A könyv legnagyobb erénye egyértelműen a filmszerűség. Ami még jó volt, hogy akár arra is alkalmas, hogy az ember egy-egy bekezdést elolvasson szabad perceiben.
Ellenben nagy gyengesége volt a karakterek vázlatossága, valamint összességben az volt az érzésem, hogy az egész nem más, mint egy klisékkel teli, de amúgy tisztességes iparosmunka. Éppen ezért, ha ki is hagyja az ember, nem veszít vele semmit.

Fülszöveg írta:

A zseniális "Agy" ötszázmillió eurót raboltat el embereivel, akik sohasem látták őt. Kézről kézre adják a drága szállítmányt de akinek köze volt a zsákmányhoz, annak élete hajszálon függ. Nem maradhat élő tanú, és nem maradhat nyom, amely a rendőrséget elvezetné az "Agyhoz". Hát a legtöbbjük odaveszik.
Szembeszállhatnak-e a láthatatlan, ismeretlen ellenséggel az EURPOL nyomozói, vagy egy asszony, meg a lánya? A regény filmszerűen pergő eseményei miatt a könyv letehetetlen. Tömény izgalom, amihez foghatót ritkán olvashatunk. És még az utolsó lapokon is többször "megfordul" a sztori.


Link