Már csak azért is fontosak nekem a 2010-es évek, mert a PSOne után ekkortájt (pontosabban 2010 decemberében) szereztem be első konzolomat, és a mai napig emlékszem, hogy mennyire bénán nézett ki a kölcsönbe kapott Dead Space a régi LCD tévémen. Arra is emlékszem, hogy az első játék, amit végigtoltam rajta, a szintén 2010-es Dante’s Inferno volt, az első, kifejezetten a konzolhoz vásárolt eredeti játékom pedig a The Saboteur. Ezekben az években kezdtem el hanyagolni a PC-t és áttérni a konzolos játékokra, aztán idővel csak visszataláltam a jó öreg számítógéphez is, főleg miután a Steam majdnem naponta kínálta fillérekért egy-egy régi kedvencemet.

Ma már ott tartok, hogy jó pár konzol foglalja a helyet a lakásban, ugyanakkor szörnyen imádok még mindig retrózni (hihetetlen, hogy a ScummVM már mobilokon is elfut!), úgyhogy a legújabb játékok mellett természetesen igyekszem időt áldozni a régebbiekre is – ebben azért a GOG is igen nagy segítségemre van! A családban egészen kicsi korom óta helyet kapott a PC, én is azon nőttem fel, meg is vannak a legnagyobb kedvenceim 2010 előttről is, viszont éppen a ’10-es évek azok, amikor már elkezdtem felnőtt fejjel végigjátszani bizonyos gyöngyszemeket, és így sokkal mélyebb értelmet nyert egy-egy alkotás, amin 14-15 éves fejjel valószínűleg csak átrohantam volna. 20 kedvencet egyáltalán nem volt könnyű kiválasztanom, de végül meglepően elégedett voltam a végeredménnyel, és bízom benne, hogy bennetek is kellemes és nosztalgikus érzéseket ébreszt némelyik helyezett!

20. Inside

  • Kiadó: Playdead
  • Fejlesztő: Playdead
  • Megjelenés: 2016. 06. 29.
  • Platform: PC, PS4, XOne, iOS

A Limbo készítői nem hazudtolták meg magukat, az Inside ugyanolyan mestermunka lett, mint fekete-fehér képi világot kapott elődje, csak épp immár jóval több mindent lehetett mögé látni. A vörös-fekete csíkos pulcsis kisfiú kalandja éppen úgy reflektált az eltúlzott társadalmi fogyasztórétegre, mint egyes meglátások szerint egy rosszindulatú, kiújuló, majd műtéttel kivágott daganatra (lásd: sztori vége), de számtalan egyéb teóriát is fellelhetünk a neten. Annyi biztos, hogy egy rettentő sötét, orwelli jövőképet festett le előttünk az Inside, mely mintha az 1984 kibővített adaptációja lenne, ám komorsága ellenére mégis annyira élvezetes puzzle feladványokkal pakolták tele, hogy lehetetlen volt elszakadni tőle. A készítők következő játékáról néhány kiszivárgott képen kívül egyelőre még nem tudunk sokat, de annyi bizonyos, hogy ugyanolyan 2,5D-s puzzle-platformer lesz, mint elődei, központi témáját tekintve erős sci-fi és posztapokaliptikus felhangokkal.

19. Need for Speed: Hot Pursuit

  • Kiadó: Electronic Arts
  • Fejlesztő: Criterion Games
  • Megjelenés: 2010. 11. 19.
  • Platform: PC, PS3, X360, Wii, iOS

Vannak, akiknek az Underground (és folytatása), és vannak, akiknek a Most Wanted a legnagyobb kedvencük az NFS-szériából. Számomra azonban a mai napig a Burnout-játékokkal elhíresült Criterion által fejlesztett Hot Pursuit újragondolása a legjobb, amiben gyönyörű tájakon, még gyönyörűbb verdákkal csapathatjuk remek zenékre – versenyzői és rendőri oldalon egyaránt. A driftelés talán itt volt a sorozatban a legélvezetesebb, a különféle speckó cuccok (szöges blokkoló, útzár, helikopter, turbó stb.) pedig rengeteget dobtak az élményen. Ezután az NFS világa kinyílt (sajnos!), a 2012-es Most Wanted már olyan lett, amilyen, de az igazi, klasszikus arcade versenyzés ízét a legstílusosabban a 2010-es Hot Pursuit hozta el utoljára.

18. Dear Esther

  • Kiadó: Curve Digital
  • Fejlesztő: The Chinese Room
  • Megjelenés: 2012. 02. 14.
  • Platform: PC, PS4, XOne

A sétálószimulátorok megszületésében igen nagy szerepet kapott a Dear Esther, melyben az égvilágon semmit nem tudtunk csinálni, csak sétálni és hallgatni a narratívát, ami a rejtélyes sziget bizonyos pontjain szólalt meg. Ahhoz, hogy a teljes sztorival tisztában legyünk, el kellett látogatni a legutolsó dombtetőre is, miközben egy olyan dráma rajzolódott ki előttünk, melynek értelmezéséről még a mai napig is vitatkoznak különféle fórumokon. Mit keresünk a szigeten? Ki volt Esther? Egyáltalán kit irányítunk a végigjátszás alatt? És akkor az itt-ott csak pillanatokra feltűnő kísértetekről még nem is szóltam!

17. Batman Arkham City

  • Kiadó: Warner Bros. Interactive
  • Fejlesztő: Rocksteady
  • Megjelenés: 2011. 10. 21.
  • Platform: PC, PS4, XOne, PS3, X360, WiiU

Nem vagyok túl nagy képregény-fanatikus, a Marvel-filmeket például élből kerülöm, de Batman igencsak szívügyem. Még egész kicsi gyerekként kezdtem el olvasni a Denevéremberről szóló képregényeket, és rajongásom iránta mind a mai napig kitart. Remek volt az Arkham Asylum is, de a Rocksteady véleményem szerint a Cityvel durrantott igazán nagyot. Nem csupán azért, mert kvázi kinyitották és sandbox-szerűvé tették fél Gothamet, hanem azért is, mert a történetben is sikerült olyasmit összehozniuk, ami miatt minden rajongó elégedetten csettinthetett, arról már nem is beszélve, hogy a harcrendszert azóta is szolgamód másolja sok új érkező.

16. Assassin’s Creed Rogue

  • Kiadó: Ubisoft
  • Fejlesztő: Ubisoft Sofia
  • Megjelenés: 2014. 11. 13.
  • Platform: PC, PS4, XOne, NS, PS3, X360

Ami másnak a Black Flag és Edward Kenway, az nekem a Rogue és Shay Patrick Cormack. A fagyos Észak-Atlanti-óceán amúgy is közelebb áll hozzám, mint a forró Karib-tenger, a hangulatos kis falvak között pedig még maga Sleepy Hollow, azaz Álmosvölgy is megtalálható (Tim Burton-fanok előnyben!). Emellett a Rogue története végre felrúgja az AC3-ban korábban pedzegetett témát, hiszen itt már nincs jó és rossz, fekete és fehér. Hősünk két fronton indul csatába: felveszi a harcot hajdan volt mentorai ellen, miközben a hétéves háború amerikai eseményeiből, a francia és indián harcokból is kiveszi a részét. Remekül megírt az egész pálfordulás, ami azonban csak a jéghegy csúcsa, mellette minden olyan játékmenetbeli elem itt van, amikért szeretni lehet egy Assassin’s Creedet.

15. Outlast

  • Kiadó: Red Barrels
  • Fejlesztő: Red Barrels
  • Megjelenés: 2013. 09. 04.
  • Platform: PC, PS4, XOne, NS

Amit az Amnesia sikerre vitt, azt az Outlast tökéletesítette. A Mount Massive Elmegyógyintézetben tett látogatásunk bizonyos részletei örökbe beleégtek emlékezetünkbe (az ujjlevágás megvan?), az egész horrorisztikus oknyomozást pedig a found footage filmekre jellemző kézikamerás stílus tette igazán maradandóvá. Emlékszem, szinte rettegtem előbújni a szekrényekből vagy az ágy alól, mert tudtam, hogy minden sarkon ott leselkedhet rám egy tébolyodott, aki puszta szórakozásból kibelezne, aztán a véremmel festene különféle jeleket a gumiszobák falaira. A Whistleblower DLC ügyesen kibővítette az alapjáték végén tetőző, emberi kísérletekbe hajló történetet, az Outlast 2 pedig immár jóval fajsúlyosabb hangsúlyt ütött meg a vallás, a zaklatás és a pedofília behozásával.

14. Sleeping Dogs

  • Kiadó: Square Enix
  • Fejlesztő: United Front Games
  • Megjelenés: 2012. 08. 17.
  • Platform: PC, PS4, XOne, PS3, X360

Tudom, hogy sokaknak a Mafia a tökéletes GTA-klón, azonban számomra ez mindig is a Sleeping Dogs volt, melyben Hong Kong neonfényes utcáin tehettünk rendet egy beépített zsaruval. A sztori simán hozza a John Woo-féle akciófilmek hangulatát, és ha a tűzpárbajok nem is, de a bunyók bármikor eszünkbe juttathatják a sikeresebb ázsiai gengszterfilmeket. Parádés, látványos kombókat hajthatunk végre, sokszor környezeti elemeket is használatba véve (értsd: simán belefejeltethetünk valakit egy telefonfülkébe). A szinkronhangok között olyan nagyágyúkat is találhatunk, mint Emma Stone, vagy Lucy Liu, a licencelt zenék némelyike pedig számomra a mai napig hatalmas kedvencem. A letölthető tartalmakon kívül sajnos egy tervezett sequel és egy spin-off is kaszát kapott, azonban 2018-ban megerősítették, hogy a filmes adaptáció bizony javában készül.

13. Layers of Fear

  • Kiadó: Bloober Team
  • Fejlesztő: Bloober Team
  • Megjelenés: 2016. 02. 16.
  • Platform: PC, PS4, XOne

A megbomlott elméjű festő rémálmait a szemünk elé táró Layers of Fear úgy kellett a horror műfajnak, mint egy falat kenyér. Rettentő nyomasztó hangulat lengi be az egész programot, ha pedig jobban elmélyülünk a rendkívül drámai történetben, még hatásosabb az egész. Főszereplőnk ugyanis képtelen elszakadni a múltjától, a játékban látható rémség maga az összeégett testű egykori kedvesünk, akivel a tragédia után szörnyen megromlott a viszonya az általunk alakított, hamar az italba menekült festőnek. Erre csak rátesz pár lapáttal a megvalósítás, hiszen az ódon családi kúriában minden egyes szoba változik körülöttünk, ezért sosem tudhatjuk, hogy a következő sarkon befordulva mi fogad majd minket – legtöbbször persze egy jump scare. A Tim Burton filmjeit idéző dallamok hangsúlyos jelenléte és a tökéletes lezárás csak megerősíti azt, hogy a Layers of Fearnek bőven ott a helye minden idők legjobb horrorjátékai között.

12. Bloodborne

  • Kiadó: Sony Computer Entertainment
  • Fejlesztő: FromSoftware
  • Megjelenés: 2015. 03. 25.
  • Platform: PS4

H. P. Lovecraft amerikai weird fiction író kozmikus rettenetekkel teli világát iszonyú nehéz méltó módon visszaadni, a Bloodborne azonban a mai napig az egyik legjobb alkotás ebben a témában, még úgy is, hogy alapvetően semmi köze nincs a Cthulhu-mítoszhoz. Lovecraft hatása azonban letagadhatatlan, átüt Yharnam városának minden tégláján, az pedig már tényleg csak a hab a tortán, hogy mennyire komplex is a pályaszerkesztés (legutóbb a Fallen Order próbálkozott hasonlóval), és hogy ebből kifolyólag mennyire szervesen kapcsolódnak egymáshoz az egyes területek. Gótikus horror mivolta okán a Bloodborne volt az első Souls-játék, amit kipróbáltam, és bár néhol valóban vért izzadósan nehéz, meghálálja az összes rá áldozott percet.

11. Heavy Rain

  • Kiadó: Sony Computer Entertainment
  • Fejlesztő: Quantic Dream
  • Megjelenés: 2010. 02. 24.
  • Platform: PC, PS4, PS3

2010 legerősebb drámája, ami nem a filmvászonról, hanem a PlayStation 3 jóvoltából a tévé képernyőjén keresztül szegezett bennünket a fotelünkbe. Tiniként odavoltam a Fahrenheitért (máshol Indigo Prophecy), de az akkori gépemet annyira megviselte a végső harc látványos effekt-parádéja, hogy a beszaggatásoknak hála rendre elbuktam az egészet. Emiatt aztán egy picit keserű szájízzel ültem le jó pár évvel később a Quantic Dream csavaros thrillere elé, ám hirtelen azon kaptam magam, hogy már rám sötétedett, én pedig még mindig Ethan elveszett gyereke után nyomozok. A Heavy Rain egy parádésan jó interaktív film lett, szívszorító pillanatokkal, merész témaválasztással és egy akkora csavarral az origami-gyilkos kilétét illetően, hogy percekig szó szerint csak pislogtam magam elé a szobában, mikor lehullott a lepel. Egy kicsit sajnálom, hogy a Quantic Dream azóta eltolódott a sci-fi irányába a Beyond: Two Souls és a Detroit: Become Human által, de erősen bízom benne, hogy egyszer visszatérnek még a klasszikus thriller vonulathoz is.

10. God of War

  • Kiadó: Sony Interactive Entertainment
  • Fejlesztő: Santa Monica Studio
  • Megjelenés: 2018. 04. 20.
  • Platform: PS4

A PS2-es korszakban Kratos engem totálisan elkerült, minden korábbi kalandját a PS3-ra kiadott Collectionökkel pótoltam, és ott lettem rajongója is a bosszúszomjas spártainak. A GoW3 egyértelműen a széria csúcspontja, azonban nekem a 2018-as „feltámasztás” még jobban tetszett. Régóta vártuk, hogy Kratos visszatérjen végre, hiszen az előző rész (nem az Ascension, az előzmény) végén utaltak rá a készítők, hogy nem halt meg. Tulajdonképpen a God of Wart azóta vártuk, hogy a GoW3 végén a halálos sebet szerzett Kratosnak hűlt helyét láthatjuk a hátrahagyott Olümpusz Pengéje mellett, ez pedig minden rajongóban elültette a hitet, hogy lesz még folytatás. Nos, erre Kratos úgy tért vissza, hogy egyből berúgta a ház oldalát! Történet, látvány, zene, szinkron és játékmenet szempontjából is igazi instant klasszikus született belőle PS4-re, az pedig már tényleg csak hab a tortán, hogy az északi mitológiát mennyire nagyszerűen építették bele a kiégett, egykor dicső spáratai harcos és fia életútjába.

9. Little Nightmares

  • Kiadó: Bandai Namco
  • Fejlesztő: Tarsier Studios
  • Megjelenés: 2017. 04. 28.
  • Platform: PC, PS4, XOne, NS

Imádom a platformjátékokat, és ha valamelyik annyira elvont, mint a Little Nightmares, az nálam már instant vételt jelent. Megnevezett címben ugyanis visszaköszön Tim Burton animációs filmjeinek stílusa, nem csak az ide-oda csavarodó, groteszkbe hajló helyszínekben, de magukban a karakterekben is (lásd pl.: The Janitor). Six, a sárga esőkabátos kislány kalandja éppen annyira érdekfeszítő a történet szempontjából, mint amennyire nyomasztó egy-egy pályaszakaszon, hiszen főként itt is csak menekülni és elbújni lehet. Az biztos, hogy a konyhás részt a két debella szakáccsal nem szívesen játszanám újra, a végjáték felé történő nagy menekülés az éppen zabáló tömeggel a nyomunkban pedig szimplán zseniális jelenet.

8. Hellblade: Senua’s Sacrifice

  • Kiadó: Ninja Theory
  • Fejlesztő: Ninja Theory
  • Megjelenés: 2017. 08. 08.
  • Platform: PC, PS4, XOne, NS

Senua pokoljárása úgy lett nálam 2017 legjobb játéka, hogy alapvetően egy olyan indie játékról beszélünk, amit jócskán elkerült a hype. Amint kikötünk a csónakkal, és nekiindulunk felnyársalt, megcsonkított, oszló holttestekkel tarkított utunkra, menthetetlenük elkap bennünket az az érzés, hogy igen, a vikingek nyers brutalitással teli korában valóban ilyen lehetett (túl)élni. A legemlékezetesebb szakasz számomra mindenképp a teljes sötétségben játszódó szegmens volt, mikor is csupán hangokra hagyatkozva kellett kijutnunk a fényre – itt egy fülhallgató nem árt a játékhoz! A grafika gyönyörű, a harcrendszerrel is meg lehet barátkozni, azonban a bitang erős történt az, ami miatt még sokáig emlékezni fogunk Senuára – idén pedig érkezik a folytatás a Senua’s Saga: Hellblade 2 képében!

7. Amnesia: The Dark Descent

  • Kiadó: Frictional Games
  • Fejlesztő: Frictional Games
  • Megjelenés: 2010. 09. 08.
  • Platform: PC, PS4, XOne, NS

A modern horrorjátékok alapjait az Amnesia fektette le, hiszen bár a Frictional Games korábbi, a sarkvidéken játszódó Penumbra-sorozatában sem tudtuk felvenni a harcot az életünkre törő rémségek ellen, az Amnesia ezt a tematikát kibővítette egy rettentő hangulatos helyszínnel (elátkozott porosz kastély az éjszaka közepén) és jóval groteszkebb lényekkel, mint a Penumbra többségében vérszomjas kutyái. Itt olyan rémség loholt a nyakunban, amit már messziről meglátva is kivert a frász. Elvitathatatlan, hogy az Amnesia a YouTube-os facecam videóknak hála lett annyira felkapott, ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy ma egészen másképp festene a horrorjátékok műfaja, ha Daniel félresikerült poroszországi látogatása kapcsán nem emelik be a köztudatba a fegyvernélküli, csak a menekülésre és elbújásra kiélezett játékmechanikát.

6. Night in the Woods

  • Kiadó: Finji
  • Fejlesztő: Infinite Fall
  • Megjelenés: 2017. 02. 28.
  • Platform: PC, PS4, XOne, NS, iOS, Android

Újabb indie gyöngyszem, ami egyben az egyik legjobb coming of age sztori is, amit videojátékhoz írtak. Mae visszatér szülővárosába, hogy felkeresse régi barátait, akiknek közben így vagy úgy, de eléggé megváltozott az élete. Miközben régi kapcsolatokat hozunk rendbe és barátságokat frissítünk fel, a háttérben rejtélyes erők munkálkodnak Possum Springs sötét sikátoraiban – többek között például egy különös szekta. A Night in the Woods tömve van remek karakterekkel, legyen szó akár egykori legjobb barátnőnkről, Beatriceről, akár a háztetőkön lebzselő horrorfilm-fanboyról. Emlékezetes, szerethető alakokról van szó, így szinte lehetetlen, hogy ne kedveljünk meg legalább egyet a végigjátszás során.

5. Spec Ops: The Line

  • Kiadó: 2K Games
  • Fejlesztő: Yager Development
  • Megjelenés: 2012. 06. 29.
  • Platform: PC, PS3, X360

Ritkán látni lövöldözős játékot annyira nyíltan mesélni a háború borzalmairól, mint amennyire a Spec Ops tette ezt 2012-ben. Erőssége mindenképp a mondanivalójában rejlik, hiszen átkozott merészen feszeget olyan témákat, amelyekbe más játékoknak simán beletörne a bicskájuk. Lerántja a leplet a háború borzalmairól, az emberi gyarlóságról és az átélt szörnyűségek miatt lassan, fokozatosan széthulló emberi elméről, amely a teljes őrületbe torkollik. Ugyan a játék alapjait egyszerre szolgáltatta egy könyv (A sötétség mélyén) és Francis Ford Coppola híres filmje (naná, hogy az Apokalipszis most), de a Spec Ops: The Line önmagában is teljes mértékben megállja a helyét. Felsorakozik a háborúellenes alkotások közé (mint például a többszörösen díjnyertes Bombák földjén) és hiába a központi karakter – Martin Walker parancsnok – belső lelki vívódásai állnak a középpontban, nem is annyira burkoltan akkor is árnyalt képet fest arról, hogy bizony egy háború cseppet sem kellemes és hazafias. Ott bizony embereket gyilkolnak le (sokszor ártatlan civileket). És mindezt miért? Mert pár öltönyös idióta nagy unalmában épp nem tudott mást kitalálni. A háború borzalmai a Spec Ops: The Line esetében megállíthatatlanul és visszavonhatatlanul a felszínre törnek.

4. Life is Strange

  • Kiadó: Square Enix
  • Fejlesztő: Dontnod Entertainment
  • Megjelenés: 2015. 01. 30.
  • Platform: PC, PS4, XOne, PS3, X360, iOS, Android

Ha a Layers of Fear úgy kellett a horrorjátékok rajongóinak, mint egy falat kenyér, akkor a Life is Strange pont ugyanennyire szükségszerű volt a megfáradt kalandjátékos műfajnak. Az idő manipulálásával kacérkodó, TPS nézetet használó program leginkább azzal nyerte el sokak tetszését, hogy különleges képességünk dacára teljesen átlagos tiniproblémákról, barátságról, összetartásról, családról és a háttérben egy rejtélyes eltűnésről szólt. Max és Chloe párosa remekül működött, közben pedig a LiS epizódonként bombázott valami sokkolóan drámai csavarral. Az előzményként szolgáló Before the Storm még rátett erre néhány lapáttal, hiszen ott már tudatában voltunk az eseményeknek, és pontosan tudtuk, hogy hová fut ki Rachel Amber és Chloe kapcsolata. A LiS azonnal magába szippantó, tökéletes kalandjáték, aminek mind az öt epizódja igazi csemege a műfaj rajongóinak.

3. Tomb Raider

  • Kiadó: Square Enix
  • Fejlesztő: Crstal Dynamics
  • Megjelenés: 2013. 03. 05.
  • Platform: PC, PS4, XOne, PS3, X360

Rajongóként nagyon tartottam tőle, hogy miféle minőséget képvisel majd a reboot, de szerencsére minden apró kis részletében tökéletes, méltó epizód lett a 2013-as rész, amely vérfrissítésként hatott a szériára, egyben pedig kikövezett neki egy teljesen új utat, ami végleg feledtette a kritikusokkal a régebbi részek csalódásait – helyettük új távlatok nyitott meg. Én fanként is maximálisan elégedett voltam a végeredménnyel, hiszen úgy hozott valami újat, hogy közben abszolút méltó maradt a legendás szériához. Ennek érdekében a Crystal Dynamics emberközelibbé tette Larát, nyakon öntötte a sztorit nem kevés vérrel és belsőséggel, majd pedig a saját képére formálta az Uncharted-játékok játékmenetét. Az eredmény magáért beszél, a reboot a Tomb Raiderek egyik legjobbja lett, amit azóta két, nem kevésbé sikeres folytatás is követett.

2. BioShock Infinite

  • Kiadó: 2K Games
  • Fejlesztő: Irrational Games
  • Megjelenés: 2013. 03. 26.
  • Platform: PC, PS4, XOne, PS3, X360

Booker DeWitt izgalmas kalandja olyan mélységekig hatol, hogy azt elsőre szinte felfogni sem lehet. Utána kell olvasni, értelmezni kell a szimbolikát, és párszor átrágni magunkban a teljes sztorit. Mert Booker kalandja nem elég, hogy a legkreatívabb az elmúlt sok-sok év videojátékos terméséből, de a legjobban felépített és legösszetettebb is egyben – a vége pedig mindenkit ámulatba ejt. Szörnyen komplex a sztori, rengeteg rejtett tartalommal, nem is csoda hát, hogy külön könyvet is kiadták hozzá, mely a játék filozófiáját boncolgatja. Emellett az Infinite remekül működik FPS-ként is, a gunplayt pedig különféle speciális képességek színesítik. Külön kiemelném a hangokat (Booker szinkronja Troy Baker), illetve a ’20-as és ’30-as évek zenéire átírt popslágereket, amik rengeteget tesznek hozzá a hangulathoz.

1. The Last of Us

  • Kiadó: Sony Computer Entertainment
  • Fejlesztő: Naughty Dog
  • Megjelenés: 2013. 06. 14.
  • Platform: PS4, PS3

Azt azért én sem gondoltam volna, hogy a Naughty Dog a jóval könnyedebb hangvételű Crash-, Uncharted- és Jak & Daxter-játékok után elhozza a 2010-es évek legkomolyabb, legdrámaibb akció TPS-ét, amiben olyan posztapokaliptikus világot teremtettek meg, melynek Az ember gyermeke is csak messziről integet. Joel és Ellie kvázi road movie-ja rengeteg dolog miatt lehet emlékezetes, engem leginkább a hangulata kapott el nagyon és fektetett kétvállra. Hihetetlenül nyugtalanító volt betérni elnéptelenedett lakóházakba a kertvárosban, olvasni ott talált feljegyzéseket a kilakoltatásról, majd a fosztogatók megérkezéséről, és hiába játszódott az egész fényes nappal, mégis uralmába kerített a félelem, és az összeszedett loot után már rohantom is kifelé. A The Last of Us kiváló videojáték lett, mely már-már elmossa a határokat videojáték és film, sőt meg merem kockáztatni, hogy videojáték és valóság között. A történet olyan klasszikusokat idéz meg, mint a 28 nappal (és héttel) később, vagy Az út. A zombik itt sem szokványos zombik, nevezzük őket inkább fertőzötteknek, bár funkciójuk tulajdonképpen ugyanaz. A fordulatokban bővelkedő, mélyen lélektani, drámai, emellett pedig egyszerre nyomasztó és félelmetes történeti szál végig leköti a játékost, az alapjáraton is minimum 20 óra játékidőt igénylő kaland pedig gondoskodik róla, hogy egy percre se unatkozzunk.

Az évtizedet összefoglaló listáink még folytatódnak, tarts velünk a továbbiakban is!