A horrorfilmek műfaja rendkívül gyorsan változik. Amíg korábban szépen be tudtuk kategorizálni az adott filmeket – például a 80-as évek slasherjeit vagy a 2000-es évek tinihorrorjait –, addig manapság már elmosódtak a határok. Komplett művész- vagy kosztümös-filmek csapnak át horrorba (lásd: A csúf mostohatestvér), az egyértelműen horrorként aposztrofált alkotások némelyike pedig talán nem is képes megijeszteni vagy felzaklatni – és nem, nem azért, mert gyengék lennének. Egyszerűen megváltozott a filmművészet. Már nem lehet egyértelműen beskatulyázni egy-egy filmet és valahol pontosan ez a helyzet a Beszélj hozzám! rendezőpárosának legújabb alkotásával is. A Hozd vissza őt (Bring Her Back) nem egy klasszikus értelemben vett horrorfilm. Ez sokkal inkább egy pszichológiai dráma, néhol egészen felkavaró és véres jelenetekkel – hasonló, mint mondjuk a Fehér éjszakák vagy az Örökség.
Ettől függetlenül mégis az egyik legfélelmetesebb film, amit az utóbbi időben láttam.
(A kép forrása: Filmmaker Magazine)
Egyszer mindenki meghal, és egy szerettünk elvesztése mérhetetlen fájdalommal jár. A hirtelen lecsapó halál következményének elfogadása, a tudomásul vétele annak, hogy már nincs velünk többé, szinte felfoghatatlan. Attól függően, hogy mennyire állt közel hozzánk, a gyász időszaka akár hónapokba, évekbe is telhet. Még rosszabb a helyzet, ha egy szülő veszíti el a gyermekét. Gondoljatok csak bele, hogy milyen érzés lehet szembekerülni azzal a ténnyel, hogy a személy, akinek az életed szentelted, és aki előtt ott állt a jövő, hirtelen eltűnik a feledés homályában. Ezeket a témákat boncolgatja a Hozd vissza őt, amelynek középpontjában a szinte teljes mértékben vak Piper (Sora Wong) és az ő mostohatestvére, Andy (Billy Barratt) állnak. Édesapjuk halála után a fiatalokat nevelőszülőhöz adják – Laura (Sally Hawkins) azonban meglehetősen furcsa. Különös mód nagy érdeklődést mutat Piper iránt, később pedig kiderül, hogy miért – ezt nem lövöm le.
(A kép forrása: Moviejawn)
Nem lövöm le, de lehet sejteni a címből. Legyen elég annyi, hogy Laura valódi célja, illetve az ő háttértörténete ad egy nagyon nyomasztó, már-már szemeltakarósan felzaklató hangulatot az egész filmnek, amitől még engem is kirázott néha a hideg. Már a Beszélj hozzám! is tartogatott olyan jeleneteket, amiken felszisszentem a moziban (például Riley megszállása), de a Hozd vissza őt erre rákontráz: láttál már embert beleharapni asztalba? Miért láttál volna, ki csinál ilyet? Ebben a filmben az egyik legkeményebb jelenet pontosan ehhez köthető és még mindig beleborzongok, ha visszagondolok rá. A szinte teljesen vak Piper – akit a való életben is látássérült Sora Wong alakít – ugyebár eleve sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben van. Teljesen új házba kerül, ahol ki kell ismernie, hogy mi hol található. Fogalma sincs arról, hogy Laura mi mindent rejteget előle (a szó szoros értelmében is), ha pedig beüt a para, akkor szinte esélytelen, hogy el tud menekülni. Mostohatestvére, Andy azonban már jóval gyanakvóbb. Ő látja, hogy a Laura által mellettük nevelt Oliver (Jonah Wren Phillips) iszonyatosan fura gyerek, de nem tudja, mi áll a háttérben.
A néző viszont tudja. A film tulajdonképpen már az első percekben lelövi, hogy mire megy ki a játék és onnantól csak szoríthatunk Andyért és Piperért, hogy élve megússzák a dolgot. Az említett asztalevős jelenet mellett még legalább kettő olyan látható a Philippou-tesók új rendezésében, amiket látva elismerősen csettintettem – szerencsére ezeket az előzetes nem lőtte le. Úgy gondolom, hogy elképesztő, amit Danny és Michael Philippou elértek. Az egy dolog, hogy már Hideo Kojima is meghívta őket, hogy vállaljanak cameo-szerepet a Death Stranding 2-ben (prepperekként tűnnek fel), de lényegében a Beszélj hozzám! sikere óta bármit csinálnak, arra felfigyel egész Hollywood. Találtam több negatív kritikát a legújabb filmjükkel kapcsolatban. Tény, hogy bele lehet kötni, de én úgy gondolom, hogy a Hozd vissza őt egy logikus és már-már evolúciós lépcsőfok az ő karrierjükben. Ez a film nem sokkolni akar, hanem nyomasztani. Az ember bőre alá kúszni, vagy gondolatokat elültetni az elméjében – főképp a halálról, a gyászról és a szeretteink elvesztésének feldolgozásáról. Ne egy klasszikus értelemben vett horrort várjatok tőle. Ez annál sokkal többről szól – és pont emiatt érdemes adni neki egy esélyt.
A film 2025. július 31-től látható a hazai mozikban!
Borítókép forrása: NPR
