Tesztek

Az 1800-as évek után ezúttal az ókorig visz vissza bennünket az Anno-széria – ráadásul most először két kezdő-helyszín közül választhattok!

Wii U-exkluzívként anno sokaknak kimaradt Kamija Hideki különleges akciójátéka, most azonban itt a lehetőség a pótlásra!

Száz év telt már el azóta, hogy Gallowmere hadserege legyőzte a gonosz varázslót, Zarokot, aki most visszatért, hogy újból bajt keverjen. Igaz, kicsit magának is, miután az anno hősi halált halt, és ezzel legendává váló Sir Daniel Fortesque-t is sikerült véletlenül feltámasztania…

Az Anno 1800 remekbeszabott stratégiai játék lett, ami nemrégiben tovább bővült egy új, sztori orientált DLC-vel, a The Sunken Treasuresszel.

A múlt újra menő! A Call of Duty és a Battlefield is elhagyta a jövőt, és úgy tűnik, hogy a Ubisoft is ráunt a Hold gyarmatosítására. Az Anno-sorozat 2009 után szakított a történelemmel, de most visszatér a gyökereihez, és megmutatja, hogyan fest az ipari forradalom egy városépítős játékba csomagolva.

Cikkünk alanya Richard Wallis egyszemélyes fejlesztőcsapata, a Codebyfire munkája. Megnevezett úriember az iparban eltöltött tíz év után hozza el nekünk első önálló projektjét, a nem titkoltan a The Settlers- és Anno-sorozatok nyomdokain járó The Colonists című alkotást.

Ha még nem csömörlöttél meg a birodalomépítős, körökre osztott stratégiai játékoktól, vagy csak túl drágának találod a fősodorbeli címeket, akkor érdemes bepattannod egy körre a Stars in Shadow csillagrombolóiba is!

Tényleg csak egy kis lépés az embernek? Akkor mégis miért olyan távolinak tűnő utópia benépesíteni a Holdat, hogy az Anno is csak a 2205-ös évre merte betáblázni a műveletet. A válasz, hogy leszállni a Holdon az egy dolog, de bányászni és megtelepedni, na az már egy másik... Lássuk, hogyan képzelik el ezt Ubisofték?

A Metal Slug keresztezése a Keresztapával, avagy egy őrülten pörgő, látványos akcióplatformer spagetticsíkos öltönyben, sok fegyverrel, vérrel és süteménnyel. A menü valóban ínycsiklandozó, elfogyasztása után azonban mégis éhes marad az ember...

Egy év a játékiparban hosszú idő, és az, hogy a Ubisoft nem egy új Annót, hanem egy régi vágású expanziót jelentet meg a 2070-es évjáratú játékához, mindenképp dicséretes. És hogy a csomag megéri-e a beruházást? Nos talán két oldal elég lesz ennek megválaszolására...

Szép lassan az orosz játékfejlesztőket is eléri a nyugati kollégáikat szorgos kódolásra sarkalló remake-láz: az ÜberSoldiert és a Kreedet jegyző Burut ugyanis a 19 éves Cannon Fodder szériát toldotta meg egy új résszel nemrégiben.

Bátraké a szerencse, tartja a közmondás. Igaz volt ez régen, amikor a hajóskapitányok ismeretlen vizek felé vették az irányt, és igaz ma is, amikor egy kiadó el mer szakadni egy brand meghatározó elemétől...

A kiindulópont az a harmadik keresztes hadjárat, amely meglepő módon a másodikat követte, utóbbi pedig azzal ért véget, hogy 1187-ben Ibelini Balián feladta Jeruzsálemet, és a Szentföld újra muszlim fennhatóság alá került. A cél világos, foglaljuk vissza az Akkától Jeruzsálemig eső területeket, no meg a környékbeli tartományoknak is koppintsunk az orrára. A Szentföld esetünkben 16 régiót ölel fel, ebből Ciprus mint egyfajta utolsó helyőrség és oktatópálya van jelen, a többi pedig egy-egy epikus méretű ütközetet és persze jutalmat (pénzt, relikviákat, új egységeket) takar. A megcélzott területen elég kattintani, és mivel a hódítás iránya nincs kőbe vésve, no meg a már elfoglalt területek is dobálnak fel új és új megoldandó problémákat, például renegát templomosok vagy a helyi uralomért versengő nagyurak ügyét, a kurzort bárhová is tesszük, szinte biztos, hogy csata következik. A játék első látásra alig több, mint a Total War középkori fejezeteit (Medieval I-II) idéző csataszimulátor, ám mélyebbre ásva kiderül, hogy a Neocore itt is letette az egyedi „névjegyét”. A hagyományos történetmesélést kiváltó mellékszálak a döntési lehetőségek mellett ügyesen lavíroztatják a játékost a történelem idevágó passzusain is (Barbarossa Frigyes halála, a bizánci és a jeruzsálemi politika mesterkedései). Anno 1189-ben, a pápai felhívásra három uralkodó indult el a Szentföld felé, Barbarossa Frigyes német-római császár a szárazföldön, II. Fülöp francia uralkodó és Oroszlánszívű Richárd angol király pedig a tengeren közelített Jeruzsálemhez. A játékos a címből is sejthetően az Oroszlánszívűt alakítja, illetve Szaladint, ha az ellenlábas kampányt indítjuk el, a többi frakció, pedig intrikák, no meg az említett mellékküldetések képében és támogatói szerepkörökben lézeng a nagytérképen – a két keresztény uralkodó mellett egyébként a pápai intézmény és a templomos lovagrend is kéri a becses figyelmünket.

A Need for Speed sorozatnak volt tündöklése és bukása is, hogy aztán a tavalyi Shift-tel megújulhasson, az idei Hot Pursuit-tal pedig visszatérhessen gyökereihez. A két felszálló ág között azonban megjelent a World is, mely az MMOG láz meglovaglásaként igyekezett rajongótábort kovácsolni az eszetlen száguldás kissé hanyagolt szerelmeseinek. Azok ugyanis, akik anno a Most Wanted-vonalat kedvelték leginkább, kissé háttérbe szorultak, mert sem a tavalyi, sem az idei fő NFS attrakció nem képviseli a stílust. Nekik pont kapóra jöhetett a World, mely pár hete még csak zsíros pénzért volt hajlandó 10-es szint fölé engedni a játékosokat, most viszont teljesen ingyen van. De vajon megéri a belefeccölt idő?

Aki a PC-k térhódítása előtt is rendelkezett számítógéppel (ez jobbára a Commodore cég valamelyik népszerű gépét – Plus 4, Amiga vagy a jó öreg 64-es – jelenthette) és érzett némi vonzódást a stratégiai játékok felé, az aligha kerülhette el a találkozást a Cinemaware 1986-ban megjelent remekművével. Egy megkapó hangulattal rendelkező, a XII. századi Angliában játszódó „tilitoli” (körökre osztott) játék hagyta el a készítők műhelyét, hogy hosszú órákra szegezze gép elé a játékost, aki addig nem nyugodhatott, míg az utolsó területet el nem hódította a gaz normannok elől. Sikerét köszönhette az akkoriban gyönyörű grafikának, a fülbemászó zenének (amiből ugyan nem volt sok, de azt az egyet aztán boldog-boldogtalan fütyürészhette iskolába menet), és hogy tulajdonképpen a játékos arra a néhány órára a középkorban érezhette magát.

Anno a Raven Software megalkotta a játéktörténelem egyik legbrutálisabb FPS játékát, mely rögtön belopta magát a rajongók szívébe. A második rész után már sokan lemondtak egy esetleges folytatásról, de szépen csendben mégis készült egy harmadik rész, immáron a szlovák Cauldron gondozásában.

A Blue Byte düsseldorfi csapat nevét azt hiszem, nagyon keveseknek kell bemutatnom, akik egy kicsit is érdeklődtek a stratégiai játékok iránt az elmúlt 15 évben. Nem csupán a körökre osztott Battle Isle sorozattal vívtak ki elismerést, hanem az Anno szériával és legismertebb alkotásukkal, a Settlers részeivel is. Minden különösebb szipogó, könnycsepptörlő nosztalgia roham nélkül megkérnék mindenkit, emlékezzen vissza, mennyire odabilincselt minket a sok apró, pár pixeles butuska alattvaló, kik monoton cipelték egyre messzebbre a fát a központi kastélytól. Mindeközben a jól ismert 15 perces egyetlen soundtrack ismétlődgetett, hjaj, de szép is volt. Az első Settlers óta eltelt több mint tíz év, immáron a hatodik epizódot jelentetik meg. Nem titok, hogy a megújulást sokszor túlerőltető sorozatnak voltak szebb napjai, mégis sokan nagy reményeket fűztek a legfrissebb rész megjelenéséhez, több okból is. Lássuk lehet-e újra fátyolos szemmel, bágyadt mosollyal, büszkén tologatni az egeret a birodalomban...

Tavaly áprilisban jelent meg a német RTL csoport megbízásából kifejlesztett Prime Time című játék, a médiamogulnak már pár hasonló címet (pl. kvízműsorok játékverziója) hegesztő Limbic Entertainment keze alól. A germán csapatot 2002 szeptemberében alapította három korábbi Sunflowers munkás, így portfoliójukban az Anno 1503 és Anno 1602 is szerepel. A TV Giant a Prime Time nemzetközi piacra áthangolt újrakiadása.

A játékot a Capcom azon csapata fejlesztette, akiket az a Keiji Inafune vezet ő az az úriember, aki anno létrehozta a playstationös Onimusha-szériát, és aki körülbelül ezer éve megteremtette a kis kék fiú (igaz, volt már robot is), MegaMan figuráját. A hatalmas X360-as sikernek köszönhetően fél év alatt egymillió példány született meg a PC-s verzió.

A Related Designs ez ideig csupán az America nevű stratégiát tette le az asztalra, és a kezdeti 15 fős létszámot pusztán az Anno 1701 kedvéért bővítették közel két és félszeresére. A fejlesztésben segédkező német Sunflowers az Anno-sorozat mellett maradandót a Paraworlddel és a Knights of Honorral alkotott. Újabb valós idejű stratégia, újabb birodalomépítő játék, megint egy történet a felfedezések korszakából? Néhányan talán már kezdenek belefásulni a sorozatban érkező történelmi RTS-ekbe, pedig az Anno-széria korábbi két része igazán élvezetesre sikeredett. A 1503 és a 1602 után immár harmadszor ismét új területeket fedezhetünk fel, új városok megszületésénél bábáskodhatunk, miközben az üzleti praktikák és a diplomácia mellett – bizonyos mértékig – a hadászatban is megmutathatjuk, ki a legény a gáton. Mindehhez a kolonizálásra váró Karib-tenger vidéke szolgál terepként.

Idén tavasszal, amikor a Heroes 5 megjelent, a legtöbb dicséret, illetve kritika, ami elhangzott vele kapcsolatban, abból indult ki, hogy mennyire hasonlít a klasszikus harmadik részre. A hasonlóságok sora most eggyel bővült, ugyanis az ötödik rész mellett is elkezdenek sorjázni a kiegészítő lemezek, amiknek a hosszú, tömött sorai anno hírhedtté tették a Heroes 3-at…

A Battle for Middle-Earth folytatásának sikerét anno mindenki megkérdőjelezte. A filmet övező hisztéria lecsengett – ugyan kit érdekelhet a könyvtől elrugaszkodó RTS? A kételkedők alaposan félrenyúltak: nincs erre jobb bizonyíték, mint a Rise of the Witch-King, a sorozat első, de minden bizonnyal nem utolsó küldetéslemeze.

A svéd és kanadai stúdiókkal rendelkező DICE anno egy amigás demócsapat, a Silents tagjaiból alakult. Autóversenyekkel és flipperjátékokkal mutatkoztak be, majd 2002-ben a Battlefield 1942 tette őket igazi sztárrá. Azóta csapatalapú FPS-ekben utaznak, sikert sikerre halmozva. Az EA 2004-ben kezdte el apránként felvásárolni a céget, és idén októberben lett a stúdió 100%-os tulajdonosa.

A német fejlesztőcsapatok stratégiai játékaival valahogy úgy vagyok, mint nemzetük focijával: szakmailag ott vannak a srácok, de hiányzik belőlük a fantázia. A germán játékgyárosok kétségtelenül lelkiismeretes és precíz iparosok, minden derékszög a helyén van abban, ami kijön a kezük alól, de éppen annak az eredetiségnek vannak híján, ami kiemelhetné az alkotásaikat a Nagy Játéktengerből. A Settlers-sorozat már jó ideje csak ismétli magát (kivéve az utolsót, ami elment a kommersz RTS-ek felé), a Spellforce-nak is a stratégiai elemek voltak a gyenge pontjai, az Anno-széria pedig éppen olyan ötlettelen volt, mint amennyire szép. Mostantól eggyel több program erősíti a fenti előítéletet. A Paraworld ugyanis nagyjából annyira fantáziadús, mint az elkövető fejlesztőcég neve, a Spiele Entwicklungs Kombinat, ami azt jelenti, hogy „játékfejlesztő részleg”…