Nem elég,hogy anyámékat beterelték az én szobámba,ahol párjával felváltva horkolták fel bennem az ideget illetve szemeimből ki az álmot még a másik szobámból is kitúrtak a frissen bemutatott mostohatestvéreim.Reggelente mikor 5:15-kor kiesek az ágyamból az első dolgom mindig az,hogy beizzítom a gépemet és a winampban felcsendülő lágy muzsikákra bemelegítem a szibériai bányászmunkás álmaim után beton keménységűre fagyott izmaimat(?).De ma reggel mindezen jól megszokott tevékenységeim szépen elmaradtak.Pedig úgy utálok hajat mosni anélkül,hogy a beszáradt nyállal bélelet torkomból ne próbálnám kierőltetni a U2 Beautiful Day című dalocskájának refrénjét.
Mindegy,lassan elkészültem,elbúcsúztam a családtól(Szerencsére anyáék visszamentek Szegedre.Nem mintha nem szeretném,ha itt vannak,de az én szobám az az én szobám ).A buszon zötykölődve kétszer majdnem kitörtem a derekamat hála egy őznek és egy Suzukival közlekedő ámokfutónak.Épségben megérkeztünk a suliig kivéve unokatesómat,aki egy új lány előtt villogot szörfözést imitálva a busz közepén...pechjére felbukkant a már fentebb említett félelmet nem ismerő Indiana Őz.Legalább végre egy jót nevethettem.
A terembe érve fogadott a hír,hogy nem lesz első óránk,mert a férfi tanárok meglepetést szerveznek a tantestület hölgy tagjainak részére nőnap alkalmából-első óra kilőve.Második órára kedvenc tanárunk és ügyintézőnk Erzsike lihegve rontott be,hogy neki bizony a gimiben helyettesítenie kell és hozzánk vágott egy köteg lapot,hogy adjuk le magunknak a tananyagot-második óra kihúzva.Ezek után következett a három lyukas óránk...és az unalom hevében() elszabadultak az indulatok.A lányok valamiért nekünk álltak a nőnap miatt, holott az csak ma van.Unokatesóm nem bírta cérnával és valami kegyetlenül leosztotta a csajokat...és valahol itt kelt útjára az a bizonyos szék.Szépen ülök magamban,firkálgatok a füzetembe,felnézek és...-ROLAND,VIGYÁZZ SZÉK!!!
Gergőt célozták,de valahogy engem talált el eme mívesen megmunkált tartó csoda.A fejem kongott,a szám pedig habzott a méregtől,de gyorsan lerajzoltam mit tennék legszívesebben székhajító olimpikonunkkal.
Fájdalmaimat enyhítette azonban a hír,hogy a maradék négy óránk is elmarad.Dél körül vérző sebekkel zuhantam be a kapun,ahol hű kutyám Alida alsóajkamnál fogva cibált be a szobámig.

Szeretném megköszönni a széket,ami nélkül ez a nap nem lehetett volna teljes.Szeretném megköszönni Gergőnek és Juditnak a sebeket és végezetül köszönöm Indiana Őznek,hogy nekem adta legendás kalapját.

Szép álmokat mindenkinek!