Emlékszem először nem is érdekelt, édesanyám szereti nagyon a katasztrófafilmeket, és nézte meg, én meg vele együtt. Ahogy neki nem tetszett a Pilot, úgy tetszett nekem. Misztikus dolgok, egy csomó túlélő. Gyakorlatilag ez az első sorozat, amit az elejétől a végéig nézek úgy, hogy szinte semmi késésem nincs. Ugyan a magyar premierrel indultam az útnak, és az amerikaival értem célba, de mégis, hosszú volt az út. Az első évad közepétől már "csakazértis" néztem a sorozatot, hisz egy részt sem sikerült kihagynom. És ilyen büszkeség mellett egyre jobban lekötött a történet, a szereplők.
Három évadot töltöttem el a magyar verzióval, mikor a 3. évad végén megtudtam, hogy angolul is tudnám nézni. Akkor már hittem, hogy vagyok olyan jó, hogy megértsek egy filmet feliratok nélkül. A meglepő számomra az volt, hogy két rész után már semmi gondom nem volt az értelmezéssel. Ez gyakorlatilag azt is jelentette, hogy innentől elfelejtettem a magyar szinkront, és tényleg nagy lépésnek vélem. De így visszagondolva nem volt ez olyan messze. Dan, Lapidus, Charlotte csak ekkor csatlakoztak a történetbe, és most már vége, végük.
A legjobb dolog az egész sorozatban maga a történet volt. Ha valaki megkérdezi miről szól a sorozat, nem tudtam volna egyenes választ adni. És most, hogy vége sem tudnám elmondani, hogy miről szólt. A jó és rossz harcáról talán, és a küzdelemről a kettő között. De oly sok más tényező is volt ebben a sorozatban, ami emberibbé, hihetőbbé, és hihetetlenebbé tette az egészet.
Ami biztos, hogy az utóbbi kettő is fontos volt. A hit központi eleme volt a sorozatnak. És nem konkrét vallásról beszélek, ugyan voltak egyértelmű utalások a Bibliára, de más vallásokra is (azért azon még most se tettem túl magam, hogy csak az utolsó részben esett le a Christian Shepard névválasztás
). Ezt pedig a legjobban az a jelenet jellemezte, amikor Jack apja koporsója mellett állt az utolsó részben. Akit érdekel mire gondolok, az nézze meg ezt a jelenetet, és legfőképp az ablakot a háttérben.Ha már Jack szóba került. Ő volt a hitetlen, nem hitt el semmit, majd egy páli fordulat lévén ő volt a nagy hívő. Ha valaki, hát én ki nem állhattam, de ezzel a fináléval ő is elfoglalta a helyét a történetben, és elismerem, hogy kellett ő ellensúlyozni Locke-ot, akit sajnos kiírtak az utolsó évadból.
Nem hiszem, hogy átjött az eddigiekből, de nagyon sajnálom hogy vége lett a sorozatnak. Szerintem méltó lett a befejezés. Ugyan Lost-tól szokatlanul klisés. A jelenetek, az események, és még a zene is hatásvadász célból kerültek oda ahova, de elérték a céljukat. Az utolsó évad nagyon rosszul festett, de a vég mindent helyretett. Nem mindent, kérdések még maradtak, de amit a néző magától nem tudott volna kitalálni, azt elmondták.
Az én érzésem az utolsó epizóddal kapcsolatban az volt, hogy nem is befejezés céljából, hanem a továbblépés segítése miatt készült az epizód. Valahogy az egész tanulsága az, hogy tovább kell lépnünk, vége, el kell fogadnunk, akármennyire mérgesek vagyunk az írókra, rendezőkre, akárkire.
És ami számomra alternatívát fog jelenteni, az egy másik sorozat, ami újjáéled. Ugyan kevésbé misztikus, és kevésbé elgondolkodtató, de felszabadító, és régi kedvencem. Ez pedig nem más mint a Futurama (és talán a Sors iróniája, hogy pont a 6. évada lesz).
