Az elôzetes információk alapján ez volt számomra az idei év leginkább várt filmje. A kezdeti, lelkesítô kritikák, valamint a magas IMDB-pontszám ismét megtévesztettek, úgy ültem be a moziterembe, hogy egy számomra toplistás filmhez lesz szerencsém.

Ugyebár a netes kritikákat olvasva általában olyan jelzôkre bukkanhatunk, mint az év filmje (ezzel eddig még egyet is értenék, de ez inkább tudható be az idei év eddigi harmatos felhozatalának), az évtized filmje (ettôl már igencsak messze van), minden idôk legjobb filmje (ennek sajnos a közelébe sem került), hibátlan, tökéletes mestermû (max akkor, ha kisütötte az agyad a látványparádé és már képtelen vagy gondolkodni).

Ami elôször is biztos, hogy Nolan vette a bátorságot és igen ingoványos talajra lépett. Csak éppen ez most neki is túl sok volt. Ki lehetett volna küszöbölni a plot következetlenségeit, ha sokszor nem eszközként használta volna azt, hogy álomvilágban vannak és nem tekinti semmisnek a maga által felállított szabályokat. Ennek persze az lett volna a következménye, hogy kevesebb látványos akcióelem kerül bele, ezzel veszítvén a mainstream jellegébôl.

A film pozitívumait most nem tárgyalnám, azokat sok helyen említik, hanem a kép árnyalása végett inkább azokkal az elemekkel foglalkoznék, amelyek számomra problémát okoztak.

Karakterek:
Robert Fischer (Cillian Murphy)
Ô volt a film egyértelmûen leggyengébb karaktere, gyakorlatilag csak egy báb volt. Arról volt szó, hogy felvértezték az extractorok elleni "harcra". Akkor hogyan lehetett a tudata olyan információk birtokában, aminek ô maga nem volt? PL, hogy nem ölheti meg magát, mert nem ébredne fel. Ekkor rá kellett volna jönnie, hogy Cobb maga akar belôle információt kiszedni.

Ariadne (Ellen Page)
Az ô neve egyértelmû telitalálat, ô maga viszont már kevésbé. A tudatos álmodás képességének elsajátítása igen hosszú évek folyamata, ehhez képest ô az elsô alkalom után úgy illeszkedett a csapatba, mintha mindig is ezzel foglalkozott volna.

Történetbeli gondok:
Elôször is az álmok nem ilyenek. Aki felébredés után emlékezett már álmára, az tudja. Tele vannak irracionális elemekkel. Mint ahogy a filmben is elhangzik, nem tudod, hol kezdôdik egy álom, viszont másik fontos elem, hogy felébredve értelmetlennek látszik legtöbbször az, ami az álom világában egyértelmû volt. Nolan víziójában viszont semmi absztrakt nincs bennük, leszámítva azt az egy, lépcsôs elemet. Ilyen raciónális, logikus álmai garantált, hogy senkinek nincsenek.

Ugyebár azért kellett az építész, hogy az álmokat megtervezze, vagy ha már bent vannak, azokat módosítsa. Ehhet képest nem volt logikus, hogy ha már beindultak a folyamatok, miért nem szólt bele a világ felépítésébe. Az elsô álomszinten simán felhúzhatott volna akadályokat a tudatvédelmezô projekciók ellen. Ez ki is derült az elején, hogy beleszólhatna, mikor még Saito álmába törtek be és a lázongó tömeg az elsô építészt támadta.

Az álomba átszivárognak a valóságban (vagy az adott esetben eggyel magasabban lévô álom szinten) elhangzottak (a valóságban is így ban, ezért lehet, hogy a tudatunk gyakran beleépít az álomba külsô zajokat), éppen ezért működött a zenével való jelzés is, de ezért sokkal kaotikusabb kellett volna, hogy legyen a 2. szint a kitörô üveg, lövöldözés hatására. Vagy ha annyira erôs volt az említett nyugtató, hogy az szűrte ki, akkor a jelzôzenének sem lett volna szabad, hogy átjusson hozzájuk. Az autós résszel kacsolatban az is felmerült bennem, hogy mikor Arthur (Joseph Gordon-Levitt) védte a hotelben a többek álmát, és forgott velük az egész világ, utána miért lebegtek a többiek a szobában szépen, rendezetten?

Másik furcsaságként tartom számon, hogy ugyebár már a harmadik álomszintre is azt mondták elôször, hogy nem lehetséges elérni, mert túlzottan instabil, ehhez képest, mikor ott voltak, simán lementek még egy szintet. Itt további gondom volt, hogy ugye arról volt szó, hogy ha meghalnak, a nyugtató hatása miatt nem ébrednek fel, hanem azon a szinten, egy álomidôben maradnak. Akkor Fischer miért került át a negyedik szintre? Valamint ugyanígy miért került oda Saito is?

Mibôl dôlt el, hogy kinek az álmában fognak szerepelni? Mindenki ugyaz azt a szer kapta, ugyan abban a pillanatban. Más, egyéb összekötettés nem volt a tudatuk között, ezzel az erôvel bárki bejuthatott volna az ô álmaikba, mondjuk a repülô másodosztályáról, stb.

A 2. szinten (hotelszoba) azért kezdtek el lebegni, mert az elsô szinten elkezdett zuhanni a kocsi és ezt gravitáció-mentességnek élték meg. Viszont mivel a második szinten így súytalanságban voltak, ennek a 3. szintre kellett volna hatást gyakorolnia és ott is lebegniük kellett volna.

Az már nem a történet gyengesége, hanem a sokásos, hollywoodi, facepalm-díjas elem volt, hogy a jófiúk egy ellenség/kilôtt golyó hatékonysággal dolgoznak, míg a másik oldalon olyan bénák voltak, hogy 10 centirôl képtelenek voltak célba találni. Leszámítva azt az egy, kötelezô golyót, ami mindig egy közepesen fontos karaktert talál el.

Végül a legnagyobb problémám az volt, hogy Nolan továbbra is olyan számomra, mint egy építész. Precíz, pontos, minden a helyén van, de steril és totálisan érzelemmentes, így katarzisra sincs esély.


Összességében minden hibája ellenére egy kiváló, elgondolkodtató nyári popcorn-moziról van szó, csak ne gondoljuk, hogy több ennél.

8/10