A Lone Survivorről már olvashattatok tesztet a PC Guru Online-on, ám a játék nemrég PS3-on és PS Vitán is tiszteleté tette, méghozzá bővített, Lone Survivor: Director's Cut cím alatt. Akik ismerik a PC-s eredetit, talán nem fognak hanyatt esni a viszonylag kevés extrát nyújtó újrakiadás előtt (ami egyébként szintén úton van személyi számítógépekre), de azok, akik eddig kihagyták ezt a kiváló programot, most eldönthetik, hogy a monitor, esetleg tévé előtt szeretnének-e rettegni a sötétben, vagy inkább a vécén ülve szorongatják a PS Vitát, elkerülve az igenis valós veszélyt, hogy a telerakják a nadrágjukat.

Egyedül… vagy nem?

Ha nem tudjátok, mi az a Lone Survivor, képzeljétek el a Silent Hill 2-t, csak épp 2D-s, pixeles grafikával! Mielőtt megkérdőjeleznétek a félelemkeltés e kissé fapados módját, hadd emlékeztesselek benneteket, hogy minden horrorjáték ered valahonnan, és a grafika teljesen másodlagos, ha a rettegés szintje ösztöni mélységekig hatol. Ez pedig nagyon is jellemző a Lone Survivorre. A történet szerint egy névtelen karaktert alakítunk, aki a világvége után elbarikádozza magát lakásában. Arcát orvosi maszk takarja, így próbál védekezni a fertőzéssel szemben, ami minden más járókelőt emberhúsra éhes mutáns szörnnyé változtatott. Csakhogy a poshadt levegőjű, sötét szoba sem marad biztonságos örökké, mi több, hősünket borzasztó éhség gyötri, hisz hetek óta nem eszik rendesen. A Lone Survivor onnan indul, hogy kilépünk az ajtón, és szembesülünk az egyedüllét tragikus érzésével -- mely, még az is lehet, hogy csalfa rémálom csupán, elvégre a magány különös játékot játszik az aggyal...

A Lone Survivor: Director’s Cut játékmenete teljesen megegyezik az eredeti játékéval, azaz most is egy túlélőhorrorról van szó, amiben a lőszer ritka, mint a fehér holló, a zárt ajtók és a sötét, ijesztő folyosók tömkelege összezavarja az embert, mindennek a tetejébe pedig figyelnünk kell, hogy névtelen, és minden bizonnyal bomlott elméjű cimboránk időnként táplálékhoz jusson. A recept így működik az Alone in the Dark óta, igaz, a Lone Survivorben a világ 2D-s, tehát muszáj volt oldalra gördülő rendszerbe ültetni a klasszikus módit. Ez annyiban változtat a játékmeneten, hogy a stílusra jellemző ide-oda mászkálás még egy fokkal bonyolultabb. Néha teljesen elfelejtjük, honnan indultunk és merre tartunk, ami ugyan frusztrálóvá teszi a programot, de mentségére szóljon, hogy a Lone Survivornek még ez is jól áll. Egyre jobban esz minket az idegesség, így félóra bolyongás után már azt is elfelejtjük, hogy a grafika a 8 bites konzolok szintjén mozog.

A rendezőtől, szívélyesen

A Lone Survivor: Director’s Cut persze nem véletlenül kapott alcímet, ugyanis a játékot itt-ott kibővítette a Superflat Games. Technikai fronton az új fényhatások említhetők meg egyedül, noha ez is több a semminél, főleg egy olyan játék esetében, ami köztudottan nem a látvánnyal igyekszik megdobbantani a horrorajongók szívét. Tartalom terén már szívderítőbb a helyzet: új szobák és utcák várnak ránk, néhány eddig nem látott tárggyal, a legfontosabb újdonságot azonban az újabb befejezések jelentik, amik… nos, nem szeretném lelőni őket, de kicsit jobban elvarrják a szálakat, ami az eredeti játék ismeretében kifejezetten dicséretes dolog. A Director’s Cut egyébként PS3-on és PS Vitán is teljesen ugyanolyan, de a Vitás változat valahogy ijesztőbb -- ki tudja, miért, de az apró képernyő élénk színei jobban hatnak az idegekre, mint a nagyképernyős tévé öklömnyi pixelei.

Eljutottunk a végértékelésig, s vele együtt a legfontosabb kérdésig: ajánlott-e a Lone Survivor: Director’s Cut? Nos, a válasz kettős: ha már játszottál a PC-s eredetivel, nem igazán vesz rá semmi, hogy rögvest megrohamozd a PS Store-t, így legfeljebb az elvakult fanatikusoknak éri meg foglalkozni vele. Ugyanakkor, ha még nem találkoztál a Lone Survivor-jelenséggel, valószínű, hogy szkeptikusan olvasod e sorokat, és azon morfondírozol, hogy mégis hogy a csudába lehetne egy ilyen játék félelmetes. Ne hagyd, hogy a képek megtévesszenek! Nem várom el, hogy higgy nekem, de a saját szemed és füled meggyőz majd, ha mindössze 10 euró fejében megveszed a játékot, ami a maga 4-5 órás rövidsége mellett is simán megéri az árát. Csak a pelenka vagy a vécéajtó legyen elérhető közelségben...