Az utolsó emléke az előző estéről, hogy egy nekromanta (másodállásban alkimista), akit a kocsmában ismert meg, valami "haláli jó" piával kínálja. Házi...
Miután feltápászkodott ülő helyzetbe és a gyomortartalmát elhelyezte a szekér mellé, amolyan útjelzőnek, megpillantotta a nagydarab fickót, aki a szekeret vezette. Dorongnak hívták, pár napja ismerte meg egy bányában, amit éppen megtisztított a koboldoktól. Ő volt a legnagyobb barbár, akit valaha látott. Dorong ránézett és egy kacsintással kísérve szavait megszólalt.

- Jó kis este volt, mi?

Záró-mozdulatként nagyot rántott gatyamadzagján, majd barátinak szánt, ám annál fájdalmasabb vállonveregetésben részesítette Hősünket. Hősünk, miután a párhuzamot vont a gatyarántásos-jókisestés utalás és az alfelébe minden kátyúnál belenyílaló fájdalom között, gyorsan elköszönt, összekapkodta a holmiját és átült a karaván egy másik szekerére. Régen hozzászokott már, hogy a bulis estéken történteket nem éri meg firtatni, ami történt megtörtént és néha jobb nem is tudni róla.