Az idei év elég lazán kezdett, de februártól az ipar páros lábbal rúgta be az ajtót, és sorra jelentek meg jobbnál-jobb játékok, néha olyan masszív játékidővel, hogy némelyiknek még mindig nem értem a végére. Nagyon jó érzés látni, így december vége felé közeledve, hogy az indie piac is rendesen kitett magáért, hiszen olyan alkotások kerültek elő a AAA kategóriás sikercímek mellett, amelyek nemcsak hangulatban, de szavatosságban is köröket vernek a legnagyobb kiadók játékaira. A saját listámat nem volt nehéz összerakni, de pár játékot így is le kellett hagyjak, és a csalódásokra sem szeretnék egyenként kitérni – legyen elég annyi, hogy az egyik legjobban várt horrorjáték, a The Callisto Protocol egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Ellenben, aki igazi vérfagyasztó hangulatra és nyomasztó, zsigeri horror-élményre vágyik, az nyugodtan próbálja ki az eléggé fű alatt megjelent The Mortuary Assiastant című indie-horrort – a libabőr garantált! Ezután pedig nem is maradt más hátra, mint a Top 5 kedvencem a 2022-es évből.
5. God of War Ragnarök
Kratos és Atreus legújabb kalandja felfért ugyan a listámra (épphogy!), de mint látod, még a Top 3-ban sincs benne – ennek pedig megvannak a maga okai. Úgy gondolom, hogy a Sony Santa Monica ismét kitett magáért. Kevés olyan fejlesztőcsapat létezik manapság, amely olyasmikre is odafigyel, mint például, hogy egy átvezető után a földön megtalálható legyen az egyik karakter kiesett foga. És nekem a történettel sem volt semmi bajom, hiszen azt remekül megírták és előadták az elejétől a végéig. Viszont nagyon sokszor volt az az érzésem, hogy én ezt már láttam – méghozzá 2018-ban. A játékmenet például korántsem fejlődött annyit, ahogy a harcok is csak minimálisan lettek változatosabbak. Mész előre, 2 perc múlva ellenfelek. Megint mész előre, 4 perc múlva ellenfelek. És konkrétan ez minden egyes birodalomban így van. Számomra a játék a sztori befejezése után kezdett érdekessé válni, hiszen ekkor indultam el felfedezni a világot, bejárni minden helyet, megkeresni az összes titkot, és kinyitni a legutolsó ládát is (valamint elpusztítani Odin összes hollóját). Kár, hogy mivel már a sztori közben is le-letértem az útról, 40 óra játék után a szereplők egyszerűen nem tudtak már miről beszélgetni, úgyhogy nagy hallgatások közepette tisztogattam a birodalmakat.
4. A Plague Tale: Requiem
Az A Plague Tale: Innocence 2019 egyik legjobb játéka volt a szememben (és szerencsére másokéban is), így tűkön ülve vártam a folytatást. Az Innocence parádésan nézett ki egy PS4-en is, azóta viszont én is csatlakoztam a PS5-tulajok egyre népesebb táborához, így a folytatást már teljes pompájában csodálhattam meg. És nem is okozott csalódást: a Requiem kegyetlenül szép. Szinte érezni a napfényt, vagy egy virágokkal borított mező édes illatát, viszont amikor a játék bedurvul, akkor nincs kegyelem: vér, belsőségek, összeaszalódott hullák és több százezer patkány tárul a szemed elé – utóbbiaktól még most is kiráz a hideg, ahogy ezeket a sorokat pötyögöm. Az A Plague Tale: Requiem Amicia és Hugo de Rune történetét meséli tovább. A Macula még mindig jelen van, és megkeseríti a testvérek életét, így elhatározzák, hogy elindulnak gyógyírt keresni. Az utazás váratlan segítőket és kegyetlen ellenfeleket tartogat, miközben a 14. századi Franciaország vidékein kell átkelni, hol lopakodva, hol sietősen, hol pedig rácsodálkozva a táj szépségeire. A Requiem szerencsére hagy időt utóbbira is, és a megannyi borzalom mellett rendre megpihenhetsz. Ilyenkor széles mosollyal az arcomon hallgattam Hugo lelkes monológjait, amint gyermeki kíváncsisággal csodálkozik rá a világra. A szinkron parádés, és az Amiciát megszólaltató Charlotte McBurney minden díjat megérdemelne.
3. Ravenous Devils
Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a kis indie játék mennyire be fog szippantani. Teljesen véletlenül bukkantam rá, mikor épp a PlayStation Store friss megjelenéseit böngésztem, és feltűnt, hogy kijött egy új játék, amely igen olcsó (3-4 euró környékén volt) és felettébb hasonlít a borítóképe a Sweeney Todd – A Fleet Street démoni borbélya című Tim Burton-filmre. A játékban egy ördögien gonosz házaspár költözik Londonba, ahol is megnyitják első vállalkozásukat. A bolt felső szintjén szabászat, míg alsó szintjén étterem üzemel. Az ínycsiklandó húsos piték eredete viszont talán már nem kérdés. Míg a férj (Percival) odafenn elvágja a betérő vendégek torkát, addig a pincében az asszony (Hildred) feldolgozza őket, és különféle receptek felhasználásával ízletes ételeket készít belőlük, amiket aztán felszolgál a vendégeknek. Lényegében ez egy cooking-simulator, csak épp a hozzávalók jelentős része emberi húsból készül. A boltot fejlesztheted, új asztalokat, dekorációkat, a legfelső szinten pedig komposztálót is beépíthetsz. A sütők számát megnövelheted, és még egy helyi árvát is befogadhatsz, hogy segítsen kiszolgálni a vendégeket, vegye fel a rendeléseket, itassa őket borral satöbbi. Húzódik egy sztori-szál is a háttérben, de a végefőcím után is lehet tovább játszani, szóval akár a végtelenségig lehet húspogácsával tömni London lakosságának feneketlen bendőjét.
2. Elden Ring
Már februárban befutott az év egyik legjobb játéka, és az Elden Ring a legtöbb év végi listán tényleg méltó módon foglalja el az őt megillető helyet. Azzal, hogy a FromSoftware nyílt világúvá tette legújabb soulsborne-játékát, rengeteg új rajongót szerzett magának. A haladás és a fejlődés így lényegében teljesen rád, vagyis a játékosra van bízva. Arra mész, amerre akarsz. Azt csinálsz, amit akarsz. Farmolhatsz egyetlen területet is több órán keresztül, vagy egyből veheted az irányt a Forbidden Lands felé – tényleg minden rajtad áll. Az Elden Ring nem fogja a kezed, de nem is kell neki. Ha felidegesít, hogy nincs Easy-mód és sokszor meg kell halnod, mire kiismered egy-egy főellenfél gyengeségeit, akkor ez még mindig nem a te játékod. Ha viszont hajlandó vagy tanulni, és aprólékosan felfedezni a Lands Between hatalmas világát, akkor olyan élményben lehet részed, amit csak nagyon kevés videójáték képes átadni. Mert itt a legutolsó romos falu mélyén tanyázó NPC-nek is több oldalas kidolgozott történetszála van, a főellenfelekről, vagy épp rólad, azaz a Tarnishedról nem is beszélve. Érezni George R.R. Martin (Trónok harca) keze nyomát a játék világán, de még inkább érezni a Shadow of the Colossus, A Gyűrűk Ura, vagy épp a Berserk hatásait – utóbbiakat már nyilván Mijazaki Hidetaka hozta. Az Elden Ring egy életre szóló dark-fantasy kaland, és kegyelmező tanulási görbéje, valamint nyílt világa miatt azok is bátran belevethetik magukat, akik eddig ódzkodtak a soulsborne/soulslike-játékoktól.
1. Stray
Magam sem gondoltam volna, hogy ez a sci-fi macskaland ennyire el fog varázsolni. Évek óta figyelemmel követem az Annapurna Interactive által kiadott játékokat, és idén is köthető volt hozzájuk nem egy igen kellemes élmény. Az A Memoir Blue rendkívül drámai módon a múltat keltette életre, a furcsa műfajegyveleget felvonultató Neon White pedig több év végi listán is előkerült már. Mindezek mellett pedig jött, látott és győzött a Stray. Egy kis szőrmók szemszögéből kell bejárnod egy disztópikus várost, amit az emberek már rég elhagytak, és helyüket a robotok vették át. Maga a város kialakítása a valóságból jött: a kínai Kowloon Walled City adta hozzá az ötletet a készítőknek. A neonfények és látszólagos nyugalom mögött furcsa paraziták settenkednek, a lakók, azaz a hátrahagyott robotok pedig már maguk sem tudják, hogy mit keresnek ezen a helyen. A Stray úgy mesél el egy rendkívül jól működő, nagyszerűen felépített történetet, hogy lényegében egyetlen érthető szó sem hangzik el benne. Bár a mozgás kissé korlátolt (csak megfelelő helyekre lehet felugrani), a hangulat, a látvány mellett a központi karakter kárpótol mindenért.
Idén mivel játszottam a legtöbbet?
Többször, több helyen megemlítettem már, hogy a Red Dead Redemption 2 világa egyszerűen annyira lenyűgöz, hogy minduntalan visszatérek hozzá, annak ellenére is, hogy már többször végigjátszottam a sztorit. Ezt az open-world élményt csak a Rockstar lehetett képes ennyire profin összerakni, és azon túl, hogy a történet is remek, sikerült élettel megtölteni a folytatás világát, amely még mind a mai napig tartogat meglepetéseket. A legszebb az egészben, hogy mekkora szabadságot kínál neked a játék: egyáltalán nem muszáj a fő történetszállal haladnod, ha helyette mondjuk, vadászni vagy csak felfedezni szeretnél. Én még mindig ezt csinálom, ugyanis nagyjából tavaly ősz óta egy centit nem haladtam előrébb a küldetésekkel, de a játék térképét lassan már jobban ismerem, mint a kerületet, ahol élek. A Red Dead Redemption 2 egy óda az open-world műfajhoz. Akármerre is jársz, mindig találhatsz valamilyen érdekességet, akár egy meglátogatható faház, egy kiégett erdő, vagy egy véletlenszerű találkozás képében (utóbbiakkal a mocsárnál különösen érdemes vigyázni!). Agnes Dowd szellemét órákon át kutattam éjszaka a lápvidéken, de az elhíresült szellem-vonat utáni nyomozással is fél napot elvoltam, ami jól jellemzi, hogy mennyire addiktív a játék. Nem véletlenül indult a Red Dead Redemption 2-rejtélyek cikksorozat az oldalon, hiszen megannyi titok és easter egg lapul ebben a csodálatos vadnyugati világban, és többet még a mai napig nem találtak meg.
Mit várok 2023-tól?
Ami személy szerint a legjobban érdekel 2023-ban, az a PS VR2. Egyelőre csak elképzelni tudom, hogy hová fejlődhet még a VR, de az előzetes hírek és kikerült videók alapján nagyon úgy néz ki, hogy a Sony által egyfajta reform várható a virtuális valóságban – szerencsére már nem is kell rá sokat várni. A játékok közül nagyon érdekel, hogy mit hoznak ki a Texasi láncfűrészes + Dead by Daylight koncepcióból a The Texas Chain Saw Massacre képében, illetve az is foglalkoztat, hogy a 2. rész felújítása mellett milyen új irányokba indulhat el a Silent Hill-franchise. Jó lenne, ha a régóta halogatott és különféle pletykák és botrányok által a címlapokra került Abandoned immár tényleg kijönne, és legalább ennyire várom az Alan Wake 2-t is, amely ismét egy kiadós pszichológiai horror élmény lesz, immár összekapcsolva a Remedy korábbi játékaival (például a Controllal). Amint nekieshetek a Lies of P gótikus-horror történetének, egyből meg fogom bocsájtani, hogy a Bloodborne sosem kap értelmes PS5-ös remake-et, és persze a Star Wars Jedi: Survivor-t is nagyon várom, bízva abban, hogy egy kicsit sötétebb, felnőttesebb Star Wars-sztorit kapok. Mindezek mellett nagyon érdekel az új Amnesia is, amely Amnesia: The Bunker címmel érkezik márciusban, és az első világháborúba visz – félig-meddig nyílt világgal és fegyverrel kiegészülve. Ezek a leglényegesebbek, de ahogy idén, úgy lefogadom, hogy jövőre is előkerül majd a semmiből egy-egy indie gyöngyszem, ami aztán instant belopja magát a szívembe.
2022 végét érintő összefoglalóinkat ezen a linken keresztül összegyűjtve is eléritek!
