A World Brothers alcímmel megérkezett új epizód kicsit csavar a dolgokon. A sorozatra jellemző földkörüli bogárirtás most is megmaradt, de a szokásos japán „over the top” megközelítés helyett inkább egy kicsit gyermekibb… hogy úgy mondjam, mesésebb-játékosabb formát kapott az Earth Defense Force-sorozat. Ez nem kis mértékben köszönhető a kockákból felépült karaktereknek, így akik kedvelik a voxel-esztétikát, azok számára nemcsak jópofa, de csinos is lehet a játék összképe. Ehhez kapunk egy kis extra legós humort is, aminek köszönhetően figuráink, a „világ fivérei”; pajkos, mókás pofaként vonulnak be a sorozat történelmébe.

Az EDF-játékok alapját szolgáló mechanika, a világunkat fenyegető bogárinváziót regulázó golyószórás és fej-tor-potroh darabolás továbbra is megmaradt, de kompaktabb lett. Így a nagytestvérek mellett a külön letesztelt Nintendo Switch-változat hordozható mivoltához mérten is jól csúszik a tíz-tizenöt perces etapokra hangolt szöcskeszekcsázás. A szinteken a különböző nemzetekhez tartozó karaktereket menekíthetünk ki, akiket aztán a következő misszióra már magunkkal is vihetünk. Ezek fegyverkészletben, speckókban eltérhetnek egymástól. Ha a képekre nézve és a humorosabb megközelítésre visszagondolva azt gondolnád, hogy az Earth Defense Force: World Brothers könnyű játék lesz, akkor kissé mellélősz (pew-pew). 

Volt idő, amikor a kihívást jelentő játékok nem voltak egyenlőek a soulsborne műfajjal – a japán konzoljátékok általában tipikusan ide tartoztak. Nos az EDF most is megmarad japán konzolos akciójátékként működni, ahol menedzselni kell az ellenfelek tömegeit, a saját csapatot, a használt fegyvereket. Figyelni kell a cooldown-ciklusokra, és nagyon nem mindegy, hogy van-e a négy fős bandában gyorsabb (esetleg jetpackes) karakter, vagy mindenki a földön cammog. A LEGO-sorozathoz szokott gyerekeknek tehát elsőre komoly falat lehet a játék. Írjuk azért fel, hogy a nehézségi ív ezzel együtt is fokozatos, és a humoros hangulat talán átlendíthet néhány komolyabb, frusztráló szituáción.

Sajna a játék technikailag nem tökéletes. Az Unreal motor futtatja a World Brotherst, ami elvileg sokszor próbára tett technológia még Switchen is. Sajnos a felbontás elég alacsony, az irányítás mintha kicsit laggolna, és néha ilyen fél-fél másodpercekre megáll az akció, mintha pufferelne a memória. De legalább sok apró geget láthatunk, jópofák a rombolható környezeti elemek, és művészetileg alapvetően egyben van a látvány. Mondjuk, egyszer megnéznék már egy olyan akciójátékot, ahol tényleg minden egység-kockából épül fel, és az animációk, térbeli mozgások és akciók is az XYZ egységméretű kockarács mentén történhetnek csak… A World Brothers kooperatív módban is játszható, amit viszont nem volt lehetőségünk kipróbálni. Kíváncsi lennék a karakterek közötti tudatos egyenetlenségeket miként lehet ellensúlyozni az élő játékkal. 

Persze önmagunkban molyolva is korrekt móka az Earth Defense Force: World Brothers. Simán el lehet vele lövöldözni, van újrajátszhatósági faktor is a bogárirtásban… Bár a helyzet az, hogy a korábbi részekre is jellemző szárazságát a sorozat most sem tudta teljes mértékben levetkőzni. Összefoglalva, a D3 által gondozott franchise most is helyet talált magának a piacon, és a World Brothers minősége nem fogja az általános kult-státuszt veszélyeztetni. Ez még mindig nem az élvonal, de nem is baj: az EDF mindig is szeretett hazai pályán MVP lenni.