Tesztek

Papírt, ceruzát készítsetek magatok mellé, Jonathan Blow régóta várt második játéka, a The Witness megérkezett és komolyan megdolgoztatja a szürkeállományt! A rejtélyes sziget rengeteg titkot rejt, mindent pedig csak a legokosabbak fognak feltárni.

Korszaktól függetlenül a videojáték-gyártás egyik legördögibb körét talán a szűkös határidők zárják a fejlesztők köré, és ez sajnos nincs másképp a Zheros esetében sem -- bár sikerült kitűnő alapokat lefektetnie a játékot fejlesztő Rimlight Studiosnak, valószínűleg nem maradt idejük az utólagos finomításokra, pedig némi plusz munka jelentősen javíthatott volna a játékélményen.

Marvel- és úgy általában LEGO-rajongóként a 2016-os várólistámon igen előkelő helyet foglalt el a LEGO Marvel’s Avengers, és a játék kézhezvételét követően kifejezetten lelkesen vágtam neki a világmegváltó kalandnak, hogy aztán kissé savanyú szájízzel álljak fel a TT Games legújabb munkája mellől. A folytatásból az is kiderül, miképp lett a kockavilág Bosszúállóiból az idei év első csalódása.

Viccnek indult, amire aztán rákapott a világ – definitív változatához érkezett a Goat Simulator, az elmúlt évek legőrültebb, legbetegebb, legeredetibb játéka. Eljött a kecskék kora!

Aki igazán öregnek akarja érezni magát, gondoljon bele abba, hogy 22 év telt el a Jurassic Park első részének megjelenése óta – ezen két évtized alatt pedig Spielberg zseniális kalandfilmje mit sem veszített a fényéből, főleg az új epizód sikerének tükrében.

Két évvel ezelőtt a Lego Batman 2: DC Super Heroes egészen új szintre emelte a Traveller’s Tales-féle Lego-játékokat, és bár a harmadik epizód nem képes megismételni a 2012-es bravúrt, a kockavilág Sötét Lovagjának legújabb kalandja még így is kifejezetten jó móka.

Ha valaki nagy meglepetéseket vár a legújabb LEGO-játéktól, az bizony csalódni fog. Ha viszont nem szeretnétek többet, mint 15-20 órán át önfeledten szórakozni, akkor még mindig jó helyen keresgéltek.

Nem telik el úgy egyetlen év sem, hogy ne jelenne meg legalább egy Traveller’s Tales-féle LEGO-játék, ám mindaddig nincs ezzel semmi baj, amíg olyan kiváló alkotásokat kapunk, mint a 2013 novemberében debütált LEGO Marvel Super Heroes.

Mennyből a pokolba, akár így is jellemezhetnénk a Raven első két részének tesztjét. Ha pedig ennél az allegóriánál maradok, akkor a harmadik epizódban visszahuppanunk a földre -- bár ennél azért kellemesebb talajfogásra számítottunk.

Lego Középföldén az entek a járművek, az uruk-hai sereget minifigura alkatrészekből szerelik össze, a legókockák mithrilből vannak, és Frodó műanyag kezén nincs ujj, amire a gyűrűt húzhatná. De a grandiózus tájak, csodás dallamok és Tolkien által álmodott párbeszédek maradtak.

Amikor először meghallottam a Lego Star Wars nevet, azt éreztem, mint amikor bejelentik, hogy valamelyik hamarosan megjelenő film alapján játék készül. Az ezt elkövető cégeket magával Luciferrel azonosítom, mivel a kedves, ártatlan gyerekeket felhasználva akarnak óriásit kaszálni. A kipróbálás után azonban -- én, akit a legjobban taszított a dolog – a játék első számú rajongójává váltam, és minden kételyem, rosszindulatom szertefoszlott.

Négy évvel a LEGO Batman megjelenése után megérkezett a kockakaland folytatása, és ezúttal már nemcsak Batmant és Robint, de jó pár másik képregényfigurát is az irányításunk alá vonhatunk. Arról nem is beszélve, hogy a LB2: DC Super Heroes képében megszületett a Traveller’s Tales egyik legjobb legón alapuló játéka.

Azt, hogy lehet még újat mutatni az ipar legöregebb műfajában úgy, hogy egyben tisztelgünk a klasszikusok előtt is, ismét egy független játékfejlesztő mutatta meg. Bár ezen csak ez lepődik meg, aki egy barlangban élt az elmúlt pár évben...

A legókat 1947-ben kezdték el gyártani, ám világhódító útjára csak 1958 után indultak a kockák. A PC-k elterjedésével aztán a monitorokra is átköltözött a márka: az első az 1997-es LEGO Island volt, mely nagy népszerűségre tett szert (elsősorban a fiatalabb korosztály körében), 1998-ban meg is nyerte az „Év családi játéka” címet. Azóta se szeri, se száma a LEGO-játékoknak; végigélhetjük a Star Wars filmeket, a Karib-tenger kalózait, a Harry Pottert, részt vehetünk középkori csatákban... és versenyezhetünk is. 1999-ben megjelent ugyanis a Lego Racers névre keresztelt autóverseny-játék, mely jó kritikákat kapott, így nem volt kérdés a folytatás.

Mi a közös Voldemortban, egy marék virtuális Legóban és a megállíthatatlan kacarászásban? Az, hogy előbb-utóbb mindegyik megtámad minket, mikor kipróbáljuk ezt a játékot.

Manapság az FPS-eké a világ, és szinte belegondolni is hihetetlen, hogy volt idő, amikor a legjobb és legszebb játékokat kizárólag a játéktermekben lehetett megtalálni. Nálunk már szinte csak a nosztalgia kedvéért érdemes bekukkantani valamelyik arcade-be (néhány napja én is toltam egy kis Time Crisis 2-t a régi idők emlékére), keleten viszont még most is van hagyománya a termeknek (egyes bunyós játékok például sokáig exkluzívak ott), a casual konzolnak csúfolt japán Wii pedig az otthonokban is felélesztette az egykor dívó rail shooter lázat. Eme nagy visszatérés gyümölcse volt a 2009-es The House of the Dead: Overkill, mely felújítva, friss tartalommal PS3-ra is megjelent.

Licencek alapján játékot készíteni egyszerre lehet könnyű és nehéz. Egyrészt az alapanyag adott, szóval nem kell sokat töprengeni a háttérvilágon vagy a karakterek jellemén, másrészt viszont a kreatív szabadság épp ezek miatt a korlátok miatt szenved csorbát, nem is beszélve az ilyen projektekre jellemző szűkös határidőkről. Mi van viszont, ha a kiadó úgy dönt, hogy megkerüli a két végletet, és a hivatalos jogokat csak kiegészítőnek használja egy kellemes, kooperatív, családbarátnak tervezett programhoz? Nos, jobb esetben kapunk egy újabb Lego-felvonást -- rosszabban pedig egy Disney Universe-t.

A letölthető játékoknak általában két fajtáját lehet megkülönböztetni. Az első kategóriába tartozó programok igyekeznek komolyak maradni, és valamilyen hangulati vagy ötletbeli tulajdonsággal veszik rá a vásárlót, hogy pár óráig tegye félre az épp aktuális AAA csodákat. Ilyen játék például a Limbo vagy a Plants vs. Zombies. A másik csoport tagjai ellenben egyebet sem akarnak, mint gyorsan és hatásosan szórakoztatni, s ennek érdekében a legolcsóbb trükköktől sem riadnak vissza. Nos, e népes tábort gazdagítja a nemrég megjelent Rotastic is.

Alig jelent meg a LEGO Star Wars harmadik része, máris itt egy újabb Traveller's Tale által fejlesztett játék, amely ezúttal a legendás Jack Sparrow karib-tengeri kalandjait ülteti át kockakörnyezetbe. A kérdés persze adott: lehet élvezni ugyanazt a receptet kilencedszerre is?

A Traveller’s Tales újra elővette a Star Wars-t, hogy a Legóval párosítva szórakoztassa a fiatalabb korú vagy lelkületű játékosokat. Bár a Lego-alapú játékokat egyre inkább belengi a rókabőr szaga, a fejlesztőknek ismét sikerült újat mutatni.

LEGO a világ, és építőkocka benne minden férfi és nő -- legalábbis ami ezt a varázspálcák és legók vadházasságából született, darabokból összeálló játékot illeti.

Mire a szerkesztőségben lecsengett volna a nagy Indiana Jones láz, addigra megérkezett a LEGO Indiana Jones minden platformra, így újult erővel vetettük bele magunkat a laza régészprofesszor eredeti kalandjaiba. Miguel és Chris PC-n tolták, Sasa és Grath Xbox 360-on ugrándozott, jómagam pedig PSP-n álltam neki az eredeti trilógia Legós változatának.

A hajdani Giant Interactive kiadó és Traveller’s Tales fejlesztőstúdió egyesülése révén alapult meg a TT Games 2005-ben. Az utód, az elődei fő profilját megtartva, továbbra is a fiatalabb korosztályt megcélzó játékok elkészítésén fáradozik. A számítógépek világában a két LEGO Star Wars és a Narnia krónikái játékadaptációja által váltak ismerté. A dán székhelyű LEGO cég a ’90-es évek végén jelentette meg Bionicle sorozatát, ami Technic és új Bionicle alkatrészekre épült, és épül ma is. Az akciófigurás építőjáték azóta a cég egyik legsikeresebb sorozatává vált. Mind a jó, mind a rossz oldal képviselteti magát: az igaz ügyért a Toa-k, míg az elnyomásért a Pirakák harcolnak. A tisztességesen megalapozott háttér segítségével a gyerkőcök számtalan kitalált csatát vívhatnak meg az elkészített karaktereikkel. Most a Bionicle Heroes által ennek a világnak a digitális replikájába csöppenhetünk bele.

A több mint 15 éves múltra visszatekintő angol Traveller's Tales-nek komoly tapasztalata van a mozifilmek adaptálásának terén. Filmes játékaikat a Toy Story két részének és az Egy bogár életének konzolos átiratával kezdték, a Chronicles of Narnia játékverzióját pedig már PC-re is elkészítették. A LEGO Star Wars sikerének fényében nem volt meglepő, hogy a folytatással is őket bízták meg.