A katona a következő lépés megtétele előtt elbizonytalanodott. Mintha egy pillanattal korábban egy táblán suhant volna át tekintete, melynek akkor nem tulajdonított semmi jelentést, de most mégis valami arra késztette, hogy megtorpanjon. Talán az a tábla azt jelezte, hogy aknamező előtt áll? Megrándította a vállát: áh, akkor hol lenne a meglepetés? Ennyi erővel az ellenség be is nyújthatná a tájékoztatást, hogy holnap itt és így fogunk támadni – gondolta, és a nyugtalanság nyomasztó erejét elhessegetve magától újra visszatért régi, óvatossággal egybekötött nyugalma. Az előtte álló, még viszonylag messzi végcélra koncentrálva megtette azt a bizonyos következő lépést, ami után egy kis kattanás hangját kapja lába alól. Hoppá – gondolta, majd a robbanás letépte a lábát és a levegőbe hajította a már élettelen, szétcincált testét.
Legközelebb óvatosabb lesz. Ja, hogy nincs legközelebb?
