Tesztek

Nem csak kishazánkban örvendenek komoly népszerűségnek a szőke hölgyemények a róluk kreált viccekkel, külföldön is jókat kacagnak egy-egy szőke poénon. Az eddig ismeretlen Wizarbox csapata úgy gondolta, hogy behozza a szőke nős témát a játékvilágba, méghozzá egy kalandjáték keretében. Ehhez segítségül hívták Steve Ince-t, akinek komoly tapasztalatai vannak a műfajban (mind történetírás, mind rajzolás, mind programozás terén). Steve jó húzásnak bizonyult, hisz a végtermék ha nem is átütő siker, de igazán remek kis program lett.

Az Ultimate Spider-Man képregény-sorozat ránézésre is arra született, hogy egy nap látványos videojáték készüljön belőle. De vajon a furcsa rajzstílussal begbolondított Pókembert elkerüli az adaptációk ezeréves átka?

Az akciójátékok főhősei mindig is jók voltak, akik a világ megmentésére és a gonosz elpusztítására törekedtek. 1998-ban egy drasztikus változáson esett át a játékipar: megjelent az első Thief, amiben egy mestertolvaj szerepét játszhatjuk és nem éppen a jó oldalon állunk. Ezt követte még pár hasonló játék, mint a Postal, amiben egy fekete ruhás, agyilag nem éppen a topon lévő ámokfutót irányítunk (és ráadásul még élvezzük is).

A nyolcvanas évek végén alapított Eurocom, és a valaha a konzolpiac egyik legnagyobb szereplőjeként elhíresült, mára kiadóvá csökevényesedett SEGA vállalkoztak rá, hogy az idei, Pekingben tartott olimpiát virtuális változatban elhozza a számunkra. A cégek előtt két lehetőség volt: vagy a Commodore 64 óta a stílus velejárójának gondolt "nyomkodd a gombokat" stílust folytatják, vagy teljesen újragondolják a műfajt.

A csehek nagy rajongói lehetnek a ’93-ban startolt X-Com/UFO sorozatnak. 2003-ban a cseh Altar elindította az „UFO: After-” sorozatát, amely 2007-ig három részt élt meg (Aftermath, Aftershock, Afterlight - és nem, nem fogok elsütni egy aftershave-es vagy afterpartys poént sem), és bár átvett ötleteket az őstől, mégis nagyokat csavarintott a jól bevált elemeken. Ez valószínűleg nem tetszett a szintén cseh Chaos Conceptnek, amely 2007-re kijött a saját elképzelésével. Az UFO: Extraterrestrials, ha jószívűen szeretnék fogalmazni, az eredeti X-Com előtti tisztelgés, ha kevésbé finoman, akkor pedig paradox kifejezéssel élve a legnagyobb rókabőr, ami idáig valaha is lekerült a kis szürke emberkékről.

A Sony még 2004-ben adta ki a Singstar című játékát PlayStation 2 konzolra. A két mikrofonnal hazavihető első lemezen 30 együttes, illetve énekes ismertebb dalait találhattuk meg. Nem kellett más, csak a jól bevált PS2, és indulhatott is a buli. Aztán a PlayStation 3 megjelenése után a program átköltözött az új generációra (bár a kiadó a PS2-re is folytatja a megjelentetést), óriási sikert aratva, az online hálózat lehetőségeit kihasználva: akinek ugyanis nem volt elég az alapjáték, az vehetett dalokat az interneten, illetve feltölthette videóit a világhálóra.

A finn székhelyű BugBear a millenniumi 2000-es esztendő óta van jelen a videójáték-piacon. Már a kezdetek óta különböző területeket felölelő autóversenyes-játékokat készítenek, melyek közül a legismertebb a FlatOut című roncsderbis mestermunkájuk két része. A folytatás a sorszámozást elhagyva eredetileg csak X360-verziónak készült, de a felső vezetés végül úgy döntött, kiadják idén nyáron számítógépekre is.

Aki a PC-k térhódítása előtt is rendelkezett számítógéppel (ez jobbára a Commodore cég valamelyik népszerű gépét – Plus 4, Amiga vagy a jó öreg 64-es – jelenthette) és érzett némi vonzódást a stratégiai játékok felé, az aligha kerülhette el a találkozást a Cinemaware 1986-ban megjelent remekművével. Egy megkapó hangulattal rendelkező, a XII. századi Angliában játszódó „tilitoli” (körökre osztott) játék hagyta el a készítők műhelyét, hogy hosszú órákra szegezze gép elé a játékost, aki addig nem nyugodhatott, míg az utolsó területet el nem hódította a gaz normannok elől. Sikerét köszönhette az akkoriban gyönyörű grafikának, a fülbemászó zenének (amiből ugyan nem volt sok, de azt az egyet aztán boldog-boldogtalan fütyürészhette iskolába menet), és hogy tulajdonképpen a játékos arra a néhány órára a középkorban érezhette magát.

A Liquid Entertainmentről talán kevesen hallottak, esetleg a nemrég megjelent Rise of the Argonauts juthat egyesek eszébe, pedig a fejlesztőcsapat már elég régóta nyomja az ipart, bár átütő sikert eddig nem értek el. Első játékuk, a Battle Realms körül pedig még 2001-ben meglehetősen nagy láz tombolt a megjelenés előtt, s bár a játék nem keltett senkiben csalódást, hamar és méltánytalanul elfelejtette a nagyközönség, s ma már csak azok emlékszünk rá, akiknek ott pihen a polcán. Sajnos nem vagyunk sokan…

A Star Trek-rajongók egyik legnagyobb álma, hogy egyszer ők is a kapitányi székbe ülhessenek, és a legénységnek dirigálva, technoblabla nyelven beszélve, romulánokat és klingonokat intézzenek el a jól felfegyverzett hajójukon, vagy épp a Bolygók Egyesült Föderációjának a területét diplomáciai úton toldják meg egy-két csillagrendszerrel. Nos, ezek a vágyak valóra válhatnak végre, és nem csak a Star Trek-rajongók fognak jól szórakozni rajta.

Valahogy mindig jobban kedveltem a TPS műfajt az FPS-nél a lövöldözős kategórián belül. Igenis hangulatosabb, ha látom a szereplőt, jobb érzés úgy irányítani a karaktert, hogy egy valódi háromdimenziós modell lépked a képernyőn. Játék közben lassan megismerem mozgásrepertoárját, kitapasztalom erősségeit és gyengeségeit, s nem csupán egy kéz, jobb esetben (manapság) néhány jól kidolgozott fegyvercső lengedezik az orrom előtt. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy a jó öreg „első személyű lövölde” mára már a múlté, ez kizárólag csak saját, szubjektív véleményem.

Az Insecticide a Crackpot Entertainment fejlesztőcsapat első próbálkozása mind PC-re, mind Nintendo DS platformra, így a játékosoknak egyelőre még nincs viszonyítási alapjuk. Azonban az mindenképpen biztató tény, hogy a fejlesztésben olyan, többek között a Lucas Artsnál korábban dolgozó mesterek vettek részt, akiknek például Day of the Tentacle-t köszönhetjük. Sajnos eddig nem készült a játékból dobozos változat (valószínűleg nem is fog), így aki hozzá szeretne jutni, annak a termék hivatalos oldalán levő online letöltés ad erre lehetőséget. Természetesen a játéknak lesz egy második, befejező része is, amiből megtudhatjuk, mi történt hőseinkkel.

Valahogy a vadnyugat, mint olyan, elkerüli a játékkészítők figyelmét, igen kevés alkotás készül ebből a korszakból. Inkább kiadják a negyedik kiegészítőt valamely második világháborús játékhoz, vagy már eleve a folytatáson dolgoznak, millió fantasy vagy sci-fi témájú alkotás jelenik meg a piacon, de vadnyugati nem, emiatt igencsak keresgélnünk kell, ha revolverhősökké szeretnénk válni egy unalmasabb délutánra.

A klasszikus kalandjáték mára meglehetősen rétegműfajjá vált. Ennek okai az akciócímekhez képest jóval lassabb játékmenet, kevesebb izgalom és a több gondolkodást igénylő feladatok. Ennek ellenére most egy klasszikus kalandot fogok ajánlani, nem csak a műfaj szerelmeseinek. A Still Life ugyanis több olyan tulajdonsággal bír, amelyek más műfajok kedvelőinek is csábító lehet.

Az addig ismeretlen finn Bugbear fejlesztőcsapat, látván a Colin McRae Rally-széria menetelését, saját raliszimulátor fejlesztésébe kezdett. És hogy minél jobban eltérjenek a konkurenciától, teljesen más korba helyezték a játékukat, egészen a 60-as / 70-es évekig mentek vissza. A projektet az osztrák JoWooD vette szárnyai alá, és elmondható, hogy nem döntöttek rosszul, a Rally Trophy a leglátványosabb és legélvezetesebb szimulátor lett a játékpiacon.

Gran Turismo, az elnevezés, amely olasz autógyártók fejéből pattant ki még az ’50-es évek elején. Jelentése inkább afféle jelölés, vagyis a régi és a mai elfogadott értelmezés szerint is nagyteljesítményű autót takar, hosszú távú utazásokra. Ezek alapján találó névválasztás volt a Sony részéről 1997-ben ennek a jelzőnek felhasználása, hiszen az autószimulátorok körében igazi nehézsúlyú, és hosszú életű sorozat indult útjára. Az ötödik felvonásra ugyan még bő egy évet várnunk kell, de hogy ez az idő ne tűnjön olyan soknak, megkaptuk a várva várt folytatás „bevezetőjét”, idegen szóval: a prológust.

Ha valaki kimondja azt a szót, hogy Franciaország, sokan rögtön rávágják, hogy bagett. Pár embernek talán még beugrana Párizs, az Eiffel-torony, vagy a Tour de France. Viszont kevesen lennének azok, akik mosollyal az arcukon vágnák rá, hogy kalandjáték. Bizony, eme érdekes műfaj nem kevés alkotást köszönhet már a derék franciáknak. Ezen nemzet fiaiból és lányaiból verbuválódott fejlesztőcsapat, az Index+ készítette el jelen írásom alanyát, a Dracula: Resurrectiont.

A Croteam talán nem cseng ismerősen a Guru olvasóinak fülében, ami nem csoda, hiszen nem sok játékot fejlesztettek létezésük óta. Sőt, hogy pontosabban fogalmazzak, csak egyetlen játéksorozatot fejlesztettek. De mégis, cikkünk alanya képes volt olyan sikert elérni, ami, ha nem is nemzetközi, de regionális ismertséget mindenképpen szerzett a kis csapatnak, hiszen több helyen az év fejlesztői lettek, sőt egyszer a Game of the Year díjat is megszerezték azzal a bizonyos játékkal, melynek neve Serious Sam.

Korábban már volt szerencsém egy hasonló szimulátorhoz, de az más fejlesztőcsapattól érkezett és szórakoztató volt – nem úgy, mint jelen cikkünk alanya, amely az ismeretlen IceBytes garázsából érkezett…

Számtalan második világháborús FPS jelent már meg az elmúlt években. Lassacskán leáldozik a műfaj csillaga, újat sok esetben már nem képesek kihozni belőlük, kissé unalmassá váltak ezek a játékok. Ám a Medal of Honor : Allied Assault az első volt a sorban, a minta, amit sok hasonló játék követett, és azóta legendává vált. Hiába telt el sok év, gyakran még most is a Medal of Honorhoz mérjük a trónkövetelőket.

A mai napig méltán híres, bár már lecsengőben lévő Tarzan karaktere 1999-ben újra belopta magát az emberek szívébe, a Disney által készített animációs filmfeldolgozásában, hogy elmesélje a majomember kicsit más köntösbe helyezett klasszikus történetét.

Az 1995-ben alakult BioWare fejlesztőcsapatnak nem kellett sok idő, hogy berobbanjon a játékvilágba. Három évvel alapításuk után olyan művet tettek le az asztalra, mellyel rögtön elérték azt, amire más stúdiók egy évtized alatt sem képesek: örökre beírták nevüket a videojátékok történelmébe. Ehhez „mindössze” annyit kellett tenniük, hogy megalkossák minden idők egyik legjobb szerepjátékát, melynek neve: Baldur’s Gate.

A Cryteket három török testvér alapította, név szerint Faruk, Avni és Cevat Yerli. A Far Cry eredetileg a CryEngine nevezetű grafikai motor technológiai demonstrációjának indult, végül egy játékot készíttek belőle.

A God of War 2005-ös PS2 debütálásakor azonnal történelmet ír. Az év szinte összes díját besöpörve azokkal is megszerettette a hack ’n’ slash akciójátékok műfaját, akik idegenkedtek tőle. A semmiből jött szuperhős Kratos azóta túl van második PS2-es megmérettetésén sőt, a Ready at Dawn vállalkozva a lehetetlennel elkészítette a játék PSP-verzióját. Hogy milyen lett? Amilyennek vártuk: ISTENI!