- A Subsiege Early Access cikk a 2017/04-es PC Guruban jelent meg
Közhelyesnek hangzik, de tény, hogy mostanra a stratégai játékokat leváltották a MOBA-k. A nagy kiadók a csúfos kudarcaik után már nem is próbálkoznak betörni a MOBA-k piacára (emlékezzünk csak az EA játékára, a Dawngate-re), az RTS-ek viszont szép lassan kimentek a divatból. Ma már csakis a kisebb stúdiók próbálkoznak valós idejű stratégiák gyártásával, illetve időről időre akadnak olyan bátor fejlesztők is, akik a kettő ötvözetével, vagy esetleg a MOBA-k továbbgondolásával próbálják meg felhívni magukra a figyelmet. Ezek a kísérletek viszont általában csúfos kudarccal végződnek. Hogy miért, arra csak nehezen tudnánk megadni a választ, de a játékosokat valószínűleg nem érdeklik az olyan értelmezhetetlen, helyüket nem találó keverékek, mint amilyen jelen cikkünk alanya, a Subsiege is. Pedig egy rakás jó ötletre épült, csak épp hol a kivitelezéssel, hol pedig a célcsoport meghatározásával áll hadilábon. Abban sem vagyunk biztosak, hogy eljött az ideje annak, hogy előálljon valaki valamilyen forradalmi ötlettel.
Pineapple-pen
A Subsiege tehát egy újabb keveréke két műfajnak, nevezetesen a MOBA-nak és az RTS-nek, és ebből már talán kitalálhattátok, hogy kizárólag többszereplős játékmóddal rendelkezik. Igen, sajnos egy újabb multis „izéről” van szó, és mint ilyen, nagy valószínűséggel sosem fogja belopni magát az RTS-rajongók szívébe. De mivel a valós idejű stratégiák és a MOBA-k stílusban közel állnak egymáshoz, így elsőre nem is hangzik olyan ijesztően bugyuta ötletnek keverni ezt a kettőt, amit jelen esetünkben elég érdekes módon képzeltek el a készítők. Adott tehát egy fix, körszerű aréna, ami a tenger fenekén helyezkedik el. Ebben az arénában játszódnak a mérkőzések, melyen egyszerre 12 játékos küzdhet egymással 2-4-fős csapatokban, vagy akár egyedül, mindenki-mindenki ellen módban. A küzdelem két esetben érhet véget a játékos számára: ha elpusztul az összes egysége, vagy ha elfogy az oxigénkészlete. Ez utóbbi az összes létfenntartó rendszerünket ellátja, tehát folyamatosan figyelnünk kell rá, nehogy kiürüljenek a készleteink (induláskor kb. 7 percre elég a tartalék). Oxigént úgy tudunk szerezni, ha elpusztítjuk más játékosok egységeit, amelyekből oxigéntartályok potyognak ki, s ezeket felkapkodjuk. Ezenkívül különféle semleges élőlények leölésével is hozzájuthatunk az életmentő gázunkhoz, de ilyen élőlényből kevés van, és eleinte elég szívósak is, tehát kizárt dolog, hogy sunnyogással, a csaták elkerülésével megúszhatjuk a mérkőzést.
A stratégiai vonal ott kezdődik, hogy nem egy hőssel rendelkezünk, hanem egy teljes csapattal, melynek tagjait ugyanúgy le kell gyártanunk, mint bármelyik más stratégiai játékban, amit csak a főbázisunk közelében tehetünk meg. Gyártani kétféle nyersanyagból tudunk: a tengerfenékről felszedhető kristályokból és a kitermelőkből folyamatosan ömlő gázból. A kitermelők egy picit trükkösebbek, ugyanis ahhoz, hogy nekünk termeljenek, el kell foglalni azokat, amivel a játék egy újabb frontot és lehetőséget nyit számunkra ahhoz, hogy csatázzunk, ugyanis értékes gáz hiányában előbb-utóbb alul maradunk. Maga az aréna is rejteget pár meglepetést számunkra, ugyanis egyes részein, amelyeken útvonalakat rövidíthetünk le, a tengerfenék mélyéből előcsapó élőlények tanyáznak, amelyek pillanatok alatt felzabálhatják értékes egységeinket, ha túl közel merészkedünk hozzájuk.
Egységben az erő
A játékban egyelőre 8 különféle egység kapott helyet, melyeket négy kategóriára csoportosíthatunk: sebzésosztók, védők, bénítók és támogatók. Az egységkategóriák egyértelműen meghatározzák egységeink csatákban betöltött szerepét, amikkel tehát folyamatosan úgy kell helyezkedni, ahogy a józan ész diktálja. Értelemszerűen a védekezőknek kell elől lenniük, a támogatóknak hátul, a sebzőknek pedig jó rálátással kell bírniuk az ellenfélre. Amennyiben rendelkezünk némi extra gázzal és kristállyal, további tulajdonságokkal (pl. jobb páncélzat vagy sebzés), illetve képességek javításával, esetleg újak kifejlesztésével növelhetjük előnyünket a harcmezőn. Jó hír, hogy a képességek használata pofonegyszerű, minden bevethető skillt a WASD gombokkal vagy az azok közelében lévők valamelyikével lőhetünk el, szóval maga a harc csak annyiban nehézkes, hogy stratégai zsargonnal szólva sokat kell mikróznunk az egységeket. Persze legfeljebb 5-6 tengeralattjárónál sosem lesz több a seregünkben, szóval nem kell megijedni, nem lesz StarCraft 2 szintű kattogtatás egy-egy mérkőzés során. Mindezek az ötletek tehát elég vegyes képet alkotnak: egyrészt üdítően újszerűek, másrészt néha kicsit frusztrálóvá teszik a mérkőzéseket, gondolok itt most a folyamatosan és gyorsan csökkenő oxigénkészletre.
Még korai temetni?
A korai hozzáférésű próbaköreim során többnyire igyekszem kellő tisztelettel bánni a még készülőfélben lévő játékokkal, hiszen ki tudja, mikor érik el azt az állapotot, amikor tesztelhetővé válnak. Ezért aztán nem igazán szoktam elhamarkodottan ítélkezni. Egy-egy program esetében viszont már az első pár óra után tisztán látszik, hogy az alapokat is rosszul rakják le, a sírjuk pedig ezzel már meg is van ásva. Ezek azok a játékok, amelyek általában a féléves kort sem élik meg. Sajnos hasonló érzéseim vannak a Subsiege kapcsán is.
Először is a gond az, hogy nem tudom, egészen pontosan kinek is készült a Subsiege. A stratégiai játékok kedvelőinek? Ők biztosan hozzá sem fognak nyúlni, ugyanis nincs benne egyszemélyes mód, és egy RTS-rajongó inkább a gyártást és a bázisépítést részesíti előnyben, mint a gyors csetepatékat. Itt viszont gyártani alig lehet, a tempót pedig az oxigénkészlet folyamatos csökkenése diktálja, ami elég feszessé teszi a játékmenetet. Szóval ők kilőve, de mi a helyzet a MOBA-sokkal? Ők mit szólnak egy ilyen furcsasághoz? A helyzet az, hogy jómagam már a piacon lévő legtöbb MOBA-t kipróbáltam, de mindig visszatértem ahhoz, amit először megismertem. Azért, mert azt már jól ismertem, és semmi kedvem nem volt több száz órát eltölteni egy másikban ahhoz, hogy egyáltalán megtudjam, érdemes-e váltanom. Ráadásul a piacvezető MOBA-k olyan régóta vannak jelen, hogy rendkívül kiforrottak, mondhatni profik lettek. Ha ebben a versenyben most elindul egy új szereplő, az olyan, mintha egy Forma 1-es futam 30. körébe állna be valaki versenyezni azt mondogatva, hogy a részvétel a fontos, nem a helyezés.
És akkor az olyan „apróságokról” még szót sem ejtettem, hogy a Subsiege esetében már most komoly gondok vannak az erőegyensúllyal, ami rettentő kényes téma egy multis játék esetében. Ha pedig mindez nem lenne elég, beszéljünk az árazásáról: a játék jelenleg 28 euróba, azaz közel 9000 forintba kerül, ami pont 28 euróval több, mint amennyit jelenleg ér. Ugyanis hibák ide vagy oda, a márciusi megjelenés óta nagyon kevesen játszottak csak vele. A csúcs játékosszám 95 fő volt 24 óra alatt, de mostanra már akadtak napok, amikor a kutya sem töltötte be a Subsiege-et, ami egy multis programnál eléggé sarkalatos pont, hiszen nem tudunk kivel együtt játszani. Szóval, ha esetleg ingyenes lesz, vagy leesik az ára 10 euróra, újból visszatérhetünk rá, addig viszont nagyon óvatosan közelítsetek felé. A Subsiege-et egyelőre nem ajánljuk megvételre.
