Tesztek

Egy indie meta-FPS a videojátékok történelméről, megmosolyogtató referenciákkal és egy kultikus skót író jegyezte történettel. Ez volna a Bedlam, egy videojáték-paródia, amely groteszk módon épp videojátékként nem állja meg a helyét.

Marvel- és úgy általában LEGO-rajongóként a 2016-os várólistámon igen előkelő helyet foglalt el a LEGO Marvel’s Avengers, és a játék kézhezvételét követően kifejezetten lelkesen vágtam neki a világmegváltó kalandnak, hogy aztán kissé savanyú szájízzel álljak fel a TT Games legújabb munkája mellől. A folytatásból az is kiderül, miképp lett a kockavilág Bosszúállóiból az idei év első csalódása.

Napjainkban a hobbifilmes technológiák és eszközök olyan olcsóvá és széles körben elterjedtté váltak, hogy gyakorlatilag bárki készíthet FMV kalandjátékot. Ebbe vágta a fejszéjét a Zandel Media is, s bár egyelőre nagyon keveset mutatnak meg belőle, de amit igen, az elég jó.

A boszorkánymesterek összefogtak az égből aláhulló Árnyak serege ellen, a játékosok pedig egy kétdimenziós pixel-MOBA képében csapják szét a támadó hordákat, melyek mintha a Heart of Darkness szörnyetegeiből állnának. Jó kis recept, nézzük meg közelebbről.

A Thomas Was Alone után Mike Bithell egy teljesen más, lényegesen komolyabb fába vágta a fejszéjét. A Volume a lopakodós játékok desztillált esszenciáját párosítja az akciójátékok pergő ritmusával, majd csomagolja az egészet egy érdekes történetbe.

Bajba jutott birodalmak utolsó pillanatban bevágtató hőseiből sosem elég, főleg ha a Civvel nyakon öntött fantasyközegbe érkezik egy újabb bátor jelölt. Szerencsére ez a mostani nem egy sánta gebén jött, mert a gyorsaság kulcstényező lesz...

Amennyiben a hype-nak lenne mértékegysége, az 2015-ben mindenképp egy egységnyi GTA V vagy Witcher 3 lenne: rég volt olyan esztendő, mikor szó szerint alig pár hét távolságra, ráadásul tavasszal jelent meg két monumentális, valami furcsa véletlen folytán sandbox játék, pláne olyan minőségű, mint amit a nyugati és a keleti csapat hozott össze. Mert ahogy a GTA V újraírt mindent, amit az akciójátékokról eddig tudtunk, úgy forgatja fel fenekestül a szerepjátékok műfaját a Witcher 3.

A Mortal Kombat sorozat végre megtalálta az útját a 2011-es reboottal, hiszen végre kiderült, hogy semmi szégyenkeznivaló nincs abban, ha a széria visszatér a kétdimenziós játékmenethez. Ezen az úton indul tovább a frissen befutott Mortal Kombat X is, amely azonban nem fél a változtatásoktól. Most kiderül, hogy megérte-e annyit várni a folytatásra!

A Vectide parancsnok dermedten nézte a közelgő inváziós flottát, ez már a harmadik támadás két nap alatt - morogta maga elé bosszúsan. Valószínű, hogy eközben a homlokán mély barázdákat formál a tehetetlen düh, már ha lett volna homloka. De csak egy tudattal teli tartály volt egy gép belsejében...

Másfél évet várni egy játék átiratára indokolatlanul sok időnek tűnhet, de ha egy epizóddal utoljára hét évvel ezelőtt jelentkező sorozatról van szó, a hosszú türelmi idő igazából kellemes kényszer – főleg ilyen végeredménnyel.

Azon gondolkodom, vajon mi volt az Iridium Studios szándéka ezzel a játékkal. Ha interaktív animációs filmet akartak csinálni, akkor rosszul álltak neki. Ha egy stratégiai játékot szerettek volna összehozni, akkor annál is rosszabbul fogtak hozzá.

Az Osztó, egy kámzsás ronda alak göcsörtös kezeivel bűvöli előtted a lapokat. A játék még csak most kezdődik, eddig kegyes voltam hozzád – nevet cinkosul, és nem rest megtréfálni téged, mintha a sors igazságtalansága nem vetne már így is elég súlyt a hátadra.

Egyetértesz azzal, hogy egy túlélőjátéknak a túlélésről, életről és halálról kell szólnia, és az se baj, ha mellé hardcore játékmenet, funkcionális grafika és nehézkesen kezelhető interfész társul? Nos, ha igen, akkor megtaláltad a számodra ideális játékot.

Fellélegezhetnek a GTA-k halomra lőtt rendfenntartói, az Enforcerben ugyanis végre nekik áll a zászló: trafizás, szondáztatás, erélyes letartóztatások és (olykor) lőporos drogháborúk várnak ránk a brazil járőrszimulátorban.

Immáron hat esztendeje tesztelek minden évben Assassin’s Creed-játékokat, és az első részt leszámítva mindegyiket szerettem, a folytatásokban mindig megtaláltam azokat az elemeket, amelyek hosszú órákra lekötöttek, és nem nagyon értettem egyet azokkal, akik részről-részre a sorozat hanyatlásáról beszéltek. Egészen mostanáig.

A Codemasters nem kis motorblokkba vágta a csavarkulcsát, mikor kezébe vette a száguldó cirkusz sorsát 2008-ban. Bár az első rész nem sikerült fényesen, a széria azóta folyamatosan javuló formát mutatott – éppen ezért nézhetünk most vegyes érzelmekkel a 65. Formula 1-es idényt feldolgozó epizódra.

A Nordic Games nem feltámasztotta a népszerű sorozatot, hanem fogta a hulláját, kisminkelte, és az off-road vezetési élményre éhes rajongók elé lökte, hogy ízekre szedjék. Talán kissé erős fogalmazás, de nehéz bármit mondani egy olyan játék kapcsán, melynek legnagyobb erénye, hogy elkészült.

Orvosnak lenni nem csak munka, hanem valódi hivatás. Az embernek nincs nyugta, nincs szabadideje, idehaza még csak jó fizetése sincs. Van viszont az életek iránt érzett felelőssége, és egy kalapácsa, amivel minden bordát és koponyát ripityára törhet.

2013 legnagyobb játéka idén az új konzolgenerációt is megostromolja, de vajon elég kraft maradt a programban ahhoz, hogy egy év elteltével másodszor is a nyakunkba vegyük Los Santos városát? A válasz szinte nyilvánvalóan igen, noha nem szabad elmennünk a tény mellett, miszerint a megújult GTA 5 még mindig ugyanaz a játék, amit tavaly óta folyamatosan nyúzunk a sok-sok éves masinánkon.

A Deadline Games nevű kis dán csapat 2005-ben bemerészkedett a külső nézetes, nyílt világú akciócímek GTA uralta terepére, bő humort és némi chilit csempészve a jól ismert receptbe, a végeredmény pedig meglepő módon egész jóízűre sikeredett.

Szép dolog a nosztalgia, de meg kell szabni egy határt, hogy tudjuk, mettől régimódi valami, és mettől elavult. A két fogalom ugyanis nem ugyanazt jelenti: az elavult dolgokat a kor embere nem élvezi, a régimódit viszont megtanulhatja újra értékelni.

A GTA Online-ra fél hónapot vártak a GTA V vásárlói, csak hogy belekóstoljanak, milyen is az, amikor a sorozat íncsiklandó receptjét MMOG-fűszerrel szórják meg. Az elvárásoknál már csak a technikai kihívások és a szűk határidők lehettek idegőrlőbbek.

Aligha volt olyan játék az elmúlt három évben, amit akkor várakozás előzött volna meg, mint a GTA V-öt. Szeptemberben azonban véget ért a fél évtizede tartó böjt, és grandiózus cikkünkből kiderül, hogy a Rockstar legújabb alkotása megugorja-e a rajongók által elképesztően magasra helyezett lécet.

Csupán másfél évig tartott, míg a Blizzard összeszedte magát, és konzolra is átvitte tavalyi sikerjátékát. Több évtizede nem volt már konzolos Blizzard-cím, így mindenképp nagy fába vágta a fejszéjét a stúdió. Örömmel mondhatjuk, hogy tökéletesen vették az akadályt!