Mielőtt rámszakad az égbolt...
A dombtetőn vizsgálom a csillagokat,
Már rég az égre tűztem az álmaimat,
Nem hajtottam a vágyaimat,
Csak próbáltam megerőltetni a szárnyaimat,
Szerettem volna egy csillagra szállni,
A csillagon állva messzire látni,
Szeretném magamat fenntről viszont látni.
De itt vagyok;két lábbal a földön,
S fenntről reám zúdul a hullócsillag-özön.
Tekintetemet csillagomnak szegezem,
Az elbukott álmokat figyelembe se veszem,
Az enyém még fennt van,ott a magasban,
Mert egyedül állok kinnt a szabadban.
Itt nem takarnak korhadt,öreg fák,
Így mindenki mindent és minket is lát.
Lefekszem a hűvös fűbe,
A szálkát a szememből kihúzom,
s beledobom a tűzbe.
Hogy ily tisztán láttalak bizony rég volt,
Az álmaim alá merülök,
Mielőtt rámszakad az égbolt.
(Nagy Roland,2006. augusztus 3.)
