Ahogy az újgenerációs cikkemben már szót ejtettem róla, 2021 nem volt valami erős év, már ha a videójátékokat, és legfőképp az újgenerációs videójátékokat nézzük. A lassan minden bokorban növő remaster és Director’s Cut, vagy Definitive Edition kiadások tengerében idén kevés igazán felkapott cím érkezett, viszont akadtak igazi meglepetések is. Ilyen volt például a Knockout City, amely egy hihetetlenül népszerű multis kidobóssá avanzsálódott, vagy az It Takes Two, ami meg olyan volt, mintha egyszerre több játékot gyúrtak volna egybe. Sajnos csalódásokból is kijutott, hiszen sem az új Call of Duty, sem az új Battlefield nem tudta hozni az elvárt szintet, de számomra talán a legfájóbb a Saint Kotar bukása, ami jól példázza, hogy egy ígéretes kalandjáték miként változhat meg a kiadó nyomására. De elég a kesergésből, inkább lássuk, hogy szerintem mik lettek az idei év legjobbjai!

5. The Medium

A Bloober Team (Layers of Fear, Blair Witch, Observer), akikre már többször rásütötték, hogy a Konamival együtt egy új Silent Hill-játékon dolgoznak, lényegében tényleg elhoztak egy Silent Hill-játékot, csak épp nem ezen a néven. A The Medium nemcsak a fix-kameranézetek miatt emlékeztet a klasszikus túlélőhorror szériára, hanem a szellemvilág miatt is, ami egy másik sík a játékban, ahová Marianne átléphet. A hangulat elképesztő, az 1999-es évek posztkommunista Lengyelországában játszódó sztori egyszerre viseli magán az általunk is ismert balkáni védjegyeket, valamint a klasszikus túlélőhorror játékok legszebb sajátosságait. A puzzle-feladványok ötletesek, a paráztatással egybekötött nyomozás pedig kellően érdekes ahhoz, hogy ne tudjunk könnyen elszabadulni a program elől. Tényleg minden egyes helyszínen visszaköszön a Silent Hill (amire a játék zeneszerzője, Akira Yamaoka is csak ráerősít a hátborzongató dallamaival), úgyhogy a franchise nyugodtan átvándorolhat a Bloober Teamhez – senki nem fog csalódni.

4. Kena Bridge of Spirits

Miközben a milliókból készült Call of Duty Vanguard és a Battlefield 2042 szépen elhasalt, jött egy indie fejlesztőcsapat (Ember Lab), és a Kena személyében letette az asztalra 2021 egyik legnagyszerűbb független fejlesztésőű videójátékát. A pazar történet és szemkápráztatóan gyönyörű látványvilág mellett egy dolgot mindenképp ki kell még emelnem: a zenét. A Kena zenei anyaga pörgött nálam idén a legtöbbet, munkához, pihenéshez, esti kikapcsolódáshoz, lényegében bármihez. Emellett a játékmenet is kifejezetten a nagyokat juttathatta eszünkbe. Jókora térkép, több területtel, amikhez érdemes később is visszalátogatni. Gyűjtögetés, új utak felfedezése, és persze a hihetetlenül cuki rotok, akinek még új kalapokat is lehetett szerezni. A cuki felszín alatt viszont a Kena képes volt kellő kihívást is biztosítani: nehezebb fokozaton egy-egy bossfight már a Dark Souls szintjéhez közelített, ugyanakkor legalább garantálta a folyamatos kihívást is. Úgy tettem bele első körben 30 órát, hogy csupán 2-3-nak érződött.

3. Life is Strange True Colors

Míg a Dontnod egyre inkább kezdi elfelejteni, hogy miként kell jól összerakott, értelmes narratív kalandjátékot készíteni (lásd: Twin Mirror), addig a Deck Nine idén sem okozott csalódást. A Before the Stormmal már befutott csapat ismét a Life is Strange világába tett kitérőt, a főszerepben Alex Chennel, akinek nincs semmiféle különös képessége, azon kívül, hogy képes átérezni más emberek érzelmeit. A True Colors így a misztikumtól eltávolodva, a hangsúlyt az emberi kapcsolatokra és emberi drámákra helyezve mesél el egy szívszorító történetet, múltról és jelenről, ráadásul mindezt egy felettébb kellemes settingbe csomagolva. Haven Springs kisvárosa az előzetesek alapján talán szabadabban bejárhatónak tűnt, de azért így sem lehet okunk panaszra. A szinkron tökéletes, a zenei felhozatal ismét az indie- és alternatív rock szcénából merít, a sztori pedig igazából visz előre, egészen a stáblistáig.  A Wavelengths DLC is ajánlott mellé!

2. Little Nightmares 2

A Little Nightmares 2017-ben több szempontból is betalált nálam. Adott egy hátborzongató, groteszk alakokkal teli világot, amely mintha Tim Burton műveiből táplálkozott volna, csak épp sokszorosan durvább horror-tartalommal. Másrészt története is kellően rejtélyesre sikeredett (ki is Six valójában?), úgyhogy nagyon vártam a folytatását. A mobilos spin-off (Very Little Nightmares) és az ingyenesen letölthető, digitális képregények után idén érkezett el az idő, hogy Six kalandjai tovább folytatódjanak, immáron a Bendőtől (The Maw) távolabb. Új szereplőt is kaptunk Mono személyében, aki Sixszel közösen próbál átjutni a különféle rémálomszerű pályákon és ellenfeleken. A megnyúlt nyakú tanárnő, a plafonon közlekedő, terebélyes doktor, vagy a kalapos, Slender Manre emlékeztető Thin Man mind-mind kellően rémisztő bossok lettek, de a Little Nightmares 2 menet közben is rendkívül nyomasztó volt. Idén kevés videójátéknál izzadt annyira a tenyerem, mint itt.

1. Resident Evil Village

A Capcom fogta a Resident Evil 7 koncepcióját, kibővítette, ráhúzott egy félig-meddig open world játékteret, tett alá egy masszív, csavaros sztorit, és miközben a Lady Dimitrescu és Donna Beneviento új cosplay-ikonok lettek, mellettük a Village a széria meghatározó részéve vált. Ethan Winters történetét (látszólag) lezárták, de a sablon vérfarkasos és vámpíros körítés mellett szerencsére sokkal összetettebb lett a játék. Eleve érdemes azt megnézni, hogy mennyire zseniálisan játszik a stílusokkal: a Dimitrescu-kastély a régi Resident Evil-hagyományokat öregbíti tovább, a Beneviento-ház kimaxolja a horrort (idén a legfélelmetesebb szakasz az ottani alagsorhoz kötődik), míg a vérfarkasok fészke, vagy Heisenberg gyára az akció-horrorral kacérkodik. Remekül működő egyveleg lett a Village, amely a régi és az új rajongókat egyaránt maradéktalanul ki tudja szolgálni. Ehhez vegyük még hozzá a szemkápráztató grafikát (mikor a faluról készült screenshotokat kitettem, egy ismerősöm megkérdezte, hogy merre járok, milyen vidéki településre mentem túrázni), a profi szinkront és zenei részt, valamint a már említett, részben nyitott világú játékteret, ami sok-sok órával képes kitolni a játékidőt. Az év legnagyobb élménye volt számomra a Village, és biztos, hogy még nagyon sokszor fogok nekiülni Ethan brutális erdélyi kirándulásának.

Persze több játékot is felsorolhattam volna, hiszen az általam is nagyon kedvelt Deathloop, Lost Judgment, vagy Unpacking egyaránt kimaradt a listából, de valahol meg kellett húznom a határt. Ráadásul több ígéretes cím – mint mondjuk, a Marvel’s Guardians of the Galaxy vagy a Sherlock Holmes Chapter One – szépen ki is maradt eddig, noha talán, ha időben játszom végig őket, akkor felfurakodnak a listára. 2022 remélhetőleg már elhozza azt a várva-várt újgenerációs, valóban "next-gen" élményt, amire tavaly óta várunk, és remélhetőleg nem az újrakiadások fogják leuralni a piacot. Több nagyon ígéretes játék is érkezik (sőt, néhányan mindjárt év elején!), úgyhogy unatkozni ezúttal sem fogunk!

2021 végét érintő összefoglalóinkat ezen a linken keresztül összegyűjtve is eléritek!