Magyar fejlesztésű játékokról mindig nagy öröm beszámolni, főleg annak a fényében, hogy hazánk stúdiói az utóbbi pár évben igen komolyan kitettek magukért, gondoljunk csak például a Chicken Police-ra vagy az Operencia: The Stolen Sunra! Ehhez a névsorhoz szeretne most csatlakozni a többek között a S.W.I.N.E. HD Remastert is jegyző Kite Games legújabb alkotása, a The Valiant. A kérdés így már csak annyi, hogy vajon hogyan sikerült a pörgős RTS-eiről ismert csapat legfrissebb címe?

Üdvözlet a Szentföldről!

A The Valiant története a keresztes háborúk idejébe kalauzol el minket, a sztori középpontjában pedig két lovag, Theoderich von Akenburg és Ulrich von Grevel, áll. Ezek a férfiak kezdetben még barátként tekintenek egymásra, azonban az első küldetés során rátalálnak egy szent relikvia egyik darabkájára, ami menthetetlenül éket ver közéjük. Ulrich, aki magához ragadja a kegytárgyat, egyre türelmetlenebbé és vérszomjasabbá válik, míg Theoderich egyre inkább kiábrándul a háborúból, és hamarosan vissza is vonul, hogy egyszerű földesúrként, európai birtokain élje le élete maradékát.

Talán mondanunk sem kell, hogy ez az idilli állapot nem tart örökké. Theoderich gazdaságát egy nap ugyanis egy rejtélyes szerzetes keresi fel, aki azt állítja, tudja, mi az az ereklye, amit egykori barátjával a Szentföldön találtak, és azzal is tisztában van, miként bukkanhatnának rá a további részeire. Igen ám, csakhogy közben az Európába visszatérő Ulrich is a relikvia egyesítésén munkálkodik, és ki tudja, milyen sors várna az emberiségre, ha sikerrel jár. Így végül Theoderich-ra hárul a fáradtságos feladat, hogy a kegytárgy elveszett darabjait keresve bejárja a kontinenst, és egykori barátja rémuralmától megmentse az ismert világot.

Régi műfaj, modern stílus

Alapjait tekintve a The Valiant a modernebb, osztag alapú RTS-ek közé tartozik, avagy a bázisépítés és a nyersanyaggyűjtögetés itt a háttérbe szorul, ezek helyett embereink mikromenedzselésére kell odafigyelnünk a pályán. Ráadásul irányítható fegyveresekből sincs túl sok: a küldetések megoldásához általában csak pár hőst és néhány kiegészítő csapattestet kapunk, ezzel garantálva, hogy minden emberünk elvesztését megérezzük. Persze egységeinket helyenként így is újratölthetjük, de összességben elmondható, hogy akkor járunk a legjobban, ha úgy vigyázunk talpasainkra, mint a szemünk fényére.

Jó RTS-hez hűen a The Valiantban is feltűnik egy amolyan kő-papír-olló rendszer, avagy a különböző egységek mind más-más fegyvernem ellen jók, és ezt bizony nem árt figyelembe venni, ha győztesen akarjuk elhagyni a harcmezőt. A lándzsások például röhögve elbánnak a lovassággal, a lovasság az íjászokat gázolja le fél pillanat alatt, az íjászok pedig a lándzsások napját tudják bármikor pokollá változtatni. Emellett pedig a különböző egységek különböző képességekkel érkeznek az összecsapásokba: van például olyan, ami csapdát tud állítani a rohamozó gyalogságnak, míg mások falanx alakzatba összezárva törhetnek át az ellenséges sorokon.

Mindezt pedig remekül kiegészítik a nevesített hősök, akiket folyamatosan oldunk fel a kampány során, és akik mind más és más fegyvernemet képviselnek. Ők fejenként három képességfával, rengeteg hasznos képességgel és egy brutális sebzést kiosztó ultival érkeznek a csatába, így sokszor önmagukban is meg tudnak fordítani egy-egy összecsapást. Nem árt azonban, ha vigyázunk velük, ugyanis, ha egy ilyen karakterünk meghal, akkor általában az adott missziót is bukjuk.

A fenti mechanikák összessége egy kellemesen mély, de azért nem túl bonyolult harcrendszert eredményez, aminek hála a The Valiant már közepes nehézségi fokozaton is elég gondolkodtatónak mondható, főleg akkor, ha az ember nem egy vérbeli RTS-veterán. Így egyedül azt sajnáljuk, hogy a kampány nem tudott minden ízében felnőni ezekhez a mechanikákhoz. A küldetések között akad ugyan pár izgalmas vagy látványos darab, de a sztori elején lévő missziók például kimondottan laposnak és unalmasnak érződnek, nem igazán tudják berántani az embert a keresztes háborúk vérzivataros korába.

Egymás ellen minden jobb?

A The Valiant a kampány mellett természetesen többjátékos módokat is kapott. A kooperatív küldetésekben többedmagunkkal verhetjük le a hullámokban érkező ellenséget, míg a PvP módban egy vagy két másik játékossal akaszthatunk tengelyt. Utóbbiban lényegében a térkép közepén elhelyezett kontrollpontokért küzdünk, de az összecsapásokban helyet kapott némi bázisépítés és nyersanyag-menedzsment is. A térképen szétszórva ugyanis aranybányák és fűrésztelepek találhatóak, mi pedig ezeknek az elfoglalásával (és megtartásával) tudjuk előteremteni a katonák toborzásához szükséges pénzt, valamint a védművek felhúzásához elengedhetetlen faanyagot.

És bár ez elsőre nem feltétlen tűnik túl mély játékmenetnek, a The Valiant érzésünk szerint így is leginkább PvP módban tud tündökölni. Itt ugyanis egyszerre kell támadnunk és védekeznünk, külön odafigyelve, hogy az egységeink a számukra legelőnyösebb célpontokkal konfrontálódjanak, ráadásul ezek mellett az erőforrásaink menedzselése is a nyakunkba szakad. Ezen a téren így egyedül azt sajnáltuk, hogy a The Valiant nem túl népes játékosbázisa miatt (ami talán a kevésbé népszerű műfajból adódik) elég sokat kellett várnunk egy-egy multis meccsre.

Gyönyörű középkor

Végezetül pedig komoly hiba lenne megfeledkezni a The Valiant technikai oldaláról, már csak azért is, mert ezen a téren valósággal remekel a Kite Games alkotása. A zenék például ritka fülbemászóak, és a szinkron is kimondottan erős lett, főleg más AA kategóriás címekhez képest. Dicséret illeti még az optimalizációt is: mi a tesztelés során egy középkategóriás gamer laptopon próbálgattuk a játékot, és az fps végig szilárdan tartotta magát, magas grafikai beállítások mellett is, valamint bugokba se nagyon futottunk bele.

Ezeken túl azt is érdemes elmondani, hogy a The Valiant valami gyönyörűen néz ki. A pályák legtöbbje piszok hangulatos és változatos, valamint az egységek kinézetére sem lehet egyetlen rossz szavunk sem. Az pedig külön öröm, hogy a Kite Games alkotása magyar felirattal érkezik, így azok is bátran elmerülhetnek a középkori kaszabolásban, akiknek az angolja nem olyan erős.

Ilyen a tisztes iparosmunka?

Mindent összevetve a The Valiant egy olyan címnek mondható, ami nem mutat túl sok újdonságot, de amit vállal, azt (nagyjából) maradéktalanul teljesíti. Az összecsapások kellemesen mélyek, a kampányban akad pár emlékezetes pillanat, maga a játék pedig gyönyörűen néz ki, azonban az összképből hiányzik az a kis plusz, ami a korrekt alkotást emlékezetessé tenné. Ha pedig ehhez hozzávesszük a 40 eurós árcímkét, akkor kijelenthető, hogy a The Valiant jelenleg sajnos csak az RTS-ek keményvonalas rajongóinak ajánlható nyugodt szívvel.