Casual vagy kőkeménymag
Van egy másik blogom is, amit nem vezetek, így hát nem tudom miből gondoltam azt hogy itt majd rendszeresen írni fogok, de ha már lehet, akkor miért ne. Kezdésnek megpróbálom magam besorolni, hogy milyen gémerfajta is lennék én.
Az ember előszőr csak a High score csúcsát akarja meghódítani, aztán a haverjait lövi halomra helyi hálozaton, és amikor már a neten is egyre több sikerélmény éri, elképzeli, milyen lenne, ha Fatal1tyhez hasonló híres játékos lenne. Olyan ez, mint amikor első gitárját fogva az ember máris azon álmodozik, milyen lesz híres rocksztárnak lenni. Eredményt persze nem kell írnom, mindenki tudja mibe szokott lógni ilyenkor az ember keze. Jómagam már lassan kilépek ebből a korszakból, s bár még jelentkeztem a Quake Live bétára, már egyre kevesebbet játszok, és a casual játékokból is egyre több kerül fel a gépemre. Már nemcsak a folyamatos adrenalinra szomjazom, sokszor inkább jól esik pár perc kikapcsolódás valamilyen egyszerűbb játékkal. Nem hiszem hogy a játékkal töltött órák egyszer majd lecsökkennek nullára, számomra a videójáték már egyenrangú kikapcsolódást jelent például a filmnézéssel, vagy a zenehallgatással is. Most, hogy lassan felnőttnek mondhatom magam, nem távolodtam el nagyon a hardcore játékosoktól, csupán már nem az hajt, mint régen, amikor még órákat is képes voltam folyamatosan játszani. Szóval nem vagyok egyik tábornak sem az elkötelezettje, és szerintem ezzel a legtöbben így vannak.
Az ember előszőr csak a High score csúcsát akarja meghódítani, aztán a haverjait lövi halomra helyi hálozaton, és amikor már a neten is egyre több sikerélmény éri, elképzeli, milyen lenne, ha Fatal1tyhez hasonló híres játékos lenne. Olyan ez, mint amikor első gitárját fogva az ember máris azon álmodozik, milyen lesz híres rocksztárnak lenni. Eredményt persze nem kell írnom, mindenki tudja mibe szokott lógni ilyenkor az ember keze. Jómagam már lassan kilépek ebből a korszakból, s bár még jelentkeztem a Quake Live bétára, már egyre kevesebbet játszok, és a casual játékokból is egyre több kerül fel a gépemre. Már nemcsak a folyamatos adrenalinra szomjazom, sokszor inkább jól esik pár perc kikapcsolódás valamilyen egyszerűbb játékkal. Nem hiszem hogy a játékkal töltött órák egyszer majd lecsökkennek nullára, számomra a videójáték már egyenrangú kikapcsolódást jelent például a filmnézéssel, vagy a zenehallgatással is. Most, hogy lassan felnőttnek mondhatom magam, nem távolodtam el nagyon a hardcore játékosoktól, csupán már nem az hajt, mint régen, amikor még órákat is képes voltam folyamatosan játszani. Szóval nem vagyok egyik tábornak sem az elkötelezettje, és szerintem ezzel a legtöbben így vannak.
