Tesztek

Az ősz hónapjai egyet jelentenek a sportjátékok megjelenésével, és ez alól a WWE sem kivétel. A pankráció rajongói így ismét a ringbe léphetnek, hogy kipróbálják azt, amit a valódi harcosok csak hosszas gyakorlás után mutatnak be nézők ezrei/milliói előtt.

Amikor azt hittük, hogy ennél rosszabb már nem lehet, mert az idegenek elfoglalták az egész planétát és kiirtották a fél emberiséget, akkor megérkeztek a Kiválasztottak, hogy felőröljék a maradék ellenállást is. Illetve megpróbálják, de mi résen leszünk.

A sci-fi rajongójaként jó párszor megfordult már a fejemben a gondolat, hogy vajon van-e rajtunk kívül értelmes élet a világűrben. Gyanítom nem csak én vagyok így ezzel, hiszen tucatnyi olyan sci-fi művet fel tudnék most hirtelen sorolni, ami egy idegen bolygón játszódik.

Crash Bandicoot hatalmas rajongójaként tűkön ülve vártam mindenki kedvenc erszényes borza visszatérését, az N. Sane Trilogy pedig a legjobb dolog lett, ami a PS4-gyel eddig idén történhetett. Nem túlzok!

Egy valós tragédia nem túl jó ajánlólevél, ahogy az sem mindenképpen növeli egy videojáték esélyeit, ha emberek halála miatt kap kiemelt figyelmet, miközben az eredeti megjelenési időpontot egy hónappal csúsztatják. A Get Even azonban önmagában is megállja a helyét.

A Bloodborne PS4-exkluzív, ráadásul egyszeri kaland, a Dark Souls-sorozat meg a végéhez ért, így a hasonló stílusú játékok rajongói könnyek között ülve várják a messiást. Úgy tűnt, a Surge veszi magára ezt a szerepet, de a síró fanokat mosoly helyett inkább zokogásra késztette a Deck13 új alkotása.

Hosszú évekkel a Mass Effect-trilógia befejezése után végre visszatérhetünk a legendás univerzumba, de nem a Tejútrendszerben, hanem a távoli Androméda-galaxisban, ahol az ember csak vendég, a természetet pedig soha nem látott erők uralják.

A Samurai Warriors című hack & slash sorozat 2004-ben indult útjára a Dynasty Warriors testvérszériájaként. A Spirit of Sanada a negyedik rész mellékága, de ez senkit se riasszon el, az előzmények ismerete nélkül is élvezhető a játék. Már csak azért is, mert a történet úgyis elsikkad a folyamatos csihi-puhi mellett.

Einstein mondta annak idején, hogy fogalma sincs róla, miféle fegyverekkel vívjuk majd a harmadik világháborút, a negyediket viszont botokkal és kövekkel fogjuk. Azt viszont ő sem látta előre, hogy a letűnt korok árnyai még a jövő kőkorszaki emberének sorsát is beárnyékolják majd. Az apák bűnei, ugye.

A várfal tövében ezúttal nem találni sem lőfegyvert, sem varázslókat, sem pedig sárkányokat. Ami van, az a puszta, mezítelen acél, az akarat és bátorság, na meg a vér fémes íze a szádban, miközben csak egy rossz lépésen múlik, hogy élettelen tested a porba hulljon. Vagy akár darabokban repkedjen mindenfele, ha ellenfeleid úgy akarják.

Az Agarest: Generations of War 2007-ben látta meg a napvilágot Japánban, az Idea Factory, a Compile Heart és a Red Entertainment koprodukciójaként. Az Agarest azóta sorozattá nőtte ki magát, mely három fő részt és egy spin-off játékot ért meg. A széria először 2013-ban tette tiszteletét a személyi számítógépekre a Ghostlight gondozásában. A játék maga egy T(J)RPG, azaz egy taktikai harcra kihegyezett (japán) szerepjáték.

Azt mondják, a Raccoon Cityben történt mészárlás borzalmas volt a szörnyetegekkel, az élők húsára éhes fenevadakkal, a mutáció okozta embertelen kísérletek rémálomba illő szüleményeivel. Ez így is van, a legfertelmesebbről azonban eddig még senki nem is hallott, mert az igazi Gonosz mindvégig Louisianában lakozott.

A Dead Rising ismét visszatért, méghozzá sokak kedvencével, az első részben megismert Frank Westtel. A helyszín ezúttal is a Willamette, ahol a zombik újra pokollá változtatják a mindennapokat. Az ismerős főhős és környezet ellenére az új rész viszont már csak nyomokban emlékeztet a széria kezdetére.

A RollerCoaster-sorozat egykor színtiszta minőséget jelentett, ez azonban mára megváltozott, az egykor legendás cím az összecsapott, kidolgozatlan menedzser-szimulátorok szinonimája lett. És ezen sajnos az sem segít, ha a fejlesztők a közösségi médiát és a Steamet hívják segítségül.

Már csak azért is érdemes megvenni vagy letesztelni az aktuális Call of Dutyt, avagy az Infinite Warfare-t, mert az ember egyben a Modern Warfare felújított változatára is lecsaphat. Klasszikusokról pedig vagy jót írunk, vagy… na, ezen most hadd gondolkodjak a cikk végéig.

Már csak azért is érdemes megvenni vagy letesztelni az aktuális Call of Dutyt, avagy az Infinite Warfare-t, mert az ember egyben a Modern Warfare felújított változatára is lecsaphat. Klasszikusokról pedig vagy jót írunk, vagy… na, ezen most hadd gondolkodjak a cikk végéig.

Azt lehetett sejteni, hogy az új Civilization elég sok mindent felforgat majd, amit a sorozatban eddig megszoktunk, de hogy mindez valójában azt jelenti majd, hogy a készítők összerakják az utolsó Civilizationt, arra senki sem számított.

Dübörög a zene, az okkal boldog látogatók önfeledten őrjöngenek és mulatoznak, az utakat pedig benzinfaló monstrumok járják. A nyárnak és az ezzel együtt kicsúcsosodó fesztiválszezonnak ugyan vége, ám feledve a vizezett sört és a sátorban enyelgést a legnagyobb buli mégis csak most kezdődik.

Vannak munkák, amire embert nem lehet küldeni. Ezeket a munkákat látják el a robtok, amelyek jelen játékunk főszereplői.

Amikor a videojáték és a művészi törekvés találkozik, szokatlan eredmények születhetnek. Jó példa erre a jelen számunkban tesztelt Abzú, az azt megelőző Journey, vagy akár a That Dragon, Cancer is – ezek az úgynevezett élményszoftverek áttörnek a műfajok határain, új területekre lépnek, és meghazudtolják a játék, mint szórakozás alapelvet. Csakhogy nem minden művészies lépés őszinte.

A Runbow tavaly augusztus végén jelent meg az Egyesült Államokban (Európában csak szeptemberben) Wii U-ra, és elmondható róla, hogy mind a kritikusok, mind pedig a játékosok imádták. Most ez az imádat lehet, hogy nagyobb mértékeket fog ölteni, hiszen a srácok úgy döntöttek, PC-re is kiadják a legelső játékukat.

A japán piacon rengeteg SRPG, azaz olyan taktikai szerepjáték kering, amire korábban a PC-s nagyközönség is csorgatta a nyálát. Ilyen a Phantom Brave PS2-es eredetije is. De 12 év után vajon a rajongók még mindig várják a PC-s átiratot? És mi van az idő vasfogával?

Mindig is kíváncsi voltál, hogy vajon helyt állnál-e egy hatalmas birodalom uralkodójaként, de nincs időd belevágni a Civilizations, vagy épp a Total War szériákba? Csak a napközbeni üresjáratokban játszanál, de már unod a végtelenített futó játékokat vagy a Candy Crush-t? Ha a válaszod ezekre a kérdésekre igen, akkor meg is van a neked való játék! A címe: Reigns.

Az Égei-tenger után ezúttal egy csendes-óceáni turistaparadicsomban akasztják össze a bajuszt a NATO és a CSAT futurisztikus hadseregei. Az új helyszín pedig kellemesen tartalmas – feltéve, hogy tapasztalt modder vagy, illetve profin kezeled a játék küldetésszerkesztőjét.