Az olasz Horrible Guild már számos érdekességgel meglepte a társasjátékok szerelmeseit, és ha nem is mindegyik lett modern klasszikus, általában szerethető és különleges társasokról volt szó. Többek között versenyezhettünk már távirányításos kisautókkal, valamint unikornisokkal; erdei növényvilágot nevelgethettünk a nap segítségével; kockát dobálva rajzolhattunk meg vasúti útvonalakat; sőt idegen lényekkel is szembeszállhattunk egy űrhajón, a sötétben. Továbbá őrült kockadobálással gyűrhettük le a dungeon crawlerek nem éppen tipikus szörnyetegeit, nem utolsó sorban pedig különböző elegyeket alkotva játszhattunk üveggolyókkal, ami a mai napig sokak kedvence. Idén pedig Essenre készülődve a kiadó számos aprósággal készült, amiket mi is kipróbáltunk. A konklúzió várat magára a cikk végéig, de nyitányként annyit érdemes megjegyezni, hogy ha nem is a Horrible Guildnél találjuk meg az év euróit vagy középnehéz játékait, azért kisebb meglepetésekkel így is simán találkozhatunk.
Quicksand
- Partner/kiadó: Horrible Guild
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-7 fő
- Játékidő: átlagosan 15 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 1,33/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a kiadó honlapján 22 euró (nagyjából 8400 forint)
A Quicksand koncepciója a megszokott, Indiana Jones-i kalandokra és mechanikára épít, miszerint a játékosokat egy ősi templomba ragadta egy erő, ahol aztán a különleges szerkezeteket beindítva élhetik túl a kihívást, mely a csapdák deaktiválásával teljesíthető, így vissza jutva a felszínre. A pláne az egészben, hogy három homokóra (különböző időmennyiséggel, igény szerint így növelve a kihívást) az, amit a kezünkben lévő kártyákkal mozgathatunk, egészen pontosan körönként egyet, miközben a kézlimitünk három lap. A homokórák különböző ikonnak és színnel ellátott lapkákon állnak, a kijátszott lap ezek valamelyikéhez passzol, ha viszont lepereg a homok, a homokóra kiesik a lapkák mellé, és ha onnan sem sikerül visszahozni egy újabb fordítással, a játékosok együtt veszítenek. Így kimondottan érezni a nyomást, a három homokórát folyamatosan figyelni kell, nem érdemes előbb átfordítani egyiket sem, és bizony különösen izgalmassá válik a helyzet, ha a tokennel befoglalós, kommunikáció mentes játékváltozattal próbálunk szerencsét.
Én vagyok az, aki nem szeret túl sokat szüttyögni egy társasjáték körei alatt sem, de azért jó, ha van egy minimális időnk átgondolni a lépéseket. Nos, a Quicksandben ez tényleg minimális, csak a legalapvetőbb időmennyiséggel, és emiatt, avagy a homokóráknak hála folyamatos a nyomás, a kényszer, hogy haladjunk, és amilyen gyorsan csak lehet (persze odafigyelve arra, hogy ha túl korán mozgatunk át homokórát, avagy fordítjuk át, akkor azzal hátrányba is kerülhetünk), oldjuk meg a következő csapdaszerkezetet. A játék azonban alacsony létszám mellett egész egyszerűen nem működik jól, méghozzá azért, mert a három lapos kézlimittel (ez esetleg házi szabállyal emelhető), 2 főnél például simán alakulhat úgy, hogy egyszerűen nincs megfelelő lap az órák mozgatására. Többen vagy jó laposztásnál viszont egészen izgalmas és jópofa az élmény, miközben a játék hihetetlenül gyorsan lepörög… pont mint ahogy a homok lepereg az órákban.
Evergreen: Pines and Cacti
- Partner/kiadó: Horrible Guild
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 45 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 2,09/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a kiadó honlapján 18 euró (nagyjából 6900 forint)
Emlékszel még az Evergreenre? A tavak, bokrok és erdők mellé most új tartalom érkezett a Pines and Cacti képében, ami a címéhez hűen bizony fenyőket és kaktuszokat dob be a megszokott elemek mellé. A szabály egyszerű: ha valamelyik kiegészítős növényt akarjuk a játékba rakni, helyette valami más elemet ki kell venni (pl. a bokrot), és ilyenkor a megfelelő kártyákat is lecseréljük, valamint a saját táblákon a fejlesztési sávot is lefedjük a kis dobozban kapott kartonelemekkel. Utána már mehet is a megszokott játék, és csak két dologra kell nagyon odafigyelni. Egyfelől, ha egy fenyőt ültetünk, az a napfordulós fázisban, amennyiben árnyékban van a fa, egyből nagy fenyővé növekszik, a pontozás alatt pedig a legnagyobb erdő összes kis és nagy fája 1 pontot ér. Viszont, a terepkártyák pontozásánál a játék legvégén csak a nagy fenyők számítanak, így természetesen azok növekedésére kell ráfeküdni. A kaktuszoknál pedig pont fordított a helyzet: folyamatosan napfényre van szükségük, avagy nem érheti őket árnyék, cserébe azonban a megfelelő akcióval bárhova letehetünk egy újabb kaktuszt, ami pedig a pontozásnál egy-egy pontot ér.
Az Evergreen tavaly nem véletlenül került be majdnem a kedvenc játékaim közé, hiszen egy nagyon egyszerű, mutatós, de kimondottan ötletes és hosszabb távon is szórakoztató társast üdvözölhettünk a képében. A téma még mindig remek, ahogy a megvalósítás is, a kiegészítő pedig további izgalmakkal erősít rá az alap koncepcióra, ami amúgy is jól működött. Ha akarod, a két modullal bármit lecserélhetsz, így számos variációt hoz ez a kimondottan kis doboz, ami nem forgatja fel fenekestül a játékmenetet, de egy újabb réteget visz az egyébként is nagyon szerethető természeti játékba. Kimondottan ajánlott a beszerzése.
Sunrise Lane
- Partner/kiadó: Horrible Guild
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 45 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 1,78/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a kiadó honlapján 35 euró (nagyjából 13 300 forint)
Várost építeni nem könnyű feladat, pláne, ha éppen köralakban tervezzük, lásd a Squaring Circleville esetét, de a Sunrise Lane egészen új, kimondottan egyszerű oldalról közelíti meg ezt a témát. Itt ugyanis van egy szimpla központi tábla a város látképével, egy központi pontból négyfelé induló tömb-hálózattal, a játékosok pedig egy 5-ös kézlimitet használva, kártyákkal próbálják letenni a saját színű épületeiket. Ehhez mindössze két akció áll rendelkezése: laphúzás vagy építés. Laphúzásnál a három kezdeti kártyához húzunk kettőt, míg építésnél egy már megépített házból, vagy a középpontból indulva tudunk újabb házakat letenni, a megfelelő színű lap eldobásával, utána egyet húzva, hogy ne fogyjunk ki teljesen. Ha több azonos színű lapunk van, akkor több emeletet is építhetünk egyszerre, ha pedig nincs megfelelő színünk, egy bármilyen lap eldobásával parkot rakhatunk le, ami után újra építhetünk épületet. Ennek a lényege az, hogy parknál ugyan nem, de épületnél megkapjuk azt a pontszámot, ami a mezőn áll, méghozzá annyiszor, ahány emeletet húzunk fel rá. Avagy hiába nem kapunk pontot a parkért, ha utána három kék lapért pl. 5 pontot kapunk emeletenként. A játék akkor ér véget, ha valakinek kettőre vagy kevesebbre csökken a ház-készlete, és ekkor még extra pontokat kapunk a negyedekért, amik a legmagasabb épület vagy a leghosszabb háztömb, illetve a legtöbb saját színű ház után nyújtanak jutalmakat.
Reiner Knizia (Witchstone, Eldorádó legendája) 2012-es, absztrakt Rondója kapta meg a maga újragondolását a Sunrise Lane formájában, ami egy sokkal tematikusabb társasjáték, ezzel együtt pedig nem titok: sokkal jobb is. Kicsit a Ticket to Ride is eszünkbe juthat róla, de mégis egészen egyedi megoldással bír az emeletek és pontozások miatt, ami alaposan feldobja az élményt, ráadásul nemcsak rendkívül gyors az előkészítése és maga a játék, de kimondottan látványos is a színvilágával és épülő negyedeivel. Mivel felváltva váltakoznak a színek mindenfelé, nagyon nem kerülhetünk abba a csapdába sem, hogy szerencsétlen a laphúzásunk (nem mellesleg ezen segít a parkok építése), egyetlen komolyabb bajom vele az egyetlen várostábla, ami azért hosszabb távon nem túl változatos. Ezen segíthetne egy későbbi kiegészítő, egy-két extra kétoldalas város mellett pl. játékvégi célokkal vagy aszimmetrikus képességekkel, mert az alap nagyon jó, a Sunrise Lane kimondottan ajánlott a családoknak és kezdő, a hobbi iránt érdeklődő játékosoknak, de bőven van még benne kiaknázatlan lehetőség. Sőt, én még egy deluxe pakkot is el tudnék képzelni, még egyedibb és minőségibb épületekkel – de lehet, csak túl sokat játszottam a Foundations of Rome-mal.
A Horrible Guild újdonságai tehát kimondottan érdekesek, átlagban ajánlottak is, bár a Quicksandnek a leírtak szerint megvan az a hátránya, hogy kisebb létszám mellett pont nem hozza az élményt, amire született. Az ötletek jók, Knizia egy évtizeddel korábbi játéka tényleg új életre kelt és igazán kellemes meglepetés, így a továbbiakban is nagyon kíváncsian várom, mikkel jelentkezik majd be a Horrible Guild, milyen különlegességekkel bővíti még a kiadó a portfólióját.
