Tesztek

Az alapsztori szerint egy rovarirtó cég alkalmazottja vagy, de sokkal valószínűbb, hogy főszereplőnk egy pókgyűlölő pszichopata, aki felfedezi pirománia iránti szenvedélyét.

Ilyen lehet, amikor a Crusader Kings találkozik a Minimaxszal, és közben meg beüt a 2000-es évek nagy tower defense-nosztalgiája.

Reméljük, hogy nem féltek nagyon a bogaraktól, a Metamorphosis ugyanis az ízeltlábúak világába repít el bennünket, Franz Kafka műve alapján.

A Relicta egy újabb hangulatos, belsőnézetes puzzle játék, mely agytekervényeinket garantáltan felcsavarja, még ha nem is ez lesz az új etalon.

Közel hatévnyi fejlesztés után készült el a kartonlapokból épített, minden elemében testreszabható szerepjáték.

Eljött hát a szandálos hősök kora, akik mögött maguk az istenek is harcba szállnak… és hogy vajon Trójának tényleg égnie kell, erre is megkapjuk a választ.

Az utóbbi időben többször is megtapasztalhattuk, hogy milyen, ha zseniális fejlesztők alkotásaiban a játékmenet nem képes felnőni a történethez. De az tényleg újdonság, ha egy ifjú csapat esetében a játékmenet önmagához sem tud felnőni.

Az idei év következő slágerjátékában az első helyért küzdelmet folytató szeleburdi lények serege rohamozza meg a célvonalat.

1964, London. Angliát a Munkáspárt közelgő győzelme tartja lázban, megjelenik A Hard Day’s Night a The Beatlestől, és mozikba kerül a 007: Goldfinger. Csakhogy a boldog ’60-as évek ellenére az alvilág egy percre sem pihen, a kerületek között pedig véres leszámolások zajlanak.

Az idei évben több játéknak is örülhetnek a gördeszkázás szerelmesei, melyek közül a legújabb, a Skater XL, az élethűségre törekszik.

Hiszitek vagy sem, az emberiségnek ismét meggyűlt a baja a Pokollal és a démonokkal, de Doom Slayer éppen szabadságon van.

A harcosok klubjáról nem szabad beszélni, a harcoló rákokról viszont annál többet lehet elmondani. Az idei év egyik, ha nem a legelborultabb játékát kaptuk meg.

Beteg, betegebb, legbetegebb. Hógolyókat pukizó, de közben fogaikat elvesztő zselékockák. Azt hiszem, ezt a játékélményemet 2020-ban már nehéz lesz túlszárnyalni…

Mint az közismert, az egyjátékos címek halottak, nőkkel pedig nem lehet játékot eladni. Nyilván ezért kelt el Horizon PS4-en „mindössze” több mint tízmillió példányban. És a PC-verzió csak most jön.

Az ügyességi platformerek lassan kikopnak a fősodorból, de az indie még nem engedte el a zsáner kezét. Sőt, ebben a közegben lehet csak igazi érdekességekre és finomságokra bukkanni.

Képzelj el egy kávézót, ahol a holt lelkek is nyugodtan megihatnak egy capuccinót, miközben az élet nagy kérdésein töprengenek. Nos, pont egy ilyen helyet kell üzemeltetned.

Az űrben senki nem hallja a sikolyod, szól az elcsépelt frázis, ebben az esetben pedig sikolyok helyett beszéljünk inkább a káromkodásokról, mert "lovecrafti" sci-fi soulslike-ként abból bőven kijut.

Az elme csodálatos dolog, de, ha elborul, szörnyű dolgokra képes, ahogy azt a What Happened című, abszurd programban meg is csodálhatjuk.

Csak nem szabadulunk a VirtuaVerse-hez hasonló, embereket sanyargató, kizsákmányoló, totalitárius diktatúrák alól, hiszen a cyberpunk köntösbe bújtatott Liberated is hasonlóan cudar világba kalauzol bennünket. Ne feledd a legfontosabb szabályt: a Nagy Testvér mindent lát!

Egy világ és egy csapat, amit átjár a mágia, valamint emellé mély dekoltázsok és jó ötletek biztosítják az élvezetet, ami mégsem teljesedik ki igazán.

Ölik a görögöket!? Jelentem, igen, ugyanis az ókori Hellászba, az európai civilizáció bölcsőjébe látogatunk 4x-elni, ami leginkább háborút jelent…

Az Othercide a körökre osztott stratégiák műfaját keveri a horrorral, a végeredmény pedig egy meglepően ötletes és nyomasztó mix.

Egy sziget, egy ódon hotel, ahol a vértől mocskos, dohos folyosókat rémisztő, bekötözött fejű, vak elmebetegek járják, és innen nincs menekvés.

15 év után ismét Crypto, a földönkívüli bőrébe bújva vegzálhatjuk a földlakókat, ráadásul a sorozat történetében először végre PC-n is!