A játékról írt előzetesünket ITT olvashatjátok!
Egyszer volt, holt nem holt...
Biztos nektek is vannak olyan meghatározó játékok az életetekben, akár korszakonként több is, amire jó visszaemlékezni. Itt most nem arra gondolok, hogy az emlékek megszépítették, vagy egy ultragyi termék gyerekként megtetszett. Valódi értékekre gondolok, amit a közönség és a szakma is elismert. Én magam a PS2-érából tudnék a legtöbb ilyet felidézni, ehhez pedig két kéz sem lenne elég. A Resident Evil egyik oldalhajtásaként aposztrofálható Onimusha-játékok viszont pontosan ilyenek. A még kiforratlan első epizód is nyomokat hagyott bennem, de az utána következők érdemelték ki törzshelyüket a gyűjteményemben és képezik ékköveit mind a mai napig.
Az eredetileg 2002 márciusában megjelent Onimusha 2: Samurai's Destiny az egyik legkülönlegesebb része a szériának. Az eredeti trilógia első és harmadik epizódjától eltérően egy új hőst emeltek be a mítoszba, valamint csak erre a felvonásra jellemző játékmechanikákat is belezsúfoltak. Ezúttal Jubei Yagju áll ki az első rész végén parlagon hagyott Nobunaga Oda és démoni hordák fenyegetése ellen, aki ezúttal nem bánik kesztyűs kézzel (hiszen ebben a kalandban egy tetoválás segítségével gyűjti be a lelkeket a tenyerébe) az emberiséget rabigába hajtó erőkkel. Az átlagos arcú hős és útitársai egy olyan akció-kalandjátékot tárnak elénk, amit még mindig jó érzés játszani – és ezen a téren a remaster-verzió sem vall szégyent.
Régi ismerős, vadonatúj gúnyában
A feldolgozás – amit az eredetit is jegyző szakember dirigált – nagyon korrekt lett. Modernizált irányítás, élsimítás, textúra upgrade, csak a szokásos körök. Még mindig baromi jól néz ki az alkotás, ami köszönhető az előrenderelt háttereinek. Egyszerűen nem tud rosszul öregedni a cím, kivetnivalót maximum néhány karakter arcmimikájában találunk. Lehetőség van „szűken” is tolni, ha a régi 4:3-as képarány a titkos vágyunk. Japán és angol hangsáv is található a szoftveren, így autentikusan is ledarálható a kampány. Sokféle fegyver és játszható hős garantálja, hogy nem laposodik el, a harcok pedig még mindig nagyon kielégítők tudnak lenni. Már csak az, hogy körbevesznek a páncélos élőhalottak, akiknek minden rezdülésére reagálnunk kell, megadja az alaphangulatot, amit remekül komponált zenék kísérnek. Az újratervezett ellentámadás és azonnal ölés mesterévé válhatunk, ami sikerélmény hegyeket vonz maga után, ha ráérzünk. Elégtételként pedig ott van a legyőzött rémségek lelkének felszívása, hogy az így keletkezett pénzmagból fejlesszük felszerelésünket. A Samurai's Destiny viszonylag átlagos játékidővel bír (kb. 10 óra), viszont a kiadó hasonszőrű programjaihoz hasonlóan kiváló szavatossággal rendelkezik. A rendszert teljesen kiismerve szinte átsuhanhatunk a játékon, így érhetünk el egyre jobb rangokat és titkokat. Meglepő módon a minijátékok már alapból nyitva vannak, holott ezekért régen rendesen kellett küzdeni. Az első HD-epizód mentését felismerve nyomulhatunk Samanosuke páncéljában is, de kapunk vadonatúj titkos kosztümöket, a galériában pedig zenelejátszó és tonnányi artwork fogad, de sokfajta beállítást is eszközölhetünk, ha a kedvünk épp úgy tartja.
Haverok, buli, démonok
Ebben a részben vezették be a barátságrendszert, ami több tucat egyedi tárgy cserélgetését teszi lehetővé. Jubei a történetben megismert négy kompániájával szoros barátságot ápolhatunk, ha a megfelelő cuccokkal bombázzuk őket. Itt viszont úgy érzem, hogy talán egy in-game lista ráfért volna a felújításra, hogy ne kelljen jegyzetelnünk vagy több tízéves guide-okat feltúrni az eredményekért (mázli, hogy a régi, papírra vetett jegyzeteim még megvannak!). A csere lehetősége kitolja a játékidőt, ám az elején órákat el lehet verni arany gyűjtögetésre és kísérletezésre. Érdemes is, mert csak így tudjuk irányítani majd társainkat, ha elég jóban vagyunk velük. A történet fel lett szabdalva 100 jelenetre, de rengeteg elágazást rejt, így egy végigjátszás nem is lesz elég a mellékszereplők teljes megismerésére. A főcsapást lazán érintik ezek a dolgok, egyszóval másfajta befejezést nem tudunk elérni, de az odáig vezető út továbbra is pazar.
A csodás harcokat beárnyékolják egy kicsit a rögzített kamerák, ami néhol lehetetlen helyzetekbe sodor bennünket. Vagy tovább futunk, vagy macskareflexeinkkel leinstázzuk a dögöket, de összességében kijelenthető, hogy néhány képernyőn tényleg rémálom küzdeni. Annyiban jobb a helyzet, hogy már nem tankos a kezelés, mert azt senki sem sírja vissza ebben az életben (nem, még a Resident Evil-fanok sem!). Más játékmechanikai gond nem akad, ez a szoftver ennél készebb már nehezen lehetne, úgyhogy kijelenthető, hogy bőven megéri az árát.
20 év elteltével is a legjobb szamurájos videojátékok közé tartozik az Onimusha 2: Samurai's Destiny, ami megőrizte az ősi Capcom stuffokra jellemző pozitívumokat. Egy szeletke múlt gondosan kezelve, amit régi és új belépők is bátran magukhoz szólíthatnak.
A tesztpéldányt a CENEGA Hungary Kft biztosította. Köszönjük!
Character Samanosuke Akechi by （C) Fu Long Production
Guest Creator: Takeshi Kaneshiro
Borítókép forrása: PlayStation Store
