Tesztek

A Serious Sam új változatainak mecénásából az egyik leggazdagabb, legfurcsább termékpalettával rendelkező kiadójává válni nem egyszerű mutatvány, de a Devolver Digital idén is megmutatta, hogy nem lehetetlen kivitelezni – főleg, ha madarak is támogatják az embert.

Bár a 4X-játékok kora leáldozóban van, akadnak még fejlesztők, akik életben tartják ezt a remek stílust. Olyanok, mint az orosz Mozg Gaps emberei, akik mobilos Into the Void játékukat épp most ültették át PC-re. De bárcsak ne tették volna!

A tavalyi Football Manager tesztünket annak reményében zártuk, hogy talán idén meglepnek minket az SI Games fejlesztői, és valami olyannal rukkolnak elő, amivel újra visszaállíthatják a sorozat megkopott fényét. Vajon sikerült mindez?

Rico Rodriguez, minden diktátor és fizikatanár rémálma visszatért, ezúttal pedig a Mediterráneumban rak rendet a maga sajátos módszereivel. Azúrkék tenger, gyönyörű tájak és nonstop pusztítás – lássuk, hogy sikerült a széria legfrissebb darabja!

A nevem Bond, vagyis Boakye..., Consecrate Mawusi Boakye - szóval valahogy így mutatkozna be az új Forgotten frakció hőse. A Shadows expanzió ugyanis a kémjátékról szól, igaz nincs martini, se rázva, se felkeverve, de ezek az alakok kilopják a 4x-ből még a szemedet is!

Nehéz szülés volt, de végre itt van közöttünk Max, immáron az Avalanche Studios alkotásában, hogy az országutak bandái rettegve meneküljenek a homokdűnék alatti titkos rejtekhelyek biztonságába, mikor meghallják nevét, vagy éppen autójának közeledtét.

Komor hangulat, brutális ellenfelek, óriási szörnyetegek, minden sarkon ott leselkedő halál. Akik kenik-vágják a King’s Fieldeket, Souls-játékokat, sőt még a Bloodborne-t is végigjátszották már legalább háromszor, azoknak jelenleg várniuk kell a DS harmadik epizódjáig. Hacsak nem állnak neki egy új, egeres indie kalandnak.

Nem sok játékkészítőnek adatik meg, hogy fél évtizednél is többet ülhet a következő játékán, de ha az embert Kodzsima Hideónak hívják, gyermeke pedig az a sorozat, amely hegyeket mozgat meg és gépeket ad el, akkor semmi sem elképzelhetetlen – még az sem, hogy a Metal Gear Solid V: The Phantom Pain újradefiniálja a lopakodós játékok műfaját.

A háború sosem változik, ahogy az sem, ahogy a játékok bemutatják – a Sunset most mégis teljesen máshogy közelít a témához, úgy, ahogy korábban gyakorlatilag senki: éretten.

Porból lettünk, és porrá leszünk – az Atari esetében ez valahogy mégsem akar összejönni, hiszen a 70-es/80-as évek meghatározó kiadója ugyan már többször is kiszenvedett, de valakik, valamiért újra és újra megpróbálják feltámasztani.

Visszatért a hatalmas vándorcirkusz, a közkedvelt színészekkel és színésznőkkel, akik a ringen belül (és kívül) élet-halál harcot mímelve szórakoztatják el a nagyérdeműt, amely sikítva, ordítva és önkívületi állapotban neveket kántálva élvezi a műsort.

Másfél évvel a keleti nyitás után elkészültek az északra vezető utak is: az ETS2 új DLC-jében Dánia, Svédország és Norvégia útjait koptathatjuk. 26 város, gyönyörű tájak és mellé egy méretes, de ingyenes tapasz – Skandinávia, én így szeretlek!

Azt mondják, a vér maga az élet, arról azonban egy szó sem esik, hogy mi történik, ha ez a fontos testfolyadék valamely rejtélyes okból romlásnak indul. Pedig a szomorú válasz közismert: le kell csapolni és el kell pusztítani, mielőtt túl késő lenne...

Okkult náci zombi démonkatonák tovább vívják a világháborút – ha azt hiszed, ez csak valami rossz vicc, akkor még nem játszottál Zombie Armyval. Sem a folytatásával. Sem a most megjelent harmadik részével...

Az Assassin’s Creed Unity megjelenését botrányok kísérték, a játék pedig korántsem lett akkora dobás, mint amekkorának ígérték. A fejesek azóta is próbálják szépíteni a helyzetet, és a mea culpa része a nemrégiben megjelent Dead Kings DLC is.

Ereidben tombol a forró adrenalin, szíved vadul kalapál. Markod a kormánykerékre feszül, miközben tested egy másfél tonnás acélszörnyeteg ölelésében száguld a lenyugvó nap felé. Az ösztöneid azt súgják, ideje fékezni, de a lelkedben üvöltő hang ezt nem akarja.

Az Európa atyjaként számon tartott Nagy Károly sokáig csak csendben duzzogott a sarokban, ugyanis a VIII. század rendre kívül esett a Crusader Kings 2 hatósugarán. Nos, ezt a bakit igyekszik most a hetedik expanzió rendbe tenni.

Minden év őszén elérkezik az a pillanat, amikor a virtuális futballmenedzserek szépen megszakítják a kapcsolatot a külvilággal, és fanatizmusuk súlyosságától függően hosszú órákra, napokra, hetekre elvonulnak, hogy az SI Games sorozatának legújabb darabjával töltsék minden egyes lélegzetvételüket.

Nem nagyon volt még egy akkora hírnevű stúdió a világon, melyet úgy megtépáztak volna az évek és a ballépések, mint a kanadai gyökerű BioWare-t. Előbb a Dragon Age 2-vel okoztak orbitális csalódást, aztán a Mass Effect 3 lezárásával, aminek a kínjait életük végéig nyögni fogják – és közben az austini részlegük eltapsolt pár százmillió dollárt egy hatalmasat bukó MMORPG-re.

Sokan azt mondják, hogy az a legnagyobb baj a Call of Dutyval, hogy minden évben jön egy új rész. Pedig nem lenne ez baj, ha nem minden évben ugyanaz a rész jönne – vagy legalább lenne benne annyi újítás, hogy ne fájjon annyira.

Mint tudjuk, az űr a legvégső határ – nos, ennek végtelenjét most egy látványos 3D-s stratégiai játék képében kutatja a lengyel fejlesztők első alkotása. Csatahajók, vadászgépek aprítják egymást egy, a Homeworld legszebb pillanatait idéző kalandban.

Öt év kihagyás után ismét teljes értékű, dobozos játékkal rukkolt elő az egykoron legendás Monolith, ráadásul két legyet akarnak ütni egy csapásra: az Assassin’s Creed nyomdokaiba lépnek, amihez Tolkien világát hívják segítségül.

Ha egy játék annyi különböző inkarnációt ér meg, hogy a készítők végül elhagyják a hozzá tartozó alcímeket pár nagy szám kedvéért, akaratlanul is felötlik a kérdés, hogy meddig van értelme ismételni. Nos, a Nintendo-iskola szerint addig, míg a termék eladható.

Sajgó ujjakkal, kialvatlan szemekkel kúsztam vissza hozzátok a pokolból, hogy örömhírt hozzak: hála a Blizzard papjainak, a Diablo 3 végre sokkal diablósabb, mint a megjelenésekor, úgyhogy aki rég odahagyta Sanctuary földjét, az vegyen magához némi tömjént és szenteltvizet, mert itt az ideje visszatérni az ördögűzéshez. Nem hiszed? Akkor hadd győzzelek meg!