Persze nem olyan nehéz kitűnni a „keress meg random 12 tárgyat a képre zsúfolt 60 között, hogy kapj egy mozaikdarabot a következő hasonló rejtvényhez” rendszerű játékok tucatjai közül, különösen, mivel a Labyrinth City: Pierre the Maze Detective alapja egy sikeres gyermek rejtvénykönyv-sorozat. Ha csak hallomásból is, de jó eséllyel mindenki ismeri a Where’s Wally/Waldo könyveket, melyekben egy jókora képen kell megtalálni a címszereplőt és általában tucatnyi egyéb figurát vagy tárgyat a tömegben (Hidden Folks, valaki?). Kamigaki Hiro és csapata, a IC4DESIGN, ezt az alapot a labirintusokkal dobta fel, amihez őszintén szólva jobban is illik a videójáték, mint a könyv.

A hosszúnevű játék – amennyire a neten található képek alapján meg tudtam ítélni – igyekszik a lehető leginkább hű maradni eredetijéhez. Ez első pillantásra problémás lehet, mivel azokat a könyveket 7-11 éveseknek szánták (tehát nagyjából az én értelmi szintemhez), de a történetvezetés szerencsére tekintettel van a felnőttebb játékosokra is, így az átvezetők rövidek, kedvesen bugyuták, és persze átugorhatóak.

Találgatom merre menjek

A játék veleje természetesen a feladványok teljesítése. A 10 pálya mindegyikén több szereplőn keresztül juthatunk el a fertelmes gonosz Mr. X-hez, hogy aztán megszökjön előlünk a következő labirintusba. De ahogy az minden veterán játékosnak egyértelmű, a legjobb, ha az extrák után kutatva a kép minden szegletét felderítjük. Minden pályán akad ugyanis több begyűjthető tárgy (hol jól láthatóan, hol elrejtve), egy minijátékot adó jegesmedve, pár egészen extra elem, jelenet vagy ismert figura, valamint egy csomó apró animáció és poén. Persze speedrunnerkedhetünk is, de úgy pont a játék lényege és a bája veszik el.

A grafikai stílus maradt az eredeti: ugyanolyan kellemes, barátságos és részletes mind a pályákon, mind a rövid átvezetőkben. Az animációk többsége egyszerű, de tökéletesen illik a környezetbe, a zene pedig szintén passzol a hangulathoz, és az adott pálya témájához. Rég láttam ennyire harmonikus játékot, amiben még a menü és a begyűjtött cuccokkal díszített dicsőségfal is kerek egészet alkot.

Minden út Párizsba(?) vezet

Az egyedüli probléma a játék rövidsége lehet. A labirintusok idővel kicsit összetettebbé válnak, és 2-3 pályánként felbukkan egy új elem is, ami kisebb változást hoz a fejtörőkbe, de hat óra alatt nagyjából begyűjthető minden főbb emléktárgy. Ha valakit csak a történet érdekelne, ahhoz harmad ennyi idő is elég, viszont az achievement-vadászoknak már nem lesz olyan könnyű dolga.

Összességében a Labyrinth City: Pierre the Maze Detective kedves, barátságos és könnyed szórakozás egy hétvégére, akár családi körben is, nagyjából ehhez árazva. És könnyen lehet, hogy lesz folytatása is.