Na, igen, ez egy rohadt jó filmtrilógia! Valóban csak a Forrest Gump és a Roger nyúl mellett lehet emlegetni, igazi örökzöld mindhárom film.

Nekem a 2. rész is nagyon tetszett. Pont azért, mert sötétebbre vették a figurát. Az általad említett logikátlanság nekem annyira nem tűnt fel, sokkal jobban zavart a 3. rész végi marhaság.
Nálam pont a 3. rész volt az, emiatt is, amelyik annyira nem volt lenyűgöző, mint az 1-2. De igazi varázsa valóban az 1. résznek van, annyira jó lett. Tényleg dráma van benne a személyes érintettség miatt, s mélysége is van a sztorinak - persze a maga szintjén . (Fel tudjuk-e ismerni hibáinkat? Tudunk-e változtatni rajtuk, ha lehetőséget kapunk rá?)

Mellesleg el tudtam volna viselni egy folytatást, amelyben a Doki beváltja ígéretét.
Jó kis középkori, vagy ókori marhaságot is megnéznék . Habár ott már nem lehetne a McFly-okkal szórakozni. Persze az is igaz, hogy az Isen óvjon minket az újrafeldolgozásoktól, felmelegített folytatásoktól, még akkor is, ha ilyen Rambo 4, meg Indy 4 nem voltak rosszak - ezek kivételek, melyek erősítik a szabályt.

Ha már legendás filmekről van szó, én is kapcsolódnék egy ilyennek a rókabőrével.
Tegnap néztem meg "végre" a Hegylakó 4-et.


A Hegylakó nekem nagy kedvencem. Az 1986-os film szerintem egy könnyedebb, hagyományosabb, de atmoszférájával és alapötletével nagyon megragadó szórakoztató alkotás. Emlékszem, mikor először láttam, haverommal sokáig mi is kitalálgattunk magunknak sztorikat, hogy halhatatlanok vagyunk, s mikor születtünk (én voltam Battyhány Lajos reinkarnációja ). Tehát a Star Wars mellett hatalmas kult lett ez a film is számunkra. Sajnáltam is, hogy a Highlander 2-vel nem tudták megismételni ezt a kiváló atmoszférát és még egy jó sztorit sem sikerült összehányni hozzá. De azért még ez is elment, minthogy valami eredeti ötlet azért csak volt benne (a Pajzs, ugye ). A 3. rész viszont színtiszta rókabőr volt már, melyen nagyon érződött, hogy a rendező az 1. rész pozitívumait próbálta összesűríteni egy filmbe, ám ugyanazt a sztorit gyengébb kivitelben már nem biztos, hogy be tudja venni az egyszeri néző. Igaz, valami miatt én még ezt a részt is elő-előveszem néha: egyrészt jó röhögni rajta, mennyire elcseszett, másrészt viszont a kardkovácsolós szexjelenet nagyon jól lett megrendezve, összevágva - külön klipként is kiadhatták volna, talán akkor nem lesz meggyalázva Hegylakó-mítosz. Aztán hosszú idő után eljött a 4. rész is, mely az 1992-es sorozathoz igazodott, fittyet hányva 3. részre, hogy a 2. filmet ne is említsem. A recept hasonló, mint a Hegylakó 3-nál: vegyük az 1. rész és a sorozat pozitívumait, s valahogy ezeket tuszkoljuk bele egy másfél órás filmbe. A siker ezúttal nagyobb, mint a Highlander 3. részénél, azonban csoda itt sem történt.

A történet elég érdekes prekoncepció szerint bontakozik ki előttünk. A film azt állítja, hogy vannak a Connor-rajongók és a Duncan-rajongók, a célkitűzés pedig az, hogy mindkét tábornak megfeleljenek. Ugyanis a film 1. felében egyértelműen Connoré a szerep, tehát abszolút az 1. részre alapoznak (még visszatérő jelenetek is vannak belőle - más kérdés, hogy abszolút tiszteletlenül bánnak azzal). Ő a narrátor is, s elmesél nekünk egy sztorit, miszerint a bunkó skótok csak-csak cseszegették őket Heatherrel békés lakhelyükön, így a halhatatlan MacLeod kénytelen volt cselekedni. Igen ám, de a "szabály" szerint soha többet nem térhetne vissza a városába, sőt, azt még meg sem közelítheti. Ám egy nap hír érkezik, hogy anyját is cseszegetik, így mindenképp a városba kell mennie, ahol persze a fanatikusok elkapják őt, s végig kell lesnie anyja elégetését. Viszont dühében kiszabadul, s egykori barátját kénytelen lesz leszúrni - aki persze halhatatlan /LOL?/ (Knell a becses neve - a vörös szakállas fickó az 1. részből), s így bosszút esküszik. Connor viszont a jelenben "hibernáltatja" magát, hogy az "Ajándék" ne essen gonosz kezekbe. Itt jön Duncan a képbe, akire meg egy régi csaja támad, természetesen kapcsolatban állva ezzel a Knellel. A főgonosz pedig, mint megszokhattuk, a legerősebb halhatatlan jelengel, ki ellen nem győzhetnek, blablabla...

Látszik az igyekezet, az tény. A 2. és a 3. résznél lényegesen több és jobb sztorit sikerült kiötleni, de persze itt sem túl rózsás a helyzet. A logikai bakik csak úgy nyüzsögnek a Highlander: Endgame-ben. Aki látta az 1. részt és ismeri a mítoszt, illetve a sorozatot is végigkísérte, tudhatja, hogy Metos a legerősebb halhatatlan, illetőleg Connor elvileg már 3X elnyerte az "Ajándékot" . De ez ne zavarjon senkit persze, élvezzék csak a filmet...
Viszont tény, hogy a Skóciában járni ismét nagyon jó. Nosztalgikusan végigpásztázza a kamera az 1. rész helyszíneit, berántva ezzel a történetbe a nézőt. Illetve a szokásos időbeli vándorlás is jóval intenzívebben van jelen, mint az előző két részben, kissé bonyolultabbá téve ezáltal az egész cselekményt. Persze ezeknek nem mindnek van funkciója, nagyon sok az öncélú, exploitation-utóérzetű jelenet, melyek csak azért kerültek be, mert volt ilyen az 1. részben is - s szerették a nézők. Ok, Connor és Duncan kardozásai biztos jól megmutatják, hogy milyen a kapcsolata a két halhatatlannak, de a sztorihoz semmit nem tesznek hozzá.
Ami viszont megbocsáthatatlan, az tényleg az, amit már korábban is említettem: az előző részekhez nem igazodnak. Csupán az 1. részt veszik alapul és a sorozatot. Éppen ezért is a leghülyébb, legrosszabb húzás is ebből származik, melyen csak harsányan felröhög a néző, aki ismeri a Highlander-filmeket.


A szereplők is ilyen felemásra sikeredtek. Lényegesen érdekesebbek lettek egyes karakterek, viszont mások pedig elsikkadtak és elég nevetségesek lettek. Connor személye végre változatosabb lett, végre ismét látjuk emberként is, nemcsak vagdalkozó akcióhősként. Sőt, megkockáztatom, hogy végső döntése miatt már-már antihősnek is nevezhetnénk. Viszont, ami esetében hiba, hogy bár van digitális technika, de a készítők csesztek rá, hogy Christopher Lambert vagy 14 évvel öregebb az 1. rész óta, így elég röhejes az Endgame-béli skót jelenetek és az 1. részből bevágottak kontrasztja. Lambert alakításával amúgy nincs baj, hozza a formáját, habár érződik, hogy már öregszik.
Duncan viszont kifejezetten rossz volt. A sorozatban egy kidolgozott, színes, változatos figurát kaptunk személyében, itt meg kőagyú, buta, romantikus "zsanklódvandamos" akciófilmes szereplővé torzították. Adrian Paul is nagyon unhatta már a karaktert, mert szabályosan ásítoztam a jelenetein. Azt semmiképp sem lehet mondani, hogy Connor figurája nyomta el, mert a sorozat legelső epizódjában is ott van Connor, mégis megkedveltük Duncant is. Itt ez nincs így. Duncan egy fölösleges pojáca, aki szinte vétkes abban,
.

A főgonosz is elég szar. Leginkább a Kurgant akarták visszahozni benne, de ez egyértelműen nem sikerült. Olyan Knell, mintha két teljesen külön személyisége lenne a jövőben és a múltban. A Skót helyszíneken még teljesen jámbor, és bár bosszúszomját látjuk is, de akkor egyáltalán nem velejéig gonosz. A jövőben viszont egy egydimenziós sablong*ci karakterrel van dolgunk, akiben abszolút semmi érdekes nincs.
Methos behozása pedig tényleg lerombolja a főgonoszt, hiszen a sorozatból is tudjuk, hogy egy 2000 éves halhatatlan, aki jóval erősebb bárkinél...
Apripó, sorozatbeli karakterek: nagyon műmájer módon lettek behozva. A Figyelők közül is feltűnnek lényegesebb egyének, de ezek szinte bábok, nem is nagyon van interakciójuk a főhősökkel. Vagy netán azt akarták beadni, hogy "még nem ismerik Duncant"? Ezestben elég nagy vicc Methos jelenléte...
A nők. A Hegylakókban a nők mindig valamilyen élvezeti cikként, jutalomként voltak jelen, akiket a főhős jól megdugott egy-egy sikeresebb harc után. A sorozat árnyalni próbálta e képet (Amanda - femme fatale), melyet az Endgame is követ. Lisa Barbuscia játsza ezt az egyetlen női karaktert (persze van több is, de MacLeod anyja nem igazán nevezhető nőnek már, illetve Heathert meg már ismerjük), Faith néven. Dögösnek dögös, de gyengus, mint minden filmbeli cicababa. Kifejeztten röhejes jelenetei vannak Duncannel
, s talán csak az elején mutat fel valami színészi játékot, de a későbbiekben nagyjából a "damsel in distress"-szerepkört tölti be.

Tehát a Hegylakó 4. eresztése sem lett megváltás, de legalább nem döngölte annyira földbe a filmsorozatot, mint a gyalázatos 5. rész később, illetve a korábbi másolatszerű kliségyűjteményeken is sikerült túlnőnie. Azonban a mítosz sajnos már halott, a szereplők megöregedtek, a régi erő elveszett. A franchise-ből végül tényleg csak egy maradt: az első rész, ami halhatatlan.

5.5/10