Tesztek

Sokáig úgy tűnt, hogy a R6 világában tényleg nincsenek, de aztán jött az Outbreak event, és a szörnyek megjelentek, hogy aztán egy önálló játékot kapjanak.

Idén októberben befutott a 2017-es Ghost Recon Wildlands folytatása, a Ghost Recon Breakpoint, melyben a Ubisoft a bolíviai kartellt drónokra, a taktikus játékmenetet pedig (papíron) magányos lopakodásra cserélte. Kisebb spoiler a cikkből: az elmúlt pár évben nem ez volt a franciák legjobb húzása.

Meglepően sokáig húzta a The Division, legalábbis a folytatás megjelenését illetően, bár az út meglehetősen rögösnek bizonyult a Massive Entertainment tagsága számára. 2016-os megjelenésekor az első epizód még kicsit foghíjasnak bizonyult, aztán a foltozgatással sikerült megtölteni a lukakat, hogy végül elérkezzen az idő a következő evolúciós lépésre. Ez lett a Division 2 vagy csak egy reskinezett ügynökmóka? A teszt végére kiderül.

Ötévnyi pihenő után újra bevetésre indul Amerika legjobb titkos alakulata. A Wildlandsben a Ghost-különítmény a futurisztikus felszerelést open-world miliőre váltja, és bár a csere nem rossz, mégsem vagyunk teljesen elégedettek.

Már megint lőnek rám. Még nem tudom, hogy kik azok, de csak fosztogatók vagy fegyencek lehetnek, mert nem látok rajtuk lángszórót. A füstgránátot bekészítem, fedezékbe vetődöm, és elkezdek vaktában tüzelni. Közben befutnak a társaim is, akik mögül egy újabb csoport fegyveres érkezik, habzó szájjal. Ebből tuti halál lesz. Pedig olyan jó lett volna kimenekíteni a hátizsákomban lévő lila cuccokat. Most már mindegy, az elitek körbevettek minket, mindjárt éledhetünk újra a bázison. Ez a Fekete Zóna nem túl vidám hely.

Elérkezett az idő az ostromra, ami egy pillanatra sem enged szünetet, a halálos bevetés közben pedig bármi megtörténhet. És meg is történik, hiszen a realizmust célzó mechanika miatt egy szempillantás alatt a fűbe haraphatunk társainkkal együtt.

Sam Fisher hatodik alkalommal is bevetésre indul, hogy immáron rutinból koppintson az Amerikát fenyegető terroristák orrára. A Ubisoft teljes hátraarcot és a gyökerekhez való visszatérést hirdetett, tesztünkből pedig kiderül, hogy mennyire tartották magukat az ígéretekhez.

Ha főzés közben a szakács kihagyja az ételből a sót, a végeredmény bár fogyasztható, valahogy mégsem lesz az igazi. Sajnos pontosan ez történt a Tom Clancy nevével ellátott HAWX-sorozat második részével is. Technikai téren ugyan több téren is fejlődött az előző felvonáshoz képest, ez mégsem elég ahhoz, hogy jobb játék legyen nála.

Az Endwar konzolos változata már közel fél éve porosodik a boltok polcain, most pedig végre megérkezett a PC-s változat, amely igazi csemegének számít nemcsak RTS berkekben, de a merészebb, saját hangjuktól nem idegenkedő játékosok között is.

Egy titok: gyerekkoromban a Top Gun és a Vasmadarak című mozik megnézése után eldöntöttem, én bizony vadászpilóta leszek. Persze nem csak Tom Cruise vagány napszemüvege, hanem az őrült manőverekre képes szuperrepülők is nagy szerepet játszottak ebben a döntésemben. A sors kegyetlensége, hogy a tervem dugába dőlt, de aelé Ubisoft Romania fejlesztői most úgy tűnik, kárpótolnak kicsit az elveszett álomért.

Sokáig senkinek nem jutott eszébe, hogy olyan akciójátékot készítsen, amiben nem kell, sőt, sok esetben nem is szabad lőni. Azonban a Ubisoft 2003-ban gondolt egy merészet, és Tom Clancy munkásságából merítve megalkotta Splinter Cell nevű külső nézetes játékát, mely az adrenalinpumpáló akció helyett az osonásra, kémkedésre tette a hangsúlyt. Most az elején „lelövöm a poént”: a recept zseniálisan működik, bár itt-ott egy-egy hozzávaló adagolásán még van mit csiszolni, de az összhatás már az első próbálkozásra is elismerésre méltó.

A Rainbow Six-sorozatnak sokan búcsút mondtak, amikor a zseniális harmadik részt követte a konzolos mellékterméknek számító negyedik, a Lockdown. Ha elértek volna vele valamit, a rajongók legszívesebben autókat borogattak volna a Ubisoft főhadiszállása előtt, e helyett azonban csak nagy fogcsikorgatás közepette lemondtak az egész szériáról. Aztán jött a Vegas, és hirtelen azok, akik előtte kézzel-lábbal csapdosták a kissé arcade játékmenetet, leborultak a lábai elé. A folytatásra alig pár hónapot kellett várnunk...

A Ghost Recon széria legfrissebb toldaléka rekordidő alatt készült el. Egy teljes árú dobozos folytatás kapcsán meghökkentően rövidnek tűnik a nem egész egy esztendőnyi fejlesztési idő. Ám hiába a „rövidke” készítési idő, a Ubisoft így is a nyári periódus legjelentősebb katonai szimulációjával pezsdíti fel az uborkaszezont.

Az Ubisoft a világ 20 országában rendelkezik stúdiókkal, amelyek közül a montreali a zászlóshajó. Az 1997-ben alapított, jelenleg 1400 alkalmazottat foglalkoztató csapat mögött olyan sorozatok állnak, mint a Splinter Cell vagy a Prince of Persia. A jelenleg futó projektek közül különösen az Assasin's Creed elé tekintünk nagy elvárásokkal...

A Ubisoft kínai irodája eddig jobbára csak "aljamunkával" foglalkozott (engine-eket, fejlesztői segédprogramokat írogattak), de például nekik köszönhetjük a második Splinter Cell, a Pandora Tomorrow egyjátékos módját is. Most a feladatuk a Double Agent PC-s verziójának lekódolása volt, a Kanadában fejlesztett X360-as változat alapján.

Tom Clancy és a játékipar egymásra találása a ’90-es évek végén sorsszerű esemény volt. A politikai thrillereiről elhíresült író a Red Storm megalapításán túl, egy olyan trió - Rainbow Six, Ghost Recon, Splinter Cell - alapjait fektette le, amelyek külön-külön is jelentős mérföldkövek a játékvilágban. A Red Stormot ugyan megvásárolta azóta a Ubisoft, de az író még mindig aktívan kapcsolódik az épp soron következő fejlesztéshez.

Az 1986-ban alakult francia Ubisoft napjaink játékpiacának egyik meghatározó szereplője. A több mint húsz országban jelen lévő, és a világ második legnépesebb fejlesztőstúdiójával bíró kiadó legfontosabb sorozatai közé tartozik a Rayman és a Prince of Persia széria, illetve a számtalan Tom Clancy játék.

Van némi csalafintaság abban, hogy a kedvenc akciójátékaink elé odabiggyesztett Tom Clancy név működik. Noha mára már csupán leheletnyi kapcsolatot jelent a játék és a mester között, mi mégis, pavlovi reflexként azonnal isteni beavatkozásnak minősítjük, és így mi mást várnánk tőle minden egyes esetben, mint valami militáris Kánaánt. A múltban ez kiválóan működött: vártunk, örültünk, és így tovább, egészen addig, míg az Rainbow Six Lockdown meg nem döntötte a helyes kis elméletet. Így az Advanced Warfighternél már éltem a gyanúperrel, és ha hozzáteszem, hogy a névtelenség homályából felbukkant svéd Grin csapatra bízták a PC-s verzió elkészítését, hát volt bennem kétely bőven...