Tesztek

A Saints Row San Andreas-szagú utcai bandája a második részben elborult bűnszövetkezetté, a harmadik etapban pedig celebstátuszban leledző konzumkirállyá fejlődött. Innen már csak a csillagok felé törhetett a népszerűség, ami meg is történt, a sorozat ugyanis egy kacagtató inváziós sci-fivel tér pihenőre.

Két évet vártunk a Mortal Kombat-sorozat legújabb részére, és ki tudja hányat a széria PC-s visszatérésére. Az eltelt idő viszont nem veszett kárba, köszönhetően a kiváló portolásnak és korunk talán legtartalmasabb bunyós játékának. Csak egy dologra kell figyelned: hogy legyen kontrollered.

Inafune Keidzsi úgy néz ki, megtalálta a helyét: a Capcomtól való viharos távozása után végre megérkezett az első játéka, ami hazájában annyira sikeres lett, hogy már a folytatásról tárgyalnak. De tényleg megérdemel egy második részt a gyenge kivitelezésű, bár remek alapötlet?

Ügyes srácok dolgoznak a Telltale Gamesnél: fogtak egy jól bevált receptet és újrafőzték, pár alkotóelem kicserélésével. Persze ami egyszer bevált, azon tényleg fölösleges változtatni, márpedig ismert játékfigurákkal pókerezni még mindig jó móka.

Commander Video másodszorra is felhúzza a nyúlcipőt, hogy a szivárvány szelével hajtva rohanjon végig minden idők egyik legbarátságosabb, legtarkább világán, ahol még a szemetesnek is szeme van, és csak egyetlen feladat akad: elérni a képernyő jobb szélét!

A Rockstar lehetetlent nem ismerő brigádját leszámítva senki sem tudhatta előre az eredetileg Nintendo DS-re írt Chinatown Warsról, hogy hordozható formájában nemcsak megőrzi a GTA-stílusjegyeket, de azokat csúcskategóriás konzolok módjára fejleszti tovább. Pedig így történt.

Golyózápor, kézitusa, klisés karakterek, vérpatakok és kacagtató egysorosok: a The Showdown Effectben minden megvan, ami egy bájosan agyatlan akciófilm-paródiához kell. A rendezés viszont nem az igazi, a népes nézősereg így (egyelőre) elmaradt…

Úgy tűnik, hogy idén az Electronic Arts játékai nem fogják megdönteni az eladási rekordokat. Múlt hónapban ott volt a bénácska Medal of Honor, most pedig csikorgó kerekekkel befarolt hozzánk a Need for Speed: Most Wanted is, ami… hát, már nem igazán Need for Speed. De vajon ettől még jó játék? Nos, a választ cikkünkben megtalálod.

GTA III átiratnak indult, de végül önálló játék lett belőle. Egy évtized után elkészült a Retro City Rampage, amely a lehetetlennel dacolva tuszkolta a 8-bit korlátai közé a sandbox játékstílust, menet közben mindenkit kiparodizálva.

Egy vallomással kell kezdenem: néhány hónappal ezelőttig nem sokat hallottam erről a német fejlesztésű RPG-ről, pedig a The Dark Eye (Das Swarzen Auge) már igen tekintélyes múltat tudhat maga mögött. Eredetileg egy papír-ceruza-dobókocka alapú asztali szerepjátékról beszélhetünk, melyet egy bizonyos Ulrich Kiesow alkotott meg, s ami először 1984-ben dobogtathatta meg a derék germánok szívét. A játék sikert sikerre halmozott, így 2008-ban elérkezett az idő, hogy Aventuria világa végre virtuálisan is elénk tárja a maga valóságát, melynek eredményeként a digitális verzió hazájában egyaránt besöpörte az év szerepjátéka, a legjobb történet, és a legjobb játékzene díjakat is. Kell ennél jobb ajánlás?

Egy évtizeddel ezelőtt a konzolpiac legmeghatározóbb szereplője a Sony volt a PlayStation 2-vel. Abban az időben volt igazán jó konzolosnak lenni, ugyanis nem Hirai Kaz két szép szeméért talált gazdára több mint 120 millió gép, hanem szükség volt az évtized talán legerősebb exkluzív felhozatalára, amiben minden egyes réteg megtalálta a neki tetsző alkotást. Ezen a platformon született meg a később trilógiává avanzsált Sly-sorozat is.

Ha azt kérdezném, hogy ismeritek-e a Rovio nevét, valószínűleg a többség habozás nélkül rávágná, hogy „persze, Angry Birds!”. Az immáron világhírű sorozat 2009-ben indult el hódító útjára, és mára szinte minden platformon megtalálható. Jobbnál jobb részek és kiadások követték egymást, no meg rengeteg plüss, kulcstartó és miegymás. Egyből megszerettük az agresszív madarakat, akik a csúnya, buta, gonosz malacok ellen vívják máig is végeláthatatlannak tűnő csatájukat. Ám mi van akkor, ha ezúttal a sötét oldal táborát kell erősítenünk?

Egy szó: Tunneler. Ha ennek hallatán a felismeréstől úgy érzed magad, mint akit nyakon vágtak egy elcsalt osztott képernyős párbaj után, már rohanj is a tárcádért, és hívd a kétgyermekes szomszéd Ferit, mert ideje nosztalgiázni! De még mindig itt ülsz, ugye?

A GTA IV után kicsit féltünk az L.A. Noire PC-s portjától, de a Rockstar ezúttal nem esett ugyanabba a hibába, és egy szinte tökéletes átiratot hoztak el a gépeinkre.

Azt hiszem, nem is kell jobb ajánlólevél egy játékhoz, ha azt írom róla, hogy múzsái között olyan indie-klasszikusokat találunk, mint a Machinarium és az Insanely Twisted Shadow Planet, miközben saját egyéniségét is megőrzi és csillogtatja...

A Glu fejlesztői remek kis akció-stratégiai játékkal rukkoltak elő, melyben az ígéretes címhez hűen szamurájok és zombik ütköznek meg egymással. Hullnak a végtagok, kattognak a fogaskerekek, peregnek a játékkal töltött percek…

„Miután a több éves káosz füstje elült, gyakran tettem fel magamban a kérdést: vajon mi hajtotta az embereket, hogy részt vegyenek a mészárlásban? Hogy fegyvert ragadjanak és a másik ellen fordítsák? Erőfitogtatás volt mindez, hogy bizonyítsanak maguknak, ki az erősebb? Megmutatni a szülőknek, testvérnek, feleségnek, milyen jól áll az egyenruha? Esetleg a remény lebegett a szemek előtt, hogy a háborúból sikerül élve visszatérni és a fiúknak lehet esténként mesélni a vitrinbe kirakott kitüntetésekért végrehajtott küldetésekről? Netán a zsold tűnt vonzónak? Magam sem tudom a választ, ám a kezdeti lelkesedés érzése, mely bennem is égett, az ágyúgolyóktól szakadó végtagok és golyó szaggatta testek forgatagában hamar átadta a helyét a bizakodásnak, hogy nem az én nevem lesz a következő a halálozási listán.” (Scott Riley tizedes emlék-töredékei a II. világháborúról)

Amikor először hallottunk az Inversionről, azt hittük, hogy jó lesz, mert hát hogy lehetne elrontani egy olyan szuper ötletet, mint a szabadgravitációs játékmenet? Nos, a Saber Interactive megtalálta a módját: hagyjuk ki a játék legfontosabb részét.

Annyira jó lenne, ha végre jönne egy MMOG, ami felkorbácsolná az évek óta tükörsimán feszülő állóvizet a játékipar eme szegmensében. Ha végre jönne egy olyan játék, amelyben a hardcore- és a kocajátékos is megtalálja a számításait, ami egyaránt szórakoztató az első húsz és a kétszázadik óra után is. Az Age of Conan készítői most ismét tettek egy próbát ennek teljesítésére.

Vannak játékok, amik soha nem avulnak el. Igen, ritka jelenség ez, ám nem példa nélküli: gondoljunk csak a Doomra, ami 1993 óta ugyanolyan élvezetes, vagy a Super Mario Bros. 3-ra, melynek utolsó világa még most is megizzaszt, de valahogy képtelenek vagyunk félbehagyni. Azt lehetetlen előre megjósolni, hogy mely játékok lesznek örök darabok, főleg mostanában, mikor szinte csak folytatások uralják a AAA-piacot. A GTA-kkal viszont a Rockstar eddig egyszer sem lőtt mellé, és bár a GTA III kissé megkopott 2012-re, a Vice City bűntől ragacsos cukormáz-városa most is legalább annyira vonzó, mint tíz évvel korábban -- pláne, hogy ma már az egész elfér a zsebünkben, így a hideg téli buszozások során is kijut a karibi hangulatból.

A lassan 15 éves múltra visszatekintő Tribes-sorozat idén áprilisban újabb fejezethez érkezett. A legújabb rész láttán felemás érzések kavarogtak bennünk, de ugye mindenki ismeri a mondást: olcsó lónak (hát még az ingyenesnek) ne nézd a grafikai részletességét!

Egy évvel az egész bolygót megrázó esemény után egy magányos férfi érkezik a romos Haventonba, hogy megtalálja a szeretteit. Ugyan most nincsenek szupermutánsok, akik az életére törnének, ám hősünk még sincs biztonságban. A lerombolt világ így is veszélyekkel teli hely, és a legfontosabb szabály, amit meg kell tanulni, hogy minden helyzetben őrizd meg a hidegvéred.

Elgondolkodtál már valaha, hogy milyen élmény az, amikor végre puskavégre kaphatod az áhított vadat? Esetleg már megtapasztaltad az érzést -- netán nem csak monitor előtt ülve --, de a szarvasoknál valamivel nagyobb kihívásra vágysz? Akkor a Carnivores: Ice Age pont neked való!

Sokszor megesett már velem, hogy egy régi horrorfilm előtt ragadva megmosolyogtam a néhány évtizeddel korábban még vérfagyasztónak ítélt jeleneteket, sőt rosszabb esetben egyenesen kínosnak éreztem azokat. A művészi ijesztgetés rajongóival persze órákon át lehetne vitatkozni azon, mennyire is központi tényező a látvány, ha a frászt kell hozni szerencsétlen nézőre, mindazonáltal némi kétkedéssel vágtam bele a Superflat Games 8-bites grafikájú, túlélőhorrorként hirdetett játékába. Hogy aztán kiessek a székből ijedtemben.