Szóval van az úgy, hogy minden balul sül el. Tudod, ébredés után kikecmeregve az ágyból belerúgsz a szekrénybe, megvágod magad a borotvával, leöntöd magad a forró kávéval – és még el sem indultál, munkába menet, valamint az irodába érve további kínok várnak. Noha személy szerint az ilyen balszerencsés napok többnyire elkerülnek, emlékszem még, mennyi bosszúságot tudnak okozni, ilyenkor érezzük úgy, hogy „ma fel sem kellett volna kelni”, elvégre minek a sok gyötrelem, mikor ágyban is lehetne tölteni a napot. Azonban a bénázásokkal és balesetekkel teli pillanatok jobb, ha otthon vagy a munkahelyen érnek, mert ha a tengeren kapnak el, ott sokkal rosszabbul járhatsz. Például egy leszakad ketrecnek hála a tengerfenék közelében, cápák közt, miközben fogy a levegőd és senki sem segíthet csak úgy.

Cápás filmből persze van elég, a normálisabb vonal (Nyílt tengeren, A zátony stb.) mellett ott a trash-őrületet meglovagoló irányzat (Cápavihar, Shark Exorcist, Mega Shark és a többi – fun fact: ezekről lesz egy komolyabb cikkünk a Fangoria emlékére készülő horrormagazinban), a zsáner tehát kissé túl van telítve a résztvevőkkel. Valahogy mégis úgy gondolják a filmesek, hogy még van kiaknázatlan terület, elvégre szüntelenül próbálkoznak. Nem elég ugyanis, hogy a Nyílt tengeren is visszatért a found footage-jellegű harmadik epizóddal (Cápák között alcímmel, gondolom, a Conjuring nyomán), de a héten az eredetileg még 2016-ban digitális letöltésre és terjesztésre becélzott horror-dráma (akkor még In the Deep címen), a 47 méter mélyen is beúszott a vérvörös partszakaszra, amit emberi testrészek köveztek ki. De milyen jól tette… ha nem zavar a cápás téma, valamint a drámát is bírod, bizony érdemes tenni egy próbát a nyár végéről lecsúszott, de tengerpartot és vakációzást ígérő borzongatással.

Ó, IÓ, CIÓ, ÁCIÓ, KÁCIÓ, AKÁCIÓ, VAKÁCIÓ

Kate habzsolja az életet, imád utazgatni, őrült dolgokban vesz részt, szó szerint minden lehetőséget kihasznál arra, hogy élvezze a mindennapokat. Testvére, Lisa azonban inkább a magának való, nyugodtabb típus, akinek a legizgalmasabb dolog az életében a Stuarttal folytatott kapcsolata – vagyis inkább csak volt, mert a Mexikóban töltött vakáció során kibukik belőle: a fiú is elhagyta, így aztán a lány romokban hever. Kate megpróbálja nővérét felvidítani, közben beleviszi mindenféle őrültségbe, aminek a vége két helyi srác, néhány csók, meg egy visszautasíthatatlan ajánlat: ketrec búvárkodás a cápák között, amit jutányos áron, megbízható személyek társaságában élvezhetnek ki a lányok.

Megmondom őszintén, ha női megfelelővel rendelkeznék, inkább Lisa volnék, mert hitem szerint a bajnak csak egyszer kell megtörténnie, avagy hiába is mondják, hogy „de még soha nem történt semmi”, így a rozsdás ketrecet meglátva hanyatt-homlok menekültem volna, de a lányok (leginkább Kate) bátrak. Annyira, hogy végül tényleg lemerülnek a tervek szerint öt méteresre belőtt mélységbe, de ahogyan az lenni szokott, ismét Malcolm (Jeff Goldblum) káoszelmélete nyer, a sikoltozás azonban víz alatt marad. A lányokat tartó kábel ugyanis elszakad, a ketrec 47 méter mélyen reked meg a tengerfenéken, a cápák pedig ellepik a környéket. Persze fogy a levegő, feljutni sem egyszerű, szóval a testvérek magukra maradnak, hogy megküzdjenek a tengeri ragadozókkal, a bezártsággal és a tehetetlenség borzalmas érzetével. 

Átérezhető rettegés

Miközben a harmadik Nyílt tengeren belső nézetből, megtörtént esetnek beállítva egy kézi videokamera segítségével igyekszik megragadni a nézők figyelmét (több-kevesebb sikerrel, elvégre rengetegen lehúzzák butaságai miatt – viszont van benne bálna, ami nálam plusz egy pont), a 47 méter mélyen az empátiára, a beleélésre épít. Részben horror csak, ami a megfoghatatlant, a tehetetlenséget, a „bezártságot” állítja a középpontba. Viszont remek megoldásokkal teszi ezt, hiszen a mélység ritkán volt ennyire barátságtalan, veszélyes és végtelennek tűnő. Emlékszik még valaki arra a megoldásra, amivel a 28 héttel később élt a legelején, mikor a fertőzöttek támadása miatt ki kellett menekülni a bedeszkázott ablakú házból? A hosszú ideje sötétben élő emberek érzései a nézőbe is belefészkelték magukat, ahogy a hirtelen ragyogó napsugarak szinte kiégették a szemét. Nos, így van ez most is, mikor a tengermély sötétje elnyeli a lányokat; mikor csak egy kis fénycsóva töri meg a víztömeget; mikor egy keresés során a sziklafal véget ér (félelmetes pillanat, annyi szent).

Persze empátia szinte minden horrorfilmbe kell, a gore mozik kivételével csak akkor ütnek igazán a filmvilág sötét gyermekei, ha a néző képes beleélni magát a szereplők helyzetébe. Kate és Lisa kalandja is megköveteli ezt, ha pedig sikerül a művelet, onnantól a mozinak szinte nyert ügye van, annyira sikerült megfogni a lényeget, miközben a látvány és a hangulat teljesen jól működik. Vannak furcsaságok (nem vagyok szakértő, de néhol felhúztam a szemöldököm egy-egy jelenet vagy a cápák viselkedése miatt), a magyar szinkron sem kiemelkedő – avagy ajánlott a feliratos verzióra beülni –, de a hibákon túl is van valami a 47 méter mélyen másfél órájában, ami miatt egyáltalán nem sajnálom a mellette töltött időt.

Persze, tudom, a film már hetek óta megnézhető mindenféle formában, de a mozis élményt tényleg nehéz visszaadni, szóval, ha egy nem annyira véres horrorfilmet/durvább drámát néznél a hétvégén, kifejezetten nagyvásznon, akkor a Vertigo Média forgalmazásában vetített produkció megér egy misét. Nem kiemelkedő, alapjában klisékre építkezik, de így is nagyon kellemes csalódás, mivel működik és néhol borzongató. Nekem leginkább az első Nyílt tengeren jutott róla eszembe, és kifejezetten örültem, hogy a rossz emberi természet ellenére nem arról szól a játékidő, hogy ki miért hibáztatja a másikat. Inkább a túlélés a lényeg, ami egy ilyen közegben és ilyen helyzetben az elsődleges szempont. Ezt kiválóan tükrözi a mozifilm, ráadásul szépen fényképezett, kellemes a zenei aláfestése, a színészekkel sincs gond, sőt a sztori is rejt meglepetéseket, még ha többnyire sejtjük is a különböző fordulópontokat.

A premier előtti vetítést köszönjük a Vertigo Médiának.

6,5/10 – Kellemes, de nem kiemelkedő horror-dráma a megszokott klisék alapján.