Egy műfaj korábban felrajzolt határa egészen addig megalapozott, míg nem jön valaki, aki egy új ötlettel, egy új csavarral ki nem tolja azt, erre pedig a társasjátékok világában meglehetősen gyakran kerül sor. Az 1987-es Arkham Horror az alaptémában való teljes megmártózással és a modern kooperatív játékok alapjainak megteremtésével alkotott maradandót; a 2012-es Tzolk'in a dinamikus munkáslehelyezés fogalmának bevezetésével és annak az azték-témába való fantasztikus integrálásával szerzett örökös belépőt a legjobb társasok klubjába; a 2008-as, mind a mai napig aktív Dominion pedig a pakliépítős műfajt forgatta fel. Éppen itt volt hát az ideje annak, hogy az aktuálisan slágernek számító roll and write stílust is újragondolja egy tervező, egy olyan elemet mutatva be ott, amelynek általában véve eddig pont az ellenkezője volt jellemző: a komplexitást.

ROME & ROLL

  • Kiadó és partner: PSC Games
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 1-4 fő
  • Játékidő: 60-90 perc
  • Korcsoport: 14+
  • Nehézség: 3,23/5
  • Ára: 35 font, nagyjából 14 000 forint

Turczi Dávid és Nick Shaw játéka viszont hiába tartozik alapvetően a roll and write-családba, nem említhető egy lapon annak egy más tagjával sem – például már csak azért sem, mert ezen felül elképesztően sok egyéb mechanikát használ, a kockadraftolástól kezdve a poliominó-épületeken át egészen az aszimmetrikus frakcióikig, amit sikerült egy ehhez kifejezetten passzoló téma alá beterelni. A helyszín ugyanis a Római Birodalom, annak is címadó fővárosa és számtalan kellemetlen korszakának egyik legkellemetlenebbje, a 64-es nagy római tűzvész, amely a feljegyzések szerint hat napon át tombolt, és hatalmas pusztítást hagyott maga után. A meggyengült városnak így olyan erőskezű és politikai ambíciókat dédelgető, befolyásos alakokra van szüksége, akik nemcsak vállalják Róma újraépítését, de az épp szakadár szerepet játszó, nem túl távoli kolóniákat is hajlandók visszafoglalni, és azok nyersanyagait a város építésére felhasználni. Aki eközben a lehető legnagyobb hírnévre, befolyásra és hatalomra tesz szert, nemcsak Néró császár jobb kezévé, de a játék győztesévé is válik.

Minden játékos (minimum 1, maximum 4 fő) egy ilyen bátor vállalkozót irányít, megpróbálva a város rekonstruálásával és a kolóniák megregulázásával a lehető legtöbb győzelmi pontot megszerezni. Pont jár ugyanis az építkezésért, a kereskedésért, a települések visszafoglalásáért és a római úthálózat újjáépítéséért. Az irányított karakterek ugyan pontosan ugyanazon lehetőségekkel gazdálkodnak, ám a Rome & Roll során mindannyian rendelkeznek egyedi tulajdonságokkal. Ez egyrészt a kezdővagyonban nyilvánul meg, másrészt azon három tanácsadó személyében, akik kellő motivációt (azaz lefizetést) követően használatra bocsátják különleges képességeiket.

Maga a játéktér Rómát, egész pontosan annak fontos negyedeit mintázza – 1 vagy 2 fő esetén a kisebb, 3 vagy 4 játékos esetén a nagyobb változata érhető el, és erre kell felrajzolni az elérhető 8 épülettípust, akár többször is. Ehhez persze előbb rendelkezni kell megfelelő mennyiségű és típusú nyersanyaggal (fával és kővel), illetve az sem árt, ha nemcsak, hogy elérhető az épület tervrajza (alapjáraton: nem áll rajta más játékos), de van a megépítési feltételének megfelelő szabad hely is. A fehérrel jelölt területek lápvidéknek számítanak, a színesek pedig dombnak. Bizonyos épületek csak dombra/lápra helyezhetők, de két domb lefedése nem engedett.

Építőmesterek

Miért fontos ez? Mert a térkép mérete limitált, minden játékosnak meg kell találnia a maga „sarkát”, ahol relatíve háborítatlanul dolgozhat, az épületek felhúzásának ugyanis több olyan szabálya van, amely bizonyos esetben az ellenfelet erősíti. Például egy új épület lerakása esetén az azzal szomszédosak termelési funkciója beindul (ha rendelkezik ilyennel), ha pedig egy opponens mellé sikerül betelepedni, egy szenátorhoz lehet jutni, amely extra lehetőségekkel ruházhat fel.

De hogyan lehet építkezni vagy nyersanyaghoz jutni? Természetesen kockákkal. A játékmenet 2 fázisra osztható, ebből az első teszi ki a kockadraftolást, melynek során mindenki elvesz egy-egy kockát (sorrendben), és az így szerzett összesen kettő darabot használhatja az akciófázis során, felhasználva egy kockát és végrehajtva egy fő- és bármennyi ingyenes akciót. Ez egészen addig megy, míg el nem fogynak a kockák, gazdát nem cserél a kezdőjátékos-jelölő, és ha nem teljesült a végjáték egyik feltétele, minden kezdődik elölről.

Akcióhősök

Összesen hat fő akció érhető el mindenki számára. Ennek használatához muszáj beáldozni egy kockát – bizonyos akciótípusok csak egy specifikus akcióikon megléte esetén használhatók fel, de a kockát mindenképp el kell dobni, még akkor is, ha az adott akcióhoz nem kell a kocka egy ikonját sem igénybe venni. Természetesen egy adott típusú akciót akár kétszer is lehet használni a fordulóban.

Mik is ezek pontosan? A legfontosabb természetesen az építkezés. Ehhez két munkás áll rendelkezésre: a „felvigyázó” Róma térképét járja, mozgatása opcionális, átmehet ellenséges épületen is, de az első lépését követően minden további egy halba kerül. Miért kell mozognia? Mert csak olyan helyre lehet építeni, amely szomszédos vele. Ha megvan a hely, ki kell választani a 8 rendelkezésre álló tervrajz (ezek a meccs elején kerülnek draftolásra) közül egyet, kifizetni annak költségét, majd úgy lerajzolni a térképre, hogy az megfeleljen az esetleges építési alapkövetelménynek, a terepkövetelménynek (ha van) és az épület kötelező formájának. Minden egyes épület egy adott alaprajzzal rendelkezik, és ezt kell beilleszteni egy szabad helyre, figyelembe véve az alapvető lehelyezési szabályokat.

Ha mindez megvan, már csak be kell írni az épület nevét a felrajzolt alakzatra, rá kell mozgatni a felvigyázót, be kell húzni a saját játékostáblán az épületeket számon tartó részen a következő értéket, és letudni a kötelező adminisztrációt. Ha az épületnek van azonnali akciója, azt végre kell hajtani; a vele szomszédosok termelését (az ellenfélét is) le kell tudni; a szenátort be kell gyűjteni (ha erre van lehetőség).

A kevésbé komplex lehetőségek sorát a kereskedés erősíti, melynek során 3 azonos típusú nyersanyagot (az ékszer dzsókernek számít) lehet átváltani pénzérmére, majd minden játékos (az ellenfelek is) egy épület termelését is beindíthatja. A kereskedést erősítheti az is, ha mindehhez a kézikont használjuk, ha ugyanis ilyenkor ékszert is bevetünk, akkor további pénzhez lehet jutni. Ez pedig halmozható, így érdemes előbb betárazni belőle, és csak azután kereskedni.

A padlóla le!

A maradék akciólehetőségek elsősorban a hadászattal kapcsolatosak. A légiók toborzásával (ehhez speciális ikonnal rendelkező kockaoldal kell) akár 3 hadászati épület is aktiválható (az ellenfélé is), mellyel katonákhoz lehet jutni. A katonáknak a Hódítás akció során jut szerep: ennek révén lehet meghódítani a városhoz közel eső területeket és az azokon található településeket. A hódításhoz egyrészt megfelelő támadóerővel rendelkező seregre lesz szükség, melyből egy permanensen a meghódított településen marad. Minden hódítás után dicsőségpontot lehet bezsebelni (annyit, amennyi a település ikonján látható zászlók száma), és természetesen ez is halmozható, ha egy hódítással több települést is sikerül az uralmunk alá vonni.

Ez miért éri meg? Egyrészt mert a hódítás és a katonák is győzelmi pontot érnek, másrészt az adott régióból nyersanyag szerezhető, elsősorban az adóztatás akció használatával, amellyel egy régió települései adnak fát, téglát, halat vagy ékszert. Az egész akkor a leghatékonyabb, ha meghódított települések közti úthálózatot is felépítjük: minden Rómához láncolt település egyrészt további nyersanyaghoz juttat, másrészt az útépítés maga az örökség pontsávot is erősíti.

Pontsávból pedig rengeteg van, a végső kiértékelésnél figyelembe kell venni a megszerzett pénzérméket (melyeknek játék közben amúgy sok szerepe nincs), az örökség-pontokat, a felhúzott épületek számát, a dicsőségpontokat, valamint a katonák és szenátorok számát (kettesével, kerekítve). A Rome & Roll így tagadhatatlanul egy hatalmas pontsaláta, ahol a győzelemhez nem elég egyetlen dologra koncentrálni, muszáj a lehető legaktívabban jelen lenni minden egyes téren.

Ebben segítenek a tanácsadók is, akikből minden játékos hárommal rendelkezik, és eltérő extrákat biztosítanak. Megkönnyíthetik a toborzást, ingyenessé tehetik a felvigyázó mozgatását, lehetővé tehetik a kockák szabad átforgatását és így tovább. Játék közben így nagyon figyelni kell, és úgy kell megtervezni az adott fordulót, hogy ne csak a rendelkezésre álló nyersanyag kerüljön maximalizálásra, de lehetőség szerint az engine builder mechanizmus is be tudjon indulni, termelve a győzelmi pontokat.

Néró nyomában

Ezek alapján pedig talán egyértelmű, hogy a Rome & Roll miért is nem hasonlítható egy roll and write játékhoz sem. Komplexitása vetekszik a közepesen nehéz eurókkal, az aprócska térkép, a rendkívül kevés komponens ellenére rendkívül sok lehetőség van benne, így nem is csoda, hogy egy játék minimum 60, de akár 90 percig is eltarthat. Passzol-e ez a műfajhoz? Az biztos, hogy nagyon jól működik vele, a saját játéktáblán való adminisztráció, Róma felrajzolása mind-mind kifogástalanul működik, de nem tökéletesen. Ez elsősorban az épületek esetében jön elő, ahol folyamatosan olvasni kell a kártyákat és figyelni arra, nehogy elfelejtődjön egy termelés vagy egy különleges képesség; ugyanez igaz a tanácsadókra és a manuálisan vezetett raktárra is. Nagyon könnyű erről, és az olyan kisebb szabályokról is elfelejtkezni, mint a szenátorszerzés – és akkor még az istenkártyákról nem is esett szó...

A Rome & Roll igényességére mindenesetre nem lehet panasz, a pontsaláta-játékmenete ellenére a téma egyáltalán nem szorul a háttérbe, a tálalás pedig elsőrangú. Épületkártyából lehetne sokkal több, és a feliratokkal így is teletömött játékostáblákon is elfért volna még egy kis segédlet, de az biztos, hogy a maga műfajában páratlan élményt nyújt. Minden út Rómába vezet – a Rome & Rollé akár egy olyan korszak felé, amely a komplexebb roll and write játékokban végződik!