A játékot én személy szerint hihetetlenül vártam, bár tudtam, hogy gépemen úgysem fog futni (akkori) gépemen. Ami kissé vigasztalt, hogy a sajtó igen keményen bírálta a játékot (a cikk végére az én véleményem is kiderül majd). Túl könnyű, túl ismétlődő, túlon-túl egyszerű lett. Eredetileg a következő Prince of Persia-t várta mindenki, ám tévedtek. Az ottani ügyességi részek itt igen leegyszerűsítve jelennek meg. Tehát egy képi és videó béli ráhangolás után következzék a teszt.

De kezdjünk mindent az elejéről. A középkorban járunk, pontosabban az 1200-as évek idején. A Szentföld a helyszín, ahol játszódik a történetünk. Ha jobban belemegyünk, akkor pontosan a III. keresztes hadjárat folyik, ami igazából csak a helyszínek leromboltságában/uraltságában, illetve Richárd királyban merül ki. Igen, Richárddal is találkozunk majd (sajnos Szaladinnal nem lesz alkalmunk, de az ő, dicső tetteiről is hallhatunk majd az utcai szónokok révén).
Főhősünk, Altair (arabul repülő sas), akit szerintem senkinek nem kell bemutatni. A gyilkosok testvériségének tagja, a legjobb; talán túlságosan is jó, és ez arroganciához vezet. Első küldetésünk Salamon templomából (Jeruzsálem) elhozni egy kincset. Ám mint azt az előzetesekből megtudtuk küldetésünk nem fog sikerrel járni. Elméletben ez az a pont, ahol levágják bal gyűrűs ujjunkat, és megkapjuk a tőrt (erről később), ám sajnos ez végül nem kerül bele. Miután elbuktunk, mesterünkhöz, Al Mualim-hez megyünk, hogy elmondjuk mi történt. Ám társaink egyike túléli, súlyos sérüléseket szerezve, ám elhozza a kincset, és egyben Robert de Sable-t, és seregét is, akik követik. Miután őket kiűzzük, Al Mualim kénytelen megbüntetni minket. Megfoszt minket rangunktól, és fegyvereinktől. És hogy visszaszerezzük egykori rangunkat 9 embert meg kell ölnünk.

Ezzel indul a történet, és ez igen jó felvezető, ám a játék még csak most kezdődik. Minden célpontnál el kell utaznunk a megadott városba természetesen. Ez eleinte a Királyságon (gyakorlatilag a Szentföld) vezet át, ám ezek a részek unalmasak (a lovaglás irtó látványos, de a 3 alkalommal mikor először megyünk a városokba megunjuk), szóval későbbiekben átugorhatjuk ezeket. 3 város van, mindben 3 ember vár megölésre (3 körzetben kell embereket ölni, szegény-gazdag-közép). A 3 város Damaszkusz (legrégebben lakott város), Jeruzsálem, és Akka, amit kicsit megtépáztak, révén kikötő város, és a kereszteseknek valahol ki kell szállni a hajókból.
Ami a játékot sokak szerint unalmassá tette, azok a küldetések menetei. Minden embernél kell csinálni bizonyos számú nyomozást (3). Ez lehet kihallgatás (padról), tolvajlás, kihallgatás (megverjük), és a testvéreink kisegítése (itt van a legtöbb változatos küldetés). Még menthetünk meg civileket, akik ha menekülünk segítik utunkat (ergo felfogják a katonákat), sok hasznuk nincs, de jó szórakozás kisegíteni őket. Ahhoz hogy a küldetéseket lássuk, fel kell mászni egy magas pontra a körzetekben (van minden körzetben kb egy tucat). Ha megvannak a küldetések mehetünk vissza a főhadiszállásra (városonként van egy, és odamegyünk először a rafiiknak jelenteni, hogy mit szeretnénk), és engedélyt kérünk a tettünk végrehajtására. Ennyi. Mondjuk becsületére legyen mondva a játéknak, hogy ezek köré egy hihetetlen összeesküvés elméletet kanyarítottak, melyek minden egyes gyilkolás után kiteljesedik egy kicsit. Minden ember akit meg kell ölnünk egy hihetetlen érdekes átvezetőt garantál nekünk a gyilkosság előtt. Vannak partik, utcai viták, csapdák, és botrányok a félelemtől (ugye terjed a hírünk, és a végén van egy-két paranoid alkat, akik a hozzánk hasonló papokat zargatják->Sibrandra gondolok).
Igazából maguk a gyilkolások nem nehezek, ám ezután is jön egy monológ. Az áldozat utolsó szavait hallhatjuk, amikben az összeesküvés elmélet kezd kiteljesedni, ám valami sosem áll össze.

Eddig direkt kerültem a játék, lehető leggyengébb pontját, a jövőbeli szálat. Ugyan ez adja meg a hangulatát az egész játéknak, de amíg nem lesz folytatás addig egyszerűen értelmetlen az egész. Igazából itt is csak az összeesküvés elmélet bontakozik tovább, és néha érdekes elméleteket hallhatunk. A lényeg az, hogy Altair leszármazottját elrabolják, és leolvassák a memóriáját, hogy kiderítsenek valami igen fontosat. Ám ez adja az egész játék hangulatát.

Fegyvereinkről is ejtenék pár szót. Egyik legfőbb fegyverünk, a bal ujjunk helyén kicsúszó penge, mely a csendes, és gyors gyilkolás eszköze. A másik leghasznosabb eszközünk a rövid kard, mely "stílus" tartalmazza, a késdobálást. A leglátványosabb harcokat ezzel vívjuk, hisz igen dinamikus a dolog. Egyik pillanatban még elvágjuk valaki torkát, a másikban meg már Altair nyúl (átmenettel, szóval hihetetlenül kidolgozott az animáció rendszer /4000 animácó van kb/) egy késért, amit bele is dob valakibe (az átmenet nélküliséget a 3 külön késtok /láb, hát, öv/ is garantálja, amik mikor kiürülnek, nem csak a menüben látszik, de ha megnézzük, nincs egy darab kés se a tokban, szóval grafikailag is ki van dolgozva). Ha elfognak késeink, akkor utcai csőcseléktől tudunk lopni, ami szerintem igen jó ötlet. Harmadik hasznos eszközünk a kardunk. Azért nem a leghasznosabb, mivel az ellentámadást (lentebb) bármelyik eddig felsorolt fegyverrel (még a tőrrel is, ami igen hasznos, és poénos, ha úgy harcolunk, akkor növekedhet a kihívás a játékban) végrehajthatjuk, így ez visszacsúszott az effektivitásban. Ám nem szabad ezt sem alábecsülnünk, hisz ez is igen jól használható. Az utolsó "fegyverünk" az ököl, melyet igazából csak kihallgatáskor fogunk használni.

Tehát a hangulat. Ez az a játék, ami eme pontjára igen büszke lehet. A hangulat egyszerűen csodás. A kidolgozott városok, minden egyes lakóival (az agresszív koldusoktól kezdve, a részegeken át, a boltosokig, és még a szónokokat is ideszámítva), a városi épületekkel (piac, templom, kilátó stb.), egészen az őrökig, minden a középkor hangulatát sugallja. Ám ez nem elég. a Jövőbeli szál, ennyiben jó, hogy ad neki még valami kis pluszt, a jövőbeli (Animus által generált) kezelőfelület, és sync bar. Ez, és az átvezetőknél megjelenő DNS csíkok, vagy nem is tudom hogy írjam le, egyszerűen hihetetlen hangulattal látják el a játékot. Valahogy mintha a középkor lenne, még egy kicsit többel megáldva.

Az irányítás. Említettem, hogy ez nem a PoP szériát követi. Ez abban jelentkezik, hogy nem igazán épít a mi ügyességünkre a játék. Az irányítás, és látványos ugrálások lényege az, hogy lenyomjuk a sprintet (agresszív mód), és az ugrást nyomva tartjuk. Amíg nem kell ugrania, addig gyorsabban fut. Nekünk csak az irányt kell megadni. Igazából sokak emiatt nem szerették meg a játékot, de ez is csak a játék varázsához tartozik. Könnyen generálhatunk látványos mozdulatokat, és hihetetlenül jó ez az irányítás szerintem (ugyan idetartozik, hogy nem mertem a billentyűzetemnek nekiengedni ezt a játékot, ezért kontrollerrel játszottam, amivel számomra a gyakorlat hiányában kihívás volt a játék, de könnyen hozzászoktam az egész irányításhoz, főleg a nagyon okos tutorial segített, amit ajánlok mindenkinek)
A harc is hasonló alapon működik. Kattintgatunk, ám itt a ritmus sem árt, hisz ha akkor kattintunk pont, amikor a két penge összeér, kapunk egy kivégzést. Ám második küldetéstől megtanuljuk újra a ellentámadást, aminek alapja az, hogy ha lenyomjuk a védekezést meg támadást, mikor az ellenfél támad, akkor egy igen látványos kivégzést, rossz esetben fellökést láthatunk. Az ember rászokik erre az egyszerű kivégzésre, így az egész játék igazi hangulatát második végigjátszáskor adja meg az, hogy mit érezhetett Altair, hisz az ember a leggyakrabban használt kombója nélkül kicsit elveszettnek fogja érezni magát (ahogy Altair is).

Amit megemlítenék még, azok a hangok. Ezen téren se sok kifogást találni. Sőt... Igazából azt, hogy miért nem beszélnek régiesen a szereplők, azt megmagyarázzák (az Animus fordít), ezért ezzel nincs gond. Ezen felül még hallani idegen szavakat, de azok tényleg csak autentikusabbá tesznek mindent. Hallhatunk törököket (Csip mortaja ), németeket, franciákat, és angolokat természetesen.
Ami talán idesorolható, az a változatlanság. A koldusok, és a szónokok mindig ugyanazt mondják, így már az utolsó küldetésekre az ember kívülről tudja amit mondani akarnak.
Másik probléma a felirat nélküliség. Ugyan nekem ez nem volt különösebb gond, ám nem ártott volna egy felirat, ráadásul ezzel a magyarítás lehetősége is elveszett.
A zenére se sok panasz lehet. Ugyan én nem vagyok egy Jesper Kyd fan, de amit kreált ide, az pont jó. Ugyan nem mondom hogy kedvencem lesz, de nekem bejött.

A grafika, az amibe ha akarunk se tudunk belekötni. Jó ez nem teljesen igaz, de elég nehéz dolgunk lenne. Egyszerűen csodálatos a grafikai világ, és ami még jobb, hangulatos. A játék hangulatához nagyban ez is hozzájárult. Ráadásul állóképeken is átjön a játék hangulata. Sőt! Onnan még jobban átjön a hangulat. A játék hihetetlen részletes, ami egyszerűen játék közben nem tűnik fel. A páncélok csillognak, a víz szép (bár lehetne szebb is, de ez a legkisebb gond), és még a homok is szép, amit fúj a szél. Mondjuk néhol szögletesek a dolgok, de oda se neki. Amit mindenképp dicsérnék, azok az emberek kidolgozottsága. A katonák hihetetlen változatosak. Ugyan az egyenruhájuk nem ad nagy változatosságra lehetőséget, de ettől függetlenül szinte mind máshogy néz ki. Ami még tetszett, hogy a sisak alatt, ki vannak dolgozva. Tehát nem az, hogy ahol nincs sisak, ott nincs semmi textúra. Ha belenézünk ügyesen valahogy a sisakba, láthatjuk az ember haját, szemét, és sok mást. A sisakok is kidolgozottak. Ám a tényleges részletek állóképeken jönnek át. Például nagyon kevesen fogják észrevenni játék közben, az emóciókat Altair arcán (harc közben például igen agresszív, kiabál, meg ilyenek).
Ami még érdekes, az az, hogy nem hagyták ki az ellőhető poénokat. Egy jelentben egyik elliminálandó ellenfelünk beledob egy hullát a szökőkútba, és természetesen elvörösödik a vértől a vize. Ezt kár lett volna kihagyni.
Amit sajnáltam az az árnyékok élsimítása. Sajnos nagyon recések az árnyékok, ráadásul ezt pont a jövőbeli részben vettem észre, ahol még egy szemcsésített képernyő próbálta (sikertelenül) takarni ezeket a hibákat. Normálisan nem vettem volna észre, de ez nem az a probléma amivel érdemes foglalkozni.
Összességében nekem a grafika jobban bejött, mint az ilyen téren többet tudó Crysis grafikája.

Végezetül annyit mondanék, hogy számomra nem csalódás ez a játék, sőt... Mikor vártam a játékot, és nem tudtam milyen lesz, pontosan ilyenre számítottam. Aztán sokan lehúzták, kisebb várakozással, alacsonyabb igényekkel estem neki, ám még a régi lécet is megugrotta ez a játék. Sztoriban hihetetlen erős, így egyszer mindenképp ajánlott végigjátszani, hisz a folytatás ennél csak jobb lehet.

Grafika: 9/10 vannak hibái, de egyszerűen el lett találva mi kell a játéknak; részletesség, hangulat
Hangok: 8/10 semmi kiemelkedő, de semmiképpen nem rosszak
Hangulat: 9/10 ugyan a jövőbeli részek kicsit lejjebb viszik, viszont anélkül nem lenne ilyen megfoghatatlan; ez egy ördögi kör
Szavatosság:7/10 egyszer mindenképp ajánlott végigjátszani, ami 20 óra körül van

Összesen: 8/10 ez egy erős 80%, ami egy zseniális, és szórakoztató játékot takar