Felemás vélemények születtek a Call of Duty: Vanguardról. Van, aki szerint korrekt folytatás, és nem is szabad többet várni manapság egy évente menetrendszerűen érkező CoD-tól, míg mások szerint hatalmas csalódás, üres és bugyuta kampánnyal, amin csak a multi, illetve a zombi-mód javít valamennyit. Nos, bármelyik oldal mellett is áll ki az ember, tény, hogy a CoD-ot még ma is úgy viszik, mint a cukrot, ennek titka pedig nem a sorra érkező új részek izgalmas és újító koncepciójában, hanem a széria dicső múltjában keresendő. Az első Call of Duty 2003-ban jelent meg, utána pedig 2004-et leszámítva minden egyes évben jött új rész. Az idő – és persze a technikai fejlődés – előrehaladtával ezek single player kampányai egyre nagyszabásúbbak, egyre filmszerűbbek lettek, és rengeteg emlékezetes pillanatot termeltek ki. Ebből szedtem össze most ötöt, melyek az abszolút kedvenceim.
5. Clean House
Játék: Call of Duty: Modern Warfare (2019)
A Clean House elnevezésű misszióban Price és Kyle Garrick egy SAS-tagokból álló csapatot szerveznek, hogy kiürítsenek egy camdentown-i lakást, London északnyugati részén, ahol állítólag a borzalmas Piccadilly terrortámadásokat szervező Al-Qatala tagjai élnek. Alkonyatkor találkozunk a csapat többi tagjával, hogy lopakodva behatoljunk a hátsó kapun, majd utána a házba (mi közvetlenül egy ablakon át). Piszkosul jól eltalált küldetés ez, ahol csendben kell osonnunk, és a korlátozott látási viszonyokban ügyelni arra, hogy kiket likvidálunk. Van nálunk éjjellátó, amit be is kell kapcsolnunk, majd így járunk szobáról-szobára. A feszültség attól a pillanattól fogva szinte tapintható a levegőben, amint belépünk a birtokra. Megszokhattuk már, hogy a Call of Duty-játékok a minél filmesebb hatás érdekében szeretnek elmenni néha egészen hihetetlen, már-már hollywood-i blockbustereket megszégyenítően látványos momentumokig, de itt nem ez a helyzet. A tavaly előtti Modern Warfare-ben átélhető Clean House brutálisan realista, valósághű, és pont ebben rejlik az igazi ereje.
4. The Battle of Pointe du Hoc
Játék: Call of Duty 2 (2005)
Nem szerettem volna kihagyni az igazi klasszikusokat sem, úgyhogy felkerült a listára a Call of Duty 2 talán legemlékezetesebb küldetése (számomra legalábbis mindenképp az), melyben a Medal of Honor: Allied Assault után ismét 1944. június 6. napjára látogatunk vissza, hogy újraéljük a normandiai partraszállást, ezúttal egy másik szemszögből. Három mérföldre vagyunk a legendás Omaha Beachtől, és ugyanúgy egy csapatszállító bárka fedélzetén kapjuk meg az irányítást, mint a MoHAA esetében. Partot érés után itt is robbanás történik a közelünkben, hogy jöjjön egy kis szkriptelt jelenetsor, ami eszünkbe juttathatja Spielberg klasszikusát, majd összeszedjük magunkat (vagy lényegében összeszednek minket) és megkezdhetjük a hadműveletet. Csak épp nem egyenesen előre, hanem felfelé. Igen, egy szirtfalat kell megmásznunk, majd odafent lövészároktól-lövészárokig harcolva egyre előrébb küzdenünk magunkat, később a helyi faluban folytatva az öldöklést.
3. Cliffhanger
Játék: Call of Duty: Modern Warfare 2 (2009)
A Modern Warfare 2 kampányában rengeteg emlékezetes pillanat található, például néhány fontosabb szereplő halála, vagy a hatalmas port kavart No Russian szegmens, de ha a kiemelkedő küldetésekről van szó, a Cliffhanger viszi a prímet. Úgy kezdődik, hogy Roach és Soap megmásznak egy hegyet, és egy távoli orosz bázisra jutnak el, ahol egy ACS modult keresnek. Sikerül visszaszerezniük, de Soap veszélybe kerül. Az ellenfelek meglepetésszerű ellentámadást indítanak, ám hőseinknek sikerül átverekedniük magukat egy repülőtéren, majd hószánra pattanva menekülnek, az oroszok, a legrosszabbkor eléjük kerülő fák, és persze a süvítő golyók elől kitérve, mielőtt egy hatalmas és látványos ugratással egy kanyonon keresztül biztonságba kerülnének. Mondanom sem kell, az egészet természetesen nekünk kell végigjátszani, és én valahol itt éreztem az MW2-ben először, hogy végre változatosabb környezetbe helyeztek a hideg Kazahsztán végett, mert már kifejezetten kezdett elegem lenni a városi, vagy sivatagos helyszínekből (hallod ezt, 2010-es Medal of Honor?). Tök jó, hogy például a látási viszonyokat az erős hófúvás rontja, úgyhogy eléggé résen kell lennünk, hogy merre jár az ellenség (a mozgásdetektoros fegyver ebben nagy segítség). A vége pedig igazából akármelyik James Bond-filmbe beleillene.
2. Vorkuta
Játék: Call of Duty: Black Ops (2010)
A Black Ops első küldetése (amelyben részt vehettünk a sikertelen Disznó-öbölbeli invázióban, és megkísérelhettük Fidel Castro meggyilkolását) kifejezetten jól indította ezt a várva-várt játékot, a kampány második küldetése azonban teljesen levette a lábukról a rajongókat. Ez a küldetés Vorkutában, egy szovjet, korabeli munkatáborban játszódik, és Viktor Reznov személyében egy ismerős arcot hoz vissza a szériába, aki a World at War-ban már segített minket. A Vorkutából való menekülés izgalmas, zsigeri, és végül az egyik legemlékezetesebb lett az egész sorozat történelmében. Reznov vezetésétől kezdve a többi fogoly hősies és lelkesítő csatakiáltásain át, ahogy haladunk előre a börtönben, úgy egyre jobban átélhetjük a lázadás dicső pillanatait. Majd végül a golyószórós tűzharcok, valamint a motorral történő szökés teszik fel a koronát erre a nagyszerű pályára.
1. All Ghillied Up
Játék: Call of Duty 4: Modern Warfare (2007)
Az All Ghillied Up misszió a Call of Duty 4-ből mindent megváltoztatott, amit korábban az FPS-játékokból tanultunk. Többé már nem valami halhatatlan típusú karakterként vonultunk csatába, aki ellenfelek hordáin mészárolta végig magát a bitang nagy mordállyal, hanem egy fiatal mesterlövészt alakíthattunk, mégpedig John Price hadnagyot, aki MacMillan kapitánnyal épp egy titkos küldetésen vesz részt, hogy meggyilkolja Imran Zakhaevet. A lopakodás és a csapatmunka áll fókuszban, de az idő szorítása és a közvetlen fenyegetettség is végig ott liheg a nyakunkban, amelyet nemcsak a nagy ellenséges létszám, hanem a Pripjaty körüli radioaktív területek is megspékelnek. Mindez pedig az egyik legnagyszerűbb élménnyé teszik ezt a küldetést, nemcsak a CoD, de úgy összességében az FPS-játékok történelmében egyaránt. Jól emlékszem, hogy annak idején, mikor először játszottam végig, az elején szinte dobtam egy hátas a gép előtt, mikor az erdős-bokros területet kémlelve, hirtelen megmozdult előttem az álcázott MacMillan. A csernobili környezet rengeteget tesz hozzá a hangulathoz, a végső ütközet pedig rendkívül feszült, ahogy a kimenekítésre várunk, miközben egyre több ellenséges katona tör az életünkre. Számomra hatalmas kedvenc az egész, az elejétől a végéig.
Felkerülhetett volna még a listára néhány kiemelkedő darab, mint például a Suffer With Me a Black Ops 2-ből, vagy a Terminus az Advanced Warfare-ből, de lényegében egy Top 20-as lista is kevés lenne felsorolni, hogy mennyi remek küldetést adtak nekünk a Call of Duty-játékok válogatott kampányai. Valahol megértem azokat is, akik már vért hánynak az évente érkező CoD-tól, viszont, ha legalább egyetlen olyan pályát kapunk még ezekben, amire mondjuk 5-6 év után is kellemes élményként emlékszünk vissza, én azt mondom, már megéri játszani velük.
Az első Call of Duty-ról, és annak fejlesztéséről itt olvashattok bővebben:
Retroguru: Call of Duty, avagy egy tragikus történet a kiadói elnyomásról
