A The Dark Pictures Anthology: House of Ashes után gondolkodtam el azon, hogy a QTE-szekvenciákra építő, „interaktív mozi” videójátékok bizony kifejezetten elszaporodtak az utóbbi években (ezekben nemcsak a Supermassive Games, de a Quantic Dream is élen jár), ugyanakkor a klasszikus, valódi filmfelvételekből összerakott FMV-alkotások ma már kevésbé ismertek, holott a ’90-es években ezek is virágkorukat élték. Az interaktív film műfajával egyébként mostanság a Netflix is próbálkozik, többek között például a Black Mirror-sorozatnak is volt egy olyan epizódja, ahol mi, nézők dönthettünk bizonyos helyzetekben a távirányító, vagy éppen a kontroller segítségével. Ebben a listában én most olyan interaktív filmeket próbáltam összegyűjteni, amikről nem biztos, hogy hallottál, pedig érdemes lehet egy próbát tenni velük, ha elmerülnél ebben a különleges műfajban.

Night Trap (1992)

Az 1992-ben megjelent Night Trapben a sajnálatos elnevezésű SCAT (Special Control Attack Team) csapathoz csatlakozhattunk, akik éppen egy jómódú házaspár után nyomoznak, akiknek lánya, Sarah, egy olyan orbitális bulit rendezett, ahonnan a vendégek nem tértek vissza, és nem azért, mert a vodka-szóda mindenkit kiütött. Miután feltörik a Martin-ház bonyolult megfigyelőrendszerét, a játékosnak a CCTV-kamerák segítségével kell kémkednie Sarah legutóbbi estélye után, és egy sor, az otthonban elrejtett csapdát kell használnia, hogy elkapjon bárkit (vagy bármit), aki rossz szándékkal érkezik. Nagyjából 30 perccel később a történet az eltűnt vendégek körüli rejtéllyel még tovább bonyolódik, és kisebb káosz alakul ki, amikor a házat elözönlik a "Augerek" néven ismert vámpírlények. A játékos feladata lesz, hogy elfogja az Augereket, lekapcsolja a Martin családot, és megmentse a tipikusan ’80-as évekbeli frizurával rohangáló, kifejezetten alulöltözött csajok életét. Jó hír, hogy a játék mintegy 25 évvel a megjelenése után kapott egy Night Trap: 25th Anniversary Edition változatot, több mint 6 percnyi kivágott videóval, szóval, ha belekóstolnál az FMV-videójátékok korai, hamvas vadhajtásaiba, ezzel nyugodtan lehet kezdeni.

The 7th Guest (1993)

A világ első CD-n megjelent kalandjátéka 1993-ban látta meg a napvilágot. Egy meglepően hosszú intro után (amely bemutatja a házigazdát, Henry Staufot, és a hat vendéget) egy elhagyatott és hátborzongató kúriában bolyonghatunk, ahol furcsa dolgok történnek és különös rejtvények vannak mindenhol. A játékmenet egyszerű: járd be a házat, és oldj meg minden szobában egy-egy rejtvényt. Ezek megoldásával aztán új szobákat nyithatsz meg (összesen 22 van), és néha rövid bejátszásokat is megnézhetsz, amelyeken a házban történt eseményeket láthatod. 1935-ben a ház tulajdonosa, Henry Stauf, hat vendéget hívott meg éjszakára, neked pedig a hetedik vendég kilétét kell kiderítened, aminek során rájössz Stauf szörnyű titkára: csavargó és gyilkos volt, amíg látomásai nem támadtak furcsa játékokról. Megalkotta hát ezeket, és eladta őket a helyi gyerekeknek, mígnem azok egy rejtélyes betegségben haldokolni kezdtek. Stauf utolsó látomása a kastély volt, amelyet eltűnése előtt épített, és amiben most helyt kell állnod. Örvendetes, hogy két éve ehhez is készült egy remastered-változat, The 7th Guest: 25th Anniversary Edition címmel.

Her Story (2015)

A játék úgy kezdődik, hogy egy Windows 95-re emlékeztető PC-n, egy meglehetősen kezdetleges programot tár eléd.  A programban van egy keresőmező, benne a "gyilkosság" szóval, és 4 videoklip jelenik meg a keresési eredmények között. Ez tehát nem más, mint egy rendőrségi videóarchívum.  A videók mindegyike egy nő kihallgatására épül, amelyet a férje, Simon eltűnése, és feltehetőleg meggyilkolása után készítettek.  A videók csak a kérdésekre adott válaszait mutatják, de magukat a kérdéseket nem, és a videók kulcsszavakra kereshetőek, de minden keresésnél csak legfeljebb 5 találatot lehet megtekinteni. Ahogy egyre többet tudsz meg, egyre több ötletet gyűjtesz, hogy mikre keress rá, úgy épül fel szépen apránként a sztori. Személyek nevei, a helyszínek vagy a kulcsfontosságú tárgyak, amelyekre bizonyítékként hivatkozhatsz, mind különösen fontosak, mivel ezek az interjúkérdések témái lehetnek, és általuk bonyolódhat tovább a cselekmény.  A játék akkor fejeződik be, ha elég videót néztél meg ahhoz, hogy összerakd a történetet. Jópofa, hogy az egész úgy épül fel, mintha egy teljesen valós programban kutakodnál, ami csavar egyet a korábban megszokott interaktív filmes zsáneren, hiszen sokkal közelibbé teszi az élményt.

The Infectious Madness of Doctor Dekker (2017)

Ebben a különleges FMV-kalandban egy pszichiáter bőrébe bújva oldhatjuk meg a címszereplő Doctor Dekker halálesetét. Elődünk egy rakás kliensét hátrahagyva távozott a másvilágra, akikkel nekünk kell tovább foglalkozni. Minden embernek személyre szabott rigolyái vannak, amiket a színészek kiválóan játszanak el. Egy sor fix kérdést kell feltennünk nekik, majd további opciók válnak elérhetővé. A dolog pikantériája, hogy az egész játék konkrétan az általunk bepötyögött kérdések írásából állhat (billentyűzetet támogat szerencsére a konzolos port is). Például megkérdezhetjük akár az olyan sablonos dolgokat a páciensektől, hogy hisznek-e Istenben, szeretik-e az állatokat stb. Nyílván nem ezek fogják előregörgetni a sztorit, de több mint 1600 válaszreakciót rögzítettek a cucchoz, ami brutális mennyiség. Vannak kulcsszavak, amikre rá kell kérdeznünk, ha azt szeretnénk, hogy megnyíljanak felénk a betegek és esetlegesen információmorzsákat csöpögtessenek a megboldogult dokiról. Amit biztosan tudunk, hogy a gyilkos tutira aközött a hat szereplő közt van, akikkel az elkövetkező néhány napban találkozunk. Zseniálisan véletlenszerű az egész, amit a szoftver a játék elején sorsol ki, így tényleg magunknak kell kikaparni a gesztenyét. Ebben a kissé lovecraft-i, gyilkos történetben, tényleg nagyon egyedi élményben lehet részünk.

Simulacra (2017)

A sztori ott veszi kezdetét, hogy mikor elindítod a játékot, a kezedbe kapsz egy mobiltelefont. Ezt elvileg a lakásod előtt találtad, nem tudod, hogy kié lehet, hogy került pont hozzád, de mivel tisztességes ember hírében állsz (az vagy, ugye?), megpróbálod visszajuttatni gazdájához. Igen ám, de közben nyilván hajt a kíváncsiság is, hogy csak belelesnél, és pont utóbbival kezdődik el az a rémálom, amire akkor még csak nem is számítasz! Azért beszélek közvetlen HOZZÁD, mert ebben a játékban bizony TE leszel az, aki nyomozni fog, méghozzá valós időben, végig a már említett telefon felületén és applikációin keresztül. Az például már a feloldáskor kiderül, hogy a készülék egy lányé, később pedig az is egyértelművé válik, hogy ezt a lányt Annának hívják és minden valószínűség szerint nyomtalanul eltűnt. Neked kell kideríteni, hogy mi történt vele, elrabolták-e, netán meghalt...mindenre egyedül kell rájönnöd! Gyanakodhatsz gyilkosságra, emberrablásra, dark webre, sőt akár még szökésre is, de ezeket saját magadnak kell kilogikáznod. Jópofa, hogy mindezt egy mobilon keresztül teheted, aminél, ha kedved úgy tartja, akár még Tinderezhetsz is, vagy nézegetheted Anna böngészési előzményeit. A végére egész sokat megtudsz majd ezekből a barátairól, az exéről, de magáról Annáról is. Nagy kár, hogy a készítők a mindent felfedő revelációt eltolták a sci-fi-horror irányába, hiszen ha végig megmaradnak a rejtélyektől hemzsegő thriller talaján, még élvezetesebb lehetett volna a játék. Sebaj, azért az élmény így is bőven kárpótol, hiszen nem mindennap játszhat az ember egy kvázi Iphone-szimulátorral, igaz?

Az interaktív filmek műfajában manapság a Wales Interactive nevét szokás emlegetni, akiktől legutóbb a Night Book ment nagyot, de következő címük, a battle royale műfajt érintő Bloodshore is hamarosan befut. Mint említettem, a Netflix is próbálkozik a stílus meghonosításával, leginkább a Bear Grylls nevével fémjelzett You vs. Wild doku-sorozatban, de itthon inkább kevesebb, mint több sikerrel. A műfaj sajátossága ugyebár, hogy lényegében egy filmet nézel, ezért többször bambul el az ember, vagy feledkezik bele a cselekménybe, ahonnét egészen illúzióromboló lehet, ha a másodperc törtrésze alatt kirántja egy feleletválasztós képernyő. Éppen ezért videójátékként mindez sokkal jobban működik, és pont a Wales Interactive sikere a bizonyíték arra, hogy van még bőven potenciál ebben a műfajban.