabra, mert monotonná válna... Hiába, na, nem tudja azt nyújtani, amit a film. Persze ott van a Nemzeti Színház ultramodern technikája, de az is kérdéses, hogy hol a határ? Színház-e az, ahol egy digitális kép van a háttérben, és gyakorlatilag filmjelenetek mennek a háttérben? Klasszikusokat szívesen megnéznék színházban is, de a jegy drágasága, a távolság, és a lankadó kedv a színház iránt már visszatántorít... S az vesse rám az első követ, aki hetente elmegy színházba!

Bocs hogy témábavágok de ezen sokat röhögtem Osztálytársam (lány) 3 aranyköpésének mesteri kombinációja: "Mit te képzelsz te ki vagy??Kikardom a rántomat lenyakom a vágodat és kivéren a BUGGY!!!" Azé' ehhez már tudni kell valamit

Tudom,ne gondold,hogy büszke vagyok magamra.Én egyszerűen elismerem és felvállalom a hibáimat és a "tudatlanságomat" is.Ennyi az egész. A másik meg hogy nagyritkán azért megyek színházba,de sajnos mostanában a tanuláson(meg a fórumokra írkáláson)kívűl nem nagyon jut másra időm az érettségi miatt.

...és ez az egészben a legszomorúbb... (és ez nem személyeskedés, a félreértések elkerülése végett...). Persze az én ifjúkoromban még készültek TV-játékok (Mikkamakka, valaki?), voltak színházi közvetítések, urambocsá' az emberfia eljárt színházba, megjelentek előadások lemezen, olcsón (Kőműves Kelemen rockballada például). Ma meg... Eh, hagyjuk...